Hivatalossá vált, amit mindenki tudott: Ázsia királya India

2025. szeptember 28. – Szerző: Krikettgalaxis

Pakisztán most már egész szépen meg tudta szorongatni Indiát a ma véget ért Ázsia-kupa döntőjében, de mivel mindkét félidő vége Indiának sikerült jobban, ez elég volt ahhoz, hogy a rekordbajnok rekord plusz egy-bajnok legyen.

Pakisztán és India harca (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható (mesterséges intelligencia (MI) által létrehozott alkotás)

Egészen hihetetlen, de most következett a világ első Pakisztán–India Ázsia-kupa-döntője: eddig valami csoda folytán vagy az egyik, vagy a másik nagynak mindig közbejött valami, és egyszerűen nem volt olyan, hogy mindketten eljutottak volna a végső leszámolásig. És mindez a torna 1984 óta íródó történetére, azon belül pedig mindkét formátumra igaz...

De természetesen nem csak ezért előzte meg felfokozott várakozás a mai találkozót, hanem a százszor elismételve emlegetett politikai feszültségek miatt is. Amiket persze alkalomról alkalomra lehet még tovább fokozni, ahogyan az meg is történt. Az előző alkalommal például a pakisztáni Száhibzádá Farhán, amikor elérte az 50-esét, ütőjét mint egy gépfegyvert tartva lőtt egyet örömében, Hárisz Rouf pedig az indiai szurkolók piszkálódására visszamutogatott nekik, először egy 6–0-t mutatva a kezeivel, aztán pedig egy leszálló repülőgépet elevenített meg, nyilván a pár hónapja a két ország között lezajlott kisebb katonai összecsapásokra utalva. Farhán csak figyelmeztetést kapott utólag, Rouftól viszont még a meccsdíjának 30%-át is levonták. Ahogy levonták az indiai Szúrjakumár Jádavtól is: ő meg a meccs után a nyilvánosság előtt emlegette a Szindúr-műveletet, ami szintén a katonai konfliktushoz kapcsolódott... Az már csak újabb olaj volt a tűzre, hogy ugyanő, elég lenéző módon azt is kijelentette, hogy szerinte az India–Pakisztán összecsapás többé nem is rangadó (mert India annyival erősebb). Ha szigorúan a tényeket nézzük, lehet, hogy igazat is adhatunk neki, és egy semleges portál akár még le is írhat ilyet, de egy játékostól elég sportszerűtlenül hangzott.

Ilyen előzmények után persze nem csoda, hogy még a semleges dubaji pályára is elkelt az összes jegy: bár volt néhány olyan mérkőzés korábban az Ázsia-kupán, amikor egészen sok néző jött össze, de ez a mai alkalom valami kivételes izgalmat hozott, és először lehetett elmondani, hogy igazi meccshangulat volt már jóval-jóval a kezdés előtt a városban!

A pénzfeldobáshoz kivonuló kapitányok (sajnos) természetesen ma sem fogtak kezet, és elterjedt az a hír is, hogy elmarad a szokásos közös fénykép is, amelyen ők ketten lettek volna lekapva a trófeával – aztán végül ez mégsem maradt el. A pénzfeldobást India nyerte, és a dobást választották: eddig, amikor a két csapat itt találkozott egymással, mindig a kergetők diadalmaskodtak a végén... Indiánál három változtatás is volt a Srí Lanka elleni holtversenyes meccs összeállításához képest: egyrészt Harsit Ránát és Arsdíp Szinhet visszacserélték a múltkor pihentetett Sivam Dubére és Dzsaszprít Bumráhra, másrészt egy kis sérülés miatt kimaradt Hárdik Pándjá is, aki helyére Rinkú Szinh érkezett. Pakisztán ugyanazzal a 11-gyel állt ki, mint akikkel legutóbb legyőzték Bangladest.

