A Skót becenevű Edwin James Kenneth (azaz Kenny) Burn életéről keveset tudunk, de ebbe a kevésbe azért belefoglaltatik egy kis érdekes történet. 1890-ben történt, hogy az Angliába induló ausztrál válogatottba egy második számú kapust kerestek az első számú Jack Blackham mögé, és úgy alakult, hogy ezt a kapust Burn személyében találták meg. Az ausztrálok hajója átszelte az Indiai-óceánt, megérkezett a Vörös-tengerhez, majd... majd Burn bevallotta, hogy korábban még sosem volt kapus! Végül az angliai teszteken nem is állt be a kapuk mögé, csak ütősként szerepelt, és 4 játékrész alatt 41 futást (és egy kacsát) gyűjtött be.

Burn egyébként a Richmond CC és a Wellington CC klubokban játszott, valamint a 19. század végefelé hosszú éveken át szülőhelye, Tasmánia csapatában, még bőven mielőtt Tasmániát is bevonták volna a Sheffield Shield küzdelmeibe. Egész jó ütőjátékos volt: 41-szer ért el százast, ebből két alkalommal pedig még a 350 pontot is meghaladta, és 11 szezonban is ő volt a tasmán csapat legjobb ütési átlaggal rendelkező játékosa. Az 1895–1896-os idényben nem kevesebb mint 6 egymást követő játékrészben sikerült háromszámjegyű pontot ütnie, és két ausztrál klubrekordot is felállított: egyrészt ebben a szezonban egy Wellington-meccsen 123-neski + 213-neski volt a teljesítménye, másrészt 1899–1900-ban 1200 futást teljesített 133-as átlaggal.

Halála előtt ő volt a legidősebb élő tesztjátékos a világon.