Nehéz helyzetből jött vissza India a női vébé nyitómeccsén
2025. szeptember 30. – Szerző: Krikettgalaxis
Ha ránézünk az eredményre, amely szerint India 59 futással verte Srí Lankát a női ENN-világbajnokság első találkozóján, nem is sejtjük, hogy a küzdelem valójában sokáig nagy, a helyzet pedig kiélezett volt. Pedig így történt – de a tabellán ez mind nem számít, csak az eredmény.
A Kámákhjá-templom Guváhátíban (illusztráció)A kép szerzője: Devkmaravi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Ha lenne egy időgépünk, és visszautaznánk akár csak pár évet, mondjuk 10–15-öt az időben, és megnéznénk az akkori női vébéket, meglepődnénk. Azt hinnénk, valami amatőr sportversenyt látunk, kevés szurkolóval, a róla szóló hírek csak úgy mellékesen jelennek meg még a sportlapokban is, a pénzdíjak nevetségesen alacsonyak, a meccseket akár egy nappal előtte is áthelyezik másik stadionba... meg ilyenek. 2025-ben ez már elképzelhetetlen. A mostani vébét (elvileg) sokkal profibban szervezték meg, az érdeklődés előzetesen érezhetően is sokszoros volt, a pénzről pedig már írtunk...
A lelkes szurkolók ma már kedvenc válogatottjuk összes játékosát fel tudják sorolni fejből, míg néhány éve csak a leghíresebb női játékosok jutottak az emberek többségének eszébe – ha egyáltalán valaki az eszükbe jutott. A napokban különböző újságoknak nyilatkozva több játékos is elmesélte, hogy míg korábban nyugodtan, észrevétlenül sétálhattak az utcákon, ma már rengetegen felismerik őket.
Na de ez csak a körítés, mi van a krikett színvonalával? Nem csak a kampány hatására növekedett az érdeklődés? Bizony nem! Egyértelműen kimutatható, hogy a női krikett pár év alatt minőségben is rengeteget fejlődött, ami leginkább a pontszámok, ütési átlagok és arányok nagyságában, vagy éppen a hatosok számában mutatkozik meg: ezek mind érezhetően növekedtek világszerte az elmúlt pár évben.
Ezt a tornát India és Srí Lanka közösen rendezte, mi más is lehetett volna a nyitómeccs, mint pont e két válogatott összecsapása? A helyszín pedig Guváhátí volt, a kelet-indiai Aszam államban, abban a stadionban, ahol eddig még soha nem rendeztek női ENN-t. India nagyon jó formában várta a találkozót: 2025-ben 14 meccset játszottak ebben a formátumban, ebből csak 3-szor kaptak ki – igaz, egyszer pont Srí Lankától!
India egyértelműen azzal a céllal vágott neki a tornának, hogy végre egyszer megnyerjék, megtörve ezzel az ausztrál (és esetleg angol) egyeduralmat, Srí Lanka pedig valamivel szerényebb, de szintén nem könnyű célt fogalmazott meg maga számára: ők legalább az elődöntőig szerettek volna elmenetelni.
A mai kezdés előtti megnyitóelőadás során hosszasan emlékeztek meg Zubín Gargról, egy híres zenészről, aki innen, a térségből származott, és nemrég hunyt el, mindössze 52 évesen. A lelátók ekkor még csak olyan harmad- vagy negyedrészig voltak tele, de azért később még érkeztek az újabb és újabb szurkolók. Végül a hivatalos nézőszám 22 843 lett, ami a női vébék történetében a csoportköröket tekintve új rekord lett, bőven-bőven megdöntve az eddigi 15 395-öt! (Igaz, egy kicsit
azért elmaradt a 2020-as Húsz20-as vébédöntőtől, ahol több mint 86 000 néző volt a helyszínen!)
A pénzfeldobást Srí Lanka nyerte, és a dobást választották. Nagy meglepetések egyik csapatban sem voltak, talán csak az, hogy India csapatából kimaradt Renuká Szinh. De ha mondjuk egy-egy játékost ki kellene emelni (nem mint meglepetés) a csapatokból, akkor mondjuk Dzsemimáh Rodriksz lehetne az Indiából, aki már több mint 50 ENN-t játszott, de vébén még csak most szerepel először életében, illetve Udésiká Prabódhanít Srí Lankából, aki 40 évesen játszott!
A két nyitó ütős a veszélyes Pratiká Rával és a talán még veszélyesebb Szmriti Mandháná volt, de hiába a kirobbanó forma és a két százas a két utolsó meccsen, ma Mandháná csak 8 futásig jutott el, mert az imént említett Prabódhaní dobásából máris elkapták – igaz, a feleannyi (azaz 20) éves Vismi Gunaratna, a mélységi csúcs majdnem elejtette az elkapást... A dobók egyébként folyamatosan jól teljesítettek, nem igazán láthattunk ellazázott labdákat – de azért Indiától is be-befért egy-egy négyes. Az első pörgető a 9. játszmában érkezett meg, az első esőcseppek pedig a 10-edikben: a játékot pedig szinte rögtön meg is szakították! A szünet aztán hosszabbra nyúlt, mint előre sejteni lehetett: 1 óra 20 percig állt a játék, és amikor folytatni lehetett, már le is rövidítették a meccset 48–48 játszmásra. A leállás után nem sokat változott az eddigi menet: India kényelmesen lépdelt előre, Srí Lanka pedig annak örülhetett, hogy nem gyorsan. Rával aztán a 16. játszmában beütötte a meccs és így egyben a vébé első hatosát is, de a 20. játszmában, amikor Inóká Ranavíra először jött dobni, már elkapták őt. A következő pár Harlín Deol és Harmanprít Kaur volt, akik segítségével India a 24. játszmában érte el a 100-at, és lassan úgy tűnt, a csapat átveszi az irányítást – ám a 26. játszmát Ranavíra a lehető legjobban hozta le: három ütőst ejtett ki benne! Az első két dobásából egymás után kettőt: az első még az ütős, Deol könnyelmű mozdulatán múlt, de a második már egy gyönyörű kidobás volt az újként bejövő Rodriksz ellen. A mesterhármas ugyan nem jött össze, de aztán Kaur is a kapushoz élezett egy labdát, és máris 121/5 volt az állás: India bajba került! Persze még ott volt a reményük Ricsá Ghosban – több labdán keresztül. Mert aztán Csamari Atapattu dobását olyan sehogyansem-módon találta el: le sem szorította, elég távot és magasságot sem vitt bele, így egy mezőnyjátékosé lett. Utána viszont Amandzsot Kaur és Dípti Sarmá egy jelentős szépítésbe kezdett bele – ráadásul a 33. játszmában ajándékba kaptak egy elejtett elkapást is Acsini Kulaszúrijától... Az esetet túlélő Kaur pedig nem valami szépen fejezte ki a háláját: hamarosan beütötte pályafutása első nemzetközi 6-osát – és India újra sínen volt. A 39. játszmában átlépték a 200-at, a 40-edikben pedig meglett Kaur pályafutása első 50-ese is. Pillanatokkal utána aztán megint eleredt az eső, ami ugyan csak rövid leállást okozott, de a meccs 47–47 játszmásra rövidült. A folytatásban Kaur még két új életet kapott két újabb elejtett elkapás formájában (bár az egyik nagyon nehéz lett volna), de (miután megint csöpögni kezdett az eső, csak most nem állt meg a meccs) a 44. játszmában végül csak kiesett ő is. A 45. játszma végén egy eléggé hosszú határmentes időszak végén jártunk, India pedig 235 futással rendelkezett, de az utolsó két játszmát nagyon sikerült megnyomniuk: a közben az 50-esét is elérő Sarmá, valamint a Kaur helyére bejött Szneh Ráná hirtelen 34 futást gyűjtött (extrákkal együtt), így egy pillanat alatt 269-re emelkedett a csapat pontszáma. Ez már komoly volt! Ráadásul a DL-eljárás miatt a cél nem is 270, hanem 271 lett Srí Lanka számára.
A második félidőben az ütést Haszini Perérá és Csamari Atapattu kezdte, méghozzá úgy, hogy eleinte elég jól kézben tartották a dolgokat, pár takarékos játszma mellett is voltak négyeseik, sőt, az 5. játszmában Atapattu már az első maximumot is kizúdította. Igen ám, de a 7. játszmában a fiatal tehetség, Kránti Gaur egy talán megtévesztően egyenesen haladó bombával ledobta Perérá kéz-karóját, megszerezve pályafutása első világbajnoki kapuját. A friss ember, Harsitá Szamaravikrama azonban a következő játszmában 3 négyessel jelezte, hogy India jó lesz, ha még nem bízza el magát, és ugyanerre figyelmeztette őket Atapattu kiváló játéka is: a kapitány a 14. játszma végére már 4 négyesnél és 3 hatosnál tartott, és az 50-es küszöbén állt. Az azonban nem lett meg neki, mert hamarosan melléütött egy Sarmá-labdának, így meglett a félidő második kidobása is. Ám az ekkor látott 82/2 még mindig szép reményeket biztosított Srí Lanka számára. De Atapattu elvesztése teljesen szétzilálta a játékukat. Most 7 olyan játszma következett, amiben egyetlen határ sem született, de még csak dupla is csak egy, szimpla pedig kevés: csak a 22. játszma során érték el a 100-at. Sőt, a következő két játszmában sem volt újabb határ, volt viszont két kapu: ahogy az első kettő kidobás, úgy ez a kettő meg LKE volt, és amúgy mindkettőre videót is kértek a Srí Lanka-iak, de egyszer sem nekik lett igazuk. A két áldozat egyébként Szamaravikrama és a szintén régóta bent levő Vismi Gunaratna volt, akik helyett mostantól Kavisá Dilhári és Nilaksiká Szilvá harcolt. Dilhári rögtön a második kapu után ütött is egy négyest, ami aztán hozta magával a másodikat is, majd ugyancsak kettővel jelentkezett Szilvá is – a lendület viszont ezek után rögtön megtört. A 27. játszmában Ghos, a kapus egy igen szép elkapást mutatott be Dilhári ellen, amit ugyan a bíró elsőre nem adott meg, de a technika kimutatta, hogy igenis történt beleérés az ütős részéről, így elveszett az 5. kapu is. És ha már kapus: most jött be ütni Srí Lankai kolleginája is, Anuská Szandzsíváni, de őt nem sokat láttuk: Sarmá mai harmadik kapuját megszerezve rövidesen kiejtette őt is. 140/6-ról most egy ugyanolyan visszaharc kellett volna Srí Lankától, mint amilyen az első félidőben is volt... Ezt azonban messze nem tudták megvalósítani. Egy rövid ideig még tartották magukat, játszmánként egy négyessel vagy esetleg hatossal, de a 35. játszmában Ráná az utolsó veszélyes ütőst, a már 35-nél tartó Szilvát is kidobta (a labda az ütős kesztyűjéről pattant a kapura), két játszmával később pedig Ráná második kapuja is meglett. Acsini Kulaszúrija még beütött 3 négyest, de volt szűz játszma is Sarmá részéről, a Srí Lanka-iak pedig már nem húzták sokáig. A meccs vége még egy szokatlan hibát hozott: a 46. játszmát India úgy kezdte, hogy túl sok mezőnyjátékost állított fel a külső pályára, ami miatt az elvégzett dobás rossznak lett minősítve – elég amatőr hiba, furcsa egy vébén ilyet látni... De ezen nem múlt semmi: Srí Lankának már semmi esélye sem volt, még a 47 játszmát sem tudták végigvinni, és 211-gyel elfogytak.