A két nyitó ütős Száhibzádá Farhán és Fáhar Zamán volt. Előbbinek Dube első 4 labdájából csak 4 nullásra futotta, és csak utána ütötte be az első 4-est. De ezzel aztán átszakadt egy kisebb gát: azt nem állíthatjuk, hogy száguldani kezdtek volna innentől kezdve, de azért lecsökkent a pöttyös labdák száma, a 4. játszmában pedig már az első hatos is elhagyta az ütőt, nevezetesen Farhánét. Nehéz elhinni, de ezzel ő lett a világon az első ütős, aki összesítve 3 hatost ütött már NH20-ban Bumráh ellen! Ezek után viszont megint egy kis lassulás jött, és úgy nézett ki, az erőfölény végéig már nem lesz újabb határ, de azért az utolsó labdából Farhánnak mégis összejött egy 4-es, így 6 játszma után az állás 45/0 volt. Ez a fajta játék pedig még folytatódott egy ideig: Farhán a veszélyes Kuldíp Jádavot is megkínálta egy maximummal, a 9. játszmában pedig már az 50-est is elérte, akkor, amikor nyitó társának még csak 21 futás állt a neve mellett. Pakisztán lassan-lassan egyre jobb helyzetben találhatta magát, a 10. játszma közepén már 84/0-n álltak – és csak ekkor sikerült az áttörés Indiának: az 57-en álló Farhán éppen kiszúrta a mélységi középpályást, aki nem hibázott az elkapással. A félidő fele így 87/1-gyel érkezett el, ami pakisztáni szemmel nézve elég jó eredmény volt. Az egész kupán eddig csak szenvedő Szaím Ajúb ráadásul mintha most találta volna meg régi önmagát: pont a legjobbkor! A 11. játszmában rövid időn belül 2 négyese is volt – de az öröm kiderült, hogy korai volt: a 13. játszmában Kuldíp Jádav dobásából elkapták, ezzel pedig egy nem mindennapi összeomlás kezdődött meg. A következő játszmában Aksar Patel is eredményes volt, aztán, miután Zamán is egy hatossal közel került a maga 50-eséhez, Varun Csakravartí vele is végzett, aztán jött megint újra Aksar Patel egy kapuval, a 17-edik játszmában pedig Kuldíp Jádav hárommal – úgy, hogy közben még egy LKE-re is volt egy videózás, amit elsőre szintén megadott a bíró, csak vissza kellett vonni. Pakisztán szeme előtt néhány perccel ezelőtt még a 180 lebeghetett, most már a 150-nek is örülhettek volna! De nem lett meg az sem, mert Bumráh is betalált egyszer, aztán az utolsó ütőst is az ő dobásából kapták el: Pakisztán még a 20 játszmát sem tudta végigjátszani, és 146 futásnál elfogyott! Ez azt jelenti, hogy az utolsó 9 (!) emberüket 33 futás begyűjtése alatt vesztették el, nem semmi!

