Összejött az India–Pakisztán álomdöntő

2025. szeptember 25. – Szerző: Krikettgalaxis

Virtuális elődöntőt játszottak ma az Ázsia-kupában, ahol az volt a tét, vajon Banglades vagy Pakisztán lesz India ellenfele a hétvégi döntőben. A gyenge pakisztáni ütőjátékot sokadjára is megmentette a jó dobójátékuk, így egy alacsony eredményt megvédve végül ők lettek a mai győztesek, vagyis rövid időn belül harmadszor is összecsaphatnak legnagyobb ellenfelükkel.

Kvetta éjjel (illusztráció)

A kép szerzője: Beluchistan (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0

Mint tudjuk, az Ázsia-kupán nincs elődöntő. Idén viszont mégis volt, amolyan virtuális formában: a mai csoportmeccs lépett elő egyenes kiesésessé, hiszen az eredmények pont úgy alakultak, hogy a mai győztes bejuthatott a döntőbe, a vesztes meg nem. Ha pedig valami csoda folytán a sivatagban az eső elmosta volna a meccset (na jó, homokvihar is lehetett volna, és az nem olyan csoda), akkor Pakisztán jutott volna tovább a jobb nettó futási aránya miatt.

Pakisztán eddig felváltva nyert és kapott ki ezen a kupán – most a sorminta szerint éppen a vereség következett volna... Banglades pedig, miután meglepte Srí Lankát, India ellen is mutatott jó időszakokat, de végül nem maradtak végig versenyben a más súlycsoportot képviselő ellenfelükkel. Papíron Pakisztán jóval erősebb volt, mint a bengáliak, de például utolsó 3 összecsapásukból kettőt Banglades nyert meg... Ilyen előzmények után teljesen megjósolhatatlan volt a mai kimenetel.

A pénzfeldobást Banglades nyerte, és a dobást választották. Csapatukban 3 változtatást is eszközöltek, de a korábban sérült Litan Dász visszatérése nem volt ezek között. Annál inkább az, hogy kimaradt Tándzsid Hászán, Mohámmad Száifuddin és Nászum Áhmed, akik helyére Nurul Hászán, Máhedí Hászán és Tászkin Áhmed érkezett. Pakisztán ezzel szemben ugyanazzal a 11-gyel állt ki, mint múltkor Srí Lanka ellen. Az időjárás kicsit hűvösebb volt, mint eddig, a levegő nedvesebb, a sávtalaj szép füves, így a szakértők arra számítottak, a gyors dobóknak most több keresnivalója lehet.

A két nyitó ütős Száhibzádá Farhán és Fáhar Zamán volt, de nem sokáig láttuk őket együtt: Tászkin Áhmed már a 4. dobásból megszerezte pályafutása 100. NH20-as kapuját, mindössze 3. bangladesiként a történelem során, amikor Farhán éppen a hátsó csúcshoz továbbította a labdáját. A kellemetlen kezdés pedig rögtön rémálommá fajult Pakisztán számára: négy nullás következett, majd egy szimpla után Szaím Ajúb pedig a zárt középhez ütött egy labdát, akinek nagyon könnyű dolga volt. Ajúb ezzel a negyedik (!) kacsáját szenvedte el a tornán: a teljes jogú ICC-országok játékosai közül ilyen még soha nem történt meg senkivel, hogy egy férfi NH20-as tornán 4-szer essenek ki nullával... Ráadásul most már ő a történelem második legtöbb kacsával rendelkező pakisztáni játékosa, és még csak 23 éves... Igaz, hogy ezek után Zamán és Szalmán Ága játszmánként egy négyessel azért csak eljutott 27/2-ig az erőfölény végére, de egyrészt ez is borzasztó kevés volt, másrészt meg a következő játszmában Risád Hoszen is lecsapott, Zamánt kiejtve, sőt, két játszma múlva ugyanő Huszain Talatot is kiejtette, miközben továbbra is alig gyűltek a pontok, így amikor a félidő felénél 46/4-et mutatott az eredményjelző, Banglades repeshetett az örömtől. És ha ez nem lett volna elég nyomorúság Pakisztánnak, hát lett belőle 49/5 is, amikor Musztáfidzsur Rahmán labdájából (igaz, csak videózás után) kapuselkapást ítélt a játékvezető Ága ellen. A dobó ezzel 151-edik kapuját szerezte ebben a formátumban, amire rajta kívül még csak ketten voltak képesek a világon! A 12. játszma aztán végre hozott egy kis szerencsét a szenvedő csapatnak: Nurul Hászán és Máhedí Hászán is elejtett egy-egy elkapást a vadulni próbáló Sahín Afrídí ellen, aki ráadásul egy videós LKE-t is túlélt bíró szavával... És ha már ennyi életet kapott ajándékba, hát két hatossal hálálta ezt meg: ezek voltak az első maximumok a játékrészben! De aztán egy hatalmasra tervezett újabb ütést már elvétett, és a magasra fölment labda alá oda tudott helyezkedni a kapus. Pár dobás múlva Párbhedzs Hoszen Iman is elejtett egy elkapást, ráadásul egy igen könnyűnek ígérkezőt, ami így még 4-esre is ment: hát, van mit javítani a bengáli mezőnyjátékon! Ezek után Mohammad Hárisz és Mohammad Naváz már egy kicsit stabilabb ütőjátékot hozott, de csak a 17. játszmában érték el az összesített 100-at. Naváznak viszont a hátralevő időben volt két hatosa is, és a nullás labdák száma is lecsökkent, így két újabb kiesés ellenére is legalább 135-ig elszenvedte magát a csapat. Kevés, de egyszer már megvédtek pont ugyanennyit Banglades ellen...

