Vendégsiker az angolok írországi szereplésén
2025. szeptember 21. – Szerző: Krikettgalaxis
A várakozásoknak megfelelő eredmény született: Anglia 100%-os teljesítménnyel nyert meg egy NH20-as sorozatot Írország vendégeként. És talán az sem éppenséggel meglepetés, hogy ez a 100% csak két győzelmet jelentett a háromból, mert az egyik alkalom eső miatt elmaradt...
Az angolok büszkesége, a Big Ben (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Vajon hányszor találkozott Anglia és Írország az NH20-as formátum 2005-ös megszületése óta? 30-szor? 50-szer? Így tippelgethetnének sokan, akik annyira nem jártasak a krikett mélységeiben. Ezek a tippek nem jöttek volna be, a válasz ugyanis: kétszer! Bármilyen közel is van egymáshoz a két ország, Anglia inkább a jóval erősebb ellenfelekkel szokott többször csatázni, az írekkel csak akkor, ha valamiért nem önszántukból összekerülnek, például egy vébén. Ez a két korábbi meccs is egy-egy világbajnokságon volt.
Szóval Írország nem olyan erős? Akkor ugye kettőből kettőt Anglia nyert? Hoppá: nem, egyet sem nyertek az angolok! 2010-ben nem született eredmény, 2022-ben pedig szűken, de Írország lett a győztes. Most először játszottak egymás ellen a csapatok egy kétoldalú sorozatot, úgyhogy bizonyos értelemben azt mondhattuk: történelmi eseménynek voltunk a tanúi. A helyszín mindhárom alkalommal az ír főváros volt.
Az első meccsen már meglátszott, hogy az esélyes Anglia azért nem veszi félvállról a sorozatot: bár nem a lehető legerősebb összeállításukban szerepelek, de azért messze nem egy A-válogatottat küldtek pályára. Érdekesség, hogy kapitányuknak viszont a mindössze 21 éves Jacob Bethellt tették meg! Az íreknél azt érdemes megemlíteni, hogy Gareth Delany most játszotta 100. válogatottmeccsét a különböző formátumokban összesítve. Az ütésre kényszerülő írek a vártnál bátrabban kezdtek: Paul Stirling és Ross Adair például 57/0-ig húzott el a 8. játszma elejére. Igaz, utána hamar mindketten kiestek, de most jött egy még sokkal jobb társulás: Harry Tector és Lorcan Tucker, akik az utolsó játszma majdnem legvégéig együtt maradtak! Együtt pedig 123 futást gyűjtöttek, amivel csupán harmadszor állt össze a történelem során egy 100-as ír társulás, ráadásul a 3. kapuért még sosem: ott csak 82 volt a rekord, szóval azt most nagyon megdöntötték. A csapat összeredménye így 196 lett, ami igen szép volt, de ha emlékszünk Anglia 5 nappal ezelőtti meccsére, Dél-Afrika ellen, tudjuk, hogy ettől nem kellett megijedniük... Ugyanis ma is itt volt Phil Salt és Jos Buttler, és ha nem is annyira elsöprően ütöttek ma is, mint akkor, de majdnem... Buttler 10 dobás után 28 ponttal esett ki, Salt pedig 46 dobásból 89-cel. Salt 50-ese már az erőfölény végére meglett, amikor is az állás 84/1 volt, és mivel a későbbi emberek sem ütöttek éppenséggel alacsony aránnyal, így az is belefért, hogy közülük többen is kiessenek: Anglia így is már a 18. játszmában levadászta a célt.
A második mérkőzés eső miatt sajnos teljesen elmaradt, pénzfeldobást sem tartottak. Pedig az összes jegyet eladták aznapra, így elég sok szurkolónak kellett csalódottan távoznia, ha egyáltalán elment a helyszínre...
A harmadik találkozón szintén elkelt az összes jegy, és most nem kellett csalódnia a szurkolók többségének – csak az eredmény miatt. Az angolok a dobást választották, és azonnal egy debütáns dobóval indítottak: azzal a Sonny Bakerrel, aki ENN-ben elég csúnyán mutatkozott be a közelmúltban... Most az első játszmájában nem indított rosszul, de később szépen megsorozták őt az ütősök, így amellett, hogy nem szerzett kaput, az a 13-as gazdálkodás, amit 4 játszmája alatt összehozott, hasonló mélységeket jelzett, mint ENN-ben – konkrétan a valaha volt 3. legrosszabb angol bemutatkozó dobó lett NH20-ban. De ha ő nem, hát Liam Dawson és Jamie Overton szállította a kapukat és a takarékosságot is – na meg Adil Rashid is három kaput, kissé pazarlóbban. Ami az ütőjátékot illeti: egyértelműen Gareth Delany volt a legjobb, 48 futással, de például Ross Adair jó arányú 33-ja is igen hasznos volt. Az íreknél is volt amúgy egy újonc: a kanadai születésű, sőt, korábban a kanadai 19A-s válogatott keretébe is bekerülő Ben Calitz, aki közepesen teljesített ma: elég lassan 22 futást ütött össze, így a végeredmény 154 lett. A szünet eső miatt kicsit hosszabbra nyúlt, de játékidő nem veszett el. Az angol kergetés viszont nem indult túl jól: Buttler ma kacsázott, és Saltot is sikerült kiejteni 29 futással! De aztán Jordan Cox és Tom Banton tett róla, hogy mégse legyen nehéz elérni a célt: előbbi például egy gyors 50-essel, így aztán semmi izgalom nem maradt a végére, és a 18. játszmában az angolok kényelmesen megnyerték a találkozót.
Mindez pedig azt jelentette, hogy az egymás elleni örökmérlegük máris átbillent Anglia felé: hiszen 4 mérkőzésből most már kettőt ők nyertek, egyet Írország, egy pedig eredmény nélkül végződött.
