Srí Lanka a 0 pont ellenére is szépen búcsúzott

2025. szeptember 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Bár nem sikerült megverniük Indiát az utolsó, tét nélküli mérkőzésen, ám a Srí Lanka-iak így is dicséretet érdemelnek, mert nagyot küdve egy 200 fölötti célt is majdnem elértek, szuperjátszmára mentették a meccset, és csak ott maradtak alul. Egyben megmutatták a világnak: India azért akár le is győzhető.

A gállai erőd légi felvételen (illusztráció)

A kép szerzője: Rovin Shanila (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

India már ott van a döntőben, Srí Lanka már nem lehet. Az eredmény tehát ma nem számított semmit, de attól még számos csemegét tartogatott ez a mérkőzés. Leginkább a tekintetben, hogy vajon India milyen összeállításban lép pályára, és ütőseik milyen sorrendben szerepelnek majd. Eddig is variáltak már ezzel, és a külső szemlélő nem igazán tudta, hogy mit miért csinálnak, de biztos volt benne logika. Omán ellen például 10-en léptek pályára ütésben, miközben Szúrjakumár Jádav nem, pedig bent volt a 11 játszó ember között. Szandzsu Szaimszan ekkor 3. rendű volt, de Banglades ellen meg még 7. rendűnek sem jött be. Az is várható volt, hogy dobóikat is pihentetik – hátha Srí Lanka ezt a felforgatott összeállítást ki tudja használni, nem? Szóval nem volt még lefutott a meccs a kezdés előtt.

Amikor a pénzfeldobás megtörtént, kiderültek a lényeges kérdések az összeállításokkal kapcsolatban. A dobást választó Srí Lankánál csak egy csere történt: Csámika Karunáratna kikerült az összeállításból, míg Dzsanít Lijanagé bekerült. India nem kísérletezett túl sokat: csak Dzsaszprít Bumráhot és Sivam Dubét pihenetették, akik helyett Harsit Ráná és Arsdíp Szinh kapott lehetőséget.

Meglepetés pedig az ütősrendben sem történt, legalábbis ami a nyitókat illeti: bár a kezdés előtti pillanatokban Tilak Varmá már egy sisakot is felvett és a levegőt ütötte gyakorlásként, mégis a szokásos Abhisek Sarmá–Subman Gil pár jött be a pályára. Sarmá ellen már az első dobásból hangos LKE-apellációban törtek ki a Srí Lanka-iak, de úgy látszik, tudták, hogy a bírónak volt igaza, amikor neskit ítélt, mert nem kértek videózást... Gil viszont hamar búcsúzott, a 2. játszmában, méghozzá kétszeresen is Mahís Tíksana jóvoltából, hiszen egyrészt ő dobta a labdát, másrészt ő is kapta le, és nem is akárhogyan, hanem egy gyönyörű, nehéz reflexmozdulattal, alacsonyan. Ez azonban Sarmát nem zavarta meg, és egy kis kezdeti óvatoskodás után egyre jobban felbátorodott: a 6. játszmában mindössze 22 vele szembeni dobás után már az 50-ese is meglett, akkor, amikor a nála nem sokkal később bejött Szúrjakumár Jádav még csak 11-nél járt... Az erőfölény így 71/1-re végződött, így India már most remélhette, a végére meglesz nekik a 200. Jádav azonban nem tudott ehhez már sokat hozzátenni, mert rövid időn belül Vanindu Haszaranga LKE-áldozatává vált, és még egy DFR-kikérési lehetőséget is magával vitt... Varmá most már 4. rendűként bejött ütni, viszont Sarmának ma sem lett meg a 100-asa, mivel még a félidő fele előtt őt is elkapták, így 10 játszma után éppen kerek 100/3-at mutatott az eredményjelző. A következő időszakban Varmá és Szaimszan magabiztosan ütött, rendkívül kevés nullással, így különösebben nagy esemény nélkül (legfeljebb Haszaranga oldalának meghúzódása említhető) a 15. játszma végére kerek 150-ig jutottak. Egy kisebb megingás viszont azért csak következett ezek után: Szaimszan 170 körüli aránnyal elért 39 futása után kiesett, és kevesebb mint egy játszmányi időtartamon belül követte őt az új ember, Hárdik Pándjá is. De India még mindig jó eséllyel pályázott az Ázsia kupa első 200-as pontszámára, ezek az esélyek pedig nem is csökkentek, ahogy Varmá és Aksar Patel ütött: ők is alig-alig hagytak nullás labdát, a legutolsót pedig Patel 6-osra ütötte, így a csapat valóban elérte, sőt, át is lépte a bűvös határt, méghozzá egy 202-es eredményt felmutatva. Ez szép, egyedül Varmá sajnálhatja, hogy 49-neskivel fejezte be a félidőt...

Petum Nisszanka azonban úgy kezdett, hogy látszott, nem adja föl máris, hiába a fenyegető cél: az első labdát azonnal négyesre ütötte. Nem volt ilyen jó viszont társának, Kuszal Mendisznek a kezdése, aki a 4. dobásból aranykacsázott. Sőt, a harmadik rendű Kuszal Perérá is veszélybe került máris a következő Pándjá-dobásból, de a bíró nem ítélt LKE-t – mint a videózásból kiderült, jogosan, mert a labda a láb-karók vonalán kívül pattant. Utána viszont Nisszanka és Perérá nagy mészárlásba kezdett: ők is hosszú időszakokat hoztak pöttyös labda nélkül (bár például az 5. játszma elején egy labda, ami Nisszanka sisakját találta el, az ilyen volt), és sok volt a határ is, így az erőfölény végére máris 72/1-nél tartottak. És ugyanez a játék folytatódott még a félidő feléig is, így akkora már 114/1 volt az állás, és mindkét ütős túl is járt már a maga 50-esén: Srí Lanka máris esélyessé lépett elő! Sőt, még egy hatos is lehetett volna a 10. játszmában, hiszen Nisszanka kiütött egyet a pályáról (úgy, hogy Aksar Patel a határon csak kitenyerelni tudta...) – ám mindez azok után történt, hogy a bíró már rég holt labdát jelzett, mivel Abhisek Sarmá, aki éppen el akarta hagyni a pályát, még nem ért le teljesen... A 11. játszma még hasonlóan kiválóra sikerült Srí Lanka részéről: annak a végén már 130/1 volt, de utána látványosan visszaestek. Előbb Kuldíp Jádav hozott le 3 nullásat egymás után, majd ezzel együtt egy több mint két játszmás határmentes időszak kezdődött, ráadásul Varun Csakravartí dobásából bőven leverték Perérá kapuját is. Az új ember, Csarit Aszalanka nem igazán találta a játékot, hamar kiesett alacsony pontszámmal, ahogy a helyére jövő Kamindu Mendisz is: az esélyek kiegyenlítődni látszottak. Azért a 17. játszmában Nisszanka egy hatossal még elérte a maga 100-asát, sőt, a 19. játszma végére 107-ig is följött, ami már Srí Lanka-i történelmi rekord lett, megdöntve Tilakaratna Dilsán 104-es csúcsát még 2011-ből! Az utolsó játszmára így 12 futás hiányzott Srí Lanka sikeréhez, ám Harsit Ráná előbb kiejtette Nisszankát, majd csak 11-et hagyott az ellenfélnek: Srí Lanka egyenlített, jöhetett a szuperjátszma!

És a szuperjátszma is igen különlegesre sikerült. Először is Arsdíp Szinh az első labdából kiejtette Perérát, aki pont a mélységi csúcshoz ütötte a labdát. Aztán mindössze 2 megszerzett futás után (amiből az egyik széles extra volt) jött a legérdekesebb jelenet. Daszun Sánaka ütés után futni indult, pedig Szaimszan, a kapus elkapta a labdát, rádobta a kapura, és kész volt a kifutás. De hoppá: az ütős maradhatott a pályán, pedig teljesen egyértelmű kifutás volt! Végül kiderült, hogy mi történt: az első pillanatban a dobók elkapásért apelláltak, amire a játékvezető egy kis késéssel igent mondott, majd videózás után visszavonták az ítéletet. A szabályok szerint pedig, mivel a játékvezető elsőre elkapást ítélt, a labda abban a pillanatban holttá vált, amikor a bíró szerint beleérés történt – akkor is, ha utólag kiderült, hogy nem is történt beleérés. Holt labda esetén pedig nincs kifutás... De végülis mindegy volt, ezen nem múlt semmi, mert a következő dobásból egy érvényes elkapás történt, így Srí Lanka mindössze 2 futással fejezte be a játszmát... Aztán a folytatásban Szúrjakumár Jádav azonnal egy triplával kezdett, és kész, vége, India nyert is. De azért Srí Lanka emelt fejjel búcsúzhatott, és Pakisztán is nyerhetett egy kis önbizalmat a döntőre: India nem verhetetlen, még ha most sem verték meg őket.