A második félidőben a régi jó formáját mostanában újra megtaláló Afrídí kezdte a dobást Száif Hászán és Párbhedzs Hoszen Iman ellen. És ahogy az első játékrész, úgy ez is egy első játszmás kapuval indult: Hoszen Iman elütött labdáját kapták el a mélységi hátsó keresztláb táján. És bár Hászán a 2. félidő első hatosát már a 2. játszmában bemutatta, de utána Afrídí megint egy nagyon takarékos játszmát hozott le, majd Hászán két újabb határja után a 3. játszmát megint ő dobta, és meg is lett neki a mai második kapuja is, Táohíd Hridaj ellen. Igaz, egy dobással előtte még egy igazi tévedések vígjátéka is lejátszódott: a két ütős összezavarodott a futás közben, és mindketten egy oldalon kötöttek ki, de a mezőnyből visszadobott labda célt tévesztett, sőt, a biztosító mezőnyjátékos is hibázott, így aztán még ezt a könnyűnek tűnő kifutást is képesek voltak kihagyni... A 4. rendbe érdekes módon Máhedí Hászán érkezett meg, és hamar elő is hozakodott egy hatossal, és a következő kieső sem ő lett – hanem Száif Hászán, Hárisz Rouf dobásából. Ám a játék tovább hullámzott: ezek után meg Nurul Hászán ütött ki egy labdát a pályáról 6 pontért, így az erőfölény 36/3-ra végződött. Pakisztán ezek után mindkét végről pörgető dobóval támadott, és ez sem ízlett Bangladesnek: kevés futás gyűlt, ráadásul Máhedí Hászán is kiesett közben, így a félidő fele 58/4-gyel érkezett el. Csak nem elhibázza még ezt a könnyűnek ígérkező kergetést az egykori kelet-pakisztáni, azaz bangladesi együttes? Egyre jobban kezdett úgy tűnni, hogy de. Igaz, Sámim Hoszent ezek után még megmentette a bíró szava egy videós LKE-gyanúnál, de Nurul Hászánt a következő játszmában már elkapták – méghozzá Szaím Ajúb dobásából, aki a tornán 23 futás mellett most már a 7. kapuját szerezte: ugye ő egy specialista dobó? Miii... magas rendű ütős van az adatlapjára írva? Ez valami hiba? Hát, lehet, hogy hamarosan át kell majd írnunk! Sőt! Lehet, hogy hamarabb, mint gondolnánk: két játszma múlva még egy ütőst kiejtett: Dzsáker Álít, aki talán az utolsó nagy reménysége lehetett a bengáliaknak... A 10. játszma után a következő határ csak a 15-ödikben érkezett el, de a szükséges pontarány még ezzel sem csökkent 10 alá, és a 100 futás sem volt még meg nekik akkor, amikor a 17. játszmában Afrídí harmadik áldozataként Sámim Hoszen is kiesett – amúgy leginkább saját hibájából, mert egy fordított kanalazásra készült, de mire észbe kapott, hogy a dobó ezúttal egy lassabb labdát eresztett meg, ami a kanálhoz nem éppen alkalmas, már késő volt, így elkapás lett belőle. A következő játszmában Roufot kellett ápolni hosszasan, talán görcs miatt, de amikor a bírók már kezdték megelégelni a dolgokat, és odamentek a játékos körül kialakult csoportosuláshoz, hogy sürgessék őket, a dobó azonnal fel is pattant a földről, és a játék folytatódhatott. Mégpedig rögvest egy kapuval folytatódott – sőt, három dobáson belül kettővel: ha eddig nem dőlt volna el a meccs, hát most, 101/9-nél már igen. Risád Hoszen és Musztáfidzsur Rahmán még becsülettel küzdött a végén, kibírták kiesés nélkül, és 4 határt is beütöttek, de ez is csak arra volt elég, hogy a vereségük mértékét egy tisztességgel elfogadható 11 futásosra csökkentsék...

Összejött tehát a szurkolók százmillióinak álma, az India–Pakisztán döntő... vagy ez manapság már csak a bevételhajhászó tévések, hirdetők és egyéb gyanús elemek álma? Nem, talán ilyen mélyen még nem tartunk.