A zöldeknek tehát a második félidőben égetően szüksége lett volna néhány gyors kapura. Eléggé meg is hűlhetett bennük a vér, amikor Sahín Afrídí az első játszmában nem tudott kiejteni senkit Abhisek Sarmá és Subman Gil közül... Na de, na de! A második játszmát Fahím Ásraf dobta, és Sarmá mindjárt az első labdáját túl magasra ütötte, így elkapták! Afrídí pedig, ha elsőre nem sikerült, hát eredményes volt másodjára, és amellett, hogy futást is alig kapartak össze ellene, kiejtette a gyenge formáját mára is átmentő Szúrjakumár Jádavot – bár az ütős az elkapás után nem nagyon akart lemenni a pályáról, mert úgy vélte, a mozdulat közben leért a labda a földre, de aztán megnézték videón, és kiderült, hogy szabályos elkapás történt. Egy kis világításproblémák okozta kényszerszünet után aztán Ásraf újra lecsapott, Gilt kiejtve, és India kezdhette magát egyre nagyobb bajban érezni! Az erőfölény végéig (elsősorban Tilak Varmá jóvoltából) még 36/3-ra szépítettek, de bizony ez sem volt még túl megnyugtató számukra. A 9. játszmában egy esetleges sorfordító pillanat érkezett el: Abrár Ahmed dobását Szandzsu Szaimszan elég rosszul ütötte meg, de a mélységi középpályáról odaérő Huszain Talat elejtette a nem túl nehéz elkapást! A félidő feléig India így 58/3-mal jutott el: ez időarányosan még nem volt jó, de mivel sok kapujuk megvolt, még bőven volt esélyük a javításra. Ezt pedig el is kezdték: a következő két játszmában egy-egy hatos érkezett mindkét ütőstől, így 12 játszma után már 76/3-nál tartottak, azaz bőven megvolt a cél fele, és mint mondani szokás: elegendő meglevő kapu esetén Húsz20-ban a 12 játszma utáni eredmény megduplázható. Igen ám, de Abrár Ahmed hangulata pillanatokon belül megváltozhatott, hiszen most nem rontották ez az elkapást, és Sziamszan búcsúzott: természetesen a már védjegyévé vált Abrár Ahmed-nézéssel ünnepelt! A 14. játszmában pedig kis híja volt, hogy nem ünnepelhettek megint: Varmá és Dube kicsit összezavarodott, előbbi elindult egy második futásra is, de vissza kellett fordulnia, és csak Mohammad Hárisz kapus körülményességén, lassúságán múlt, hogy éppen sikerült neki... Az 15. játszma pedig szinte el is döntötte a mérkőzést: ekkor Rouf dobásaiból a társulás 17 futást szedett össze, így India elérte a 100-at, és a szükséges pontarány bőven 10 alá csökkent. De azért még ezt is meg kellett csinálniuk. És nem nagyon siették el. Varmának a 16. játszma végére meglett az 50-ese, de ehhez 41 labdára volt szüksége, és ez egy olyan időszak volt, amikor 16 dobáson keresztül nem ütöttek egy határt sem. Amikor 13 labdából 23 futás hiányzott, még nagyon izgalmas volt minden, de ekkor Dube beütött egy hatost, és valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor Pakisztánban emberek tízezrei kapcsolták ki mérgesen a tévéjüket. De azért a vége még elhúzódott egy kicsit – főleg azért, mert most Ásrafot, aki éppen dobásban következett volna, hosszasan kellett ápolni, valószínűleg görcsök miatt. Aztán végre sorra került, és nem is indult nagyon rosszul, sőt, a játszmája végén Dubét még ki is ejtette. Az utolsó játszmában 10 futás hiányzott Indiának – és mivel Varmá a 2. labdát 6-osra ütötte, a kérdés lényegében eldőlt. És valóban: két dobás múlva India beért a célba, és bár ez volt a legszorosabb a torna három szuperrangadója közül, de az eredmény így is egyértelmű lett – India a kontinens legjobbja!

És nem csak csapatként voltak ők a legjobbak, de egyénileg is náluk születtek a legkimagaslóbb teljesítmények. A legtöbb futást Abhisek Sarmá szerezte, aki a döntőbeli korai búcsúja ellenére is 314-ig jutott, Kuldíp Jádav pedig úgy nyerte meg 17 kapuval a dobók versenyét, hogy a második helyezett Afrídí csak 10-et számlált...

Most akkor jöhet a női ENN-világbajnokság: két nap és kezdődik is, úgyhogy nem maradunk sokáig nagy torna nélkül! Jövő év elején pedig a férfiak NH20-ban találkoznak a világeseményen: nagy kérdés, vajon lesz-e, aki ott megállítja Indiát! Pakisztánnak akkor már végre sikerül? Vagy mondjuk Ausztrália? Anglia? Dél-Afrika? Vagy egy meglepetéscsapat? Vagy senki?