Barry Whitley Sinclair, aki az 1960-as évek végén három tesztmeccsen is kapitányként irányította Új-Zélandot, ütő- és mezőnyjátékáról volt ismert. Bert Sutcliffe és John Reid után harmadik új-zélandiként sikerült elérnie az 1000 tesztfutást (méghozzá 1966-ban, éppen egy Anglia elleni százassal).

18 éves volt, amikor bekerült a Wellington első osztályú csapatába, majd kb. 15 évig, 118 mérkőzésen játszott itt.

Összesen 21 teszten szerepelt, és 3 százast ért el (köztük egy 138-neskit, ami akkor a legmagasabb hazai pályán elért tesztpontszám volt Új-Zélandon). Az ő szempontjából szomorú érdekesség azonban, hogy ezen a 21 összecsapáson egyetlen egyszer sem vonulhattak le győztesként a pályáról.

Először 1966-ban lett kapitány, amikor a sérült Murray Chapple helyett ugrott be, másodszor a már említett Anglia elleni meccsen, végül két év múlva ismét, de nem azért ilyen sokára, mert rossz kapitány lett volna, hanem mert egyáltalán Új-Zéland nem is játszott egyetlen tesztet sem két évig. De a következő két mérkőzésen már nem tudott megjelenni, mivel munkával kapcsolatos kötelezettségei elszólították...

A szőkés hajú Sinclair rendkívül alacsony termetű volt, az egyik legalacsonyabb, aki valaha is bekerült az új-zélandi válogatottba. De sokat és rendkívül kitartóan edzett, amit izmos mellkasa is bizonyít.

2015-ben egy szavazás alapján Wellington Sportlegendája lett, 2016-ban pedig egy rangos kitüntetést kapott: az Új-Zélandi Érdemrendet adományozták neki. Ugyanebben az évben jelent meg az aucklandi Bill Francis életrajzi könyve Sinclairről: ennek címe A kiválóság nyomában: Barry Sinclair története volt. 2022-ben hunyt el, 85 éves korában.