Zimbabwe csak egy kicsit tudta elrontani a bangladesi ünnepet

2024. május 12. – Szerző: Krikettgalaxis

Öt NH20-on találkozott egymással a világbajnokságra készülő Banglades és az onnan lemaradó Zimbabwe. Az első négyet a bengáliak nyerték, de a végére hiába egészültek ki több, eddig hiányzó erős játékosukkal, az ötödik alkalommal Zimbabwe szépíteni tudott.

A ranpuri Kerámatijá-mecset (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Valamiért Bangladesben az utóbbi években erős gyökeret vert a szóbeszéd, hogy a csapat akkor játszik valamilyen sorozatot Zimbabwe ellen, amikor bajban van. Nem tudjuk, ennek mennyi a valóságalapja, de az biztos, hogy valóban nem volt túl könnyű helyzetben a csapat, hiszen túl sok sikert nem értek el a közelmúltban – viszont Zimbabwe még annál is sokkal kevesebbet mutatott, mint ők, így nekik még jobban jöhetett volna ez a sorozat, egy kis önbizalomnövelésre. Ne feledjük: a vendég afrikaiak tavaly elbukták a világbajnoki selejtezőt, azóta pedig Írországtól és Srí Lankától is sorozatvereségeket szenvedtek.

Az első meccsen mindkét együttes avatott egy NH20-as újoncot: mindkettejüket ismerhettük viszont már ENN-ből. Bangladesnél Tándzsid Hászán, míg Zimbabwénél Joylord Gumbie volt az. A dobást választó hazaiak úgy tűnt, hogy nagyon gyorsan lerendezik az egész mérkőzést: az 5. és 6. játszma fordulóján például három egymás utáni dobásból három ütőst ejtettek ki, majd a 7. játszmában is volt egy duplázás: 8 játszma után 42/7-et mutatott az eredményjelző, négy ütős mellett pedig egy-egy kacsatojásszerű nullás volt látható az eredménylapon. A vendégek azért végül még Clive Madande 43 és Wellington Masakadza 34 pontjával szépen visszaharcoltak, de összességében így is csak 124 pontot tudtak elérni a félidőben. Ennek pedig több mint a felét egymaga az újonc Hászán teljesítette a kergetés során: a nyitó ütős 67-neskivel zárt, így ő lett a bengáli válogatott történetének mindössze második olyan embere, aki debütáló meccsén 50-est szerzett. A második játékrészt többször is kisebb eső szakította meg, de ez nem akadályozta meg a tigriseket a jó játékban: Táohíd Hridaj például még Hászánnál is gyorsabban haladt, és csak azért nem ért el 33-nál több pontot, mert 28 dobással a vége előtt megnyerték a meccset. Sajnálatos esemény volt időközben, hogy Masakadza valamilyen fejsérülést szenvedett, ami miatt le kellett cserélni: a helyére egyébként Ainsley Ndlovu állt be.

A krikett történetében fordult már elő olyan, hogy a meccs embere díjat egy egész csapat megkapta. Ez mostanában nem divat, pedig a második találkozón Bangladesnél talán ez lett volna a jó megoldás. Náluk ugyanis minden dobó szerzett kaput, de senki sem többet kettőnél, és minden ütős, aki szóhoz jutott, legalább 13 futást gyűjtött, de 37-nél többet senki. Ez az egyenletes teljesítmény pedig többet ért, mint az, hogy Zimbabwénél sokan gyengélkedtek, és csak ketten voltak, akik majdnem 50 futásig jutottak: Brian Bennett eredménye 44-neski, Jonathan Campbellé pedig 45 lett. Campbellről azt kell tudni, hogy legtöbben csak úgy ismerik, hogy a híres Alistair Campbell fia: mostantól viszont megpróbál önálló hírnevet is felépíteni magának. A márciusi Afrika-játékokon már ott volt, de azok a meccsek végül mégsem lettek hivatalosan NH20-nak minősítve, így ő papíron ma debütált a válogatottban. De ez a két jó eredmény is csak egy 139-es cél felállításához volt elegendő, amit aztán Banglades 9 megmaradó dobással lekergetett. Igaz, több kis esőszünet is volt, és a második félidő felénél tartott megszakításban még a DLS alapján Zimbabwe lett volna a nyerő.

A harmadik mérkőzés már szorosabban alakult, de igazából a hazai győzelem és ezáltal a sorozat megnyerése így sem forgott igazán veszélyben. Ezúttal az első félidőben, amikor Banglades ütött, egy kiemelkedő társulást láthattunk: a negyedik kapus pár, Táohíd Hridaj és Dzsáker Álí közel tíz játszmán át bent volt, többnyire a félidő második felében, mialatt 87 futást gyűjtöttek be, így, bár a csapat lassan indult, végül egész tisztességes kis pontszámmal, 165-tel végeztek. Maga Hridaj az 50-et is átlépte egyéniben, és Álí sem járt messze ettől. A vendégektől egyértelműen Blessing Muzarabani emelkedett ki, aki egyrészt 3 kaput szerzett, másrészt mindezt 3,5-ös gazdálkodás mellett tette, miközben a többiek mind 8 fölött jártak. Aztán ahogy telt a második félidő, Zimbabwe számára egyre távolodott a cél – csak a végén, a 10. rendű Faraz Akram tudott egy kicsit ráijeszteni a bengáliakra, hiszen ő 19 dobásból 34 pontot szedett össze, így a korábban kinéző nagy arányú bangladesi győzelem helyett csak egy 9-futásos lett a vége.

A negyedik összecsapás Szilet helyett már a fővárosban volt, ahol kellemes meglepetést okoztak a Ser-i-Bánglá Nemzeti Stadion megtelt lelátói és a kitűnő hangulat egy ilyen tét nélküli és valljuk be, nem túl közönségcsalogató ellenfél elleni mérkőzésen. Valószínűleg az is vonzhatta az embereket, hogy végre visszatért a válogatottba Sákib ál-Hászán és az IPL-ben eddig jól játszó Musztáfidzsur Rahmán is. És bizony nagy szükség is volt rájuk: konkrétan ők mentették meg a csapatot a második félidőben. Pedig az eleje egyáltalán nem úgy indult, hogy megmentésre lesz szükség: Tándzsid Hászán és a szintén most visszatérő Szumja Szarkár társulása több mint 100 futáson át fennállt, Hászán 50-est is szerzett közben: a félidő fele táján úgy nézett ki, akár a 200 is meglehet a bengáliaknak. Ehelyett, miután Luke Jongwe egy játszmán belül mindkettejüket kiejtette, teljes összeomlás következett: a hátralevő ütősök közül csak Táohíd Hridaj jutott el 12-ig, a többiek mind ennél is kevesebbet gyűjtöttek, így a végeredmény nem éppen 200, hanem csak 143 lett. Igaz, hogy Zimbabwe sem ütősei sem voltak éppen a helyzet magaslatán, de azért a kergetés végére mégiscsak egyre jobban megközelítették a célt: végül Al-Hászán négy illetve Rahmán három kapuja akadályozta meg őket ebben. Ha szűken is, csak 5 futással, de ismét Banglades nyert.

Az ötödik alkalommal Zimbabwe már csak a szépítésért küzdött, és az bizony sikerült is nekik. Banglades ugyan mindjárt az elején gyorsan elvesztett három kaput, de utána Nádzsmul Hoszen Sánta és Máhmudulláh Rijád szép társulása a 12. játszmára már 84 futásra hozta föl őket, majd Hoszen Sánta kiesése után utóbbi egy egyéni 50-esig is elmenetelt. Előbb Sákib ál-Hászán is remekül kiegészítette őt, majd a végén Dzsáker Álí kapcsolt rá elég tisztességesen, így Banglades 157-tel végzett.Csakhogy most a vendégeknél végre két olyan ütős is akadt, akik hosszú ideig bírták: Brian Bennett és Sikandar Raza is elérte a 70 pontot, így még az is belefért nekik, hogy a többi két csapattársuk, aki bejött, alig gyűjtött be 1-2 pontocskát. Bennett ráadásul az első félidőben két kaput is szerzett, így nem csoda, hogy ő lett a meccs embere – a sorozaté pedig amúgy Tászkin Áhmed, aki 8 ütőst ejtett ki összesen.

A két ország eddigi férfi NH20-as örökmérlege, kiegészülve a mostani 5 találkozóval, úgy alakul, hogy 25 meccsből 17-et nyert Banglades, 8-at pedig Zimbabwe.