Az ENN-világbajnok könnyedén lépett túl a Húsz20-as világbajnokon
2025. október 1. – Szerző: Krikettgalaxis
A női vébén tegnap is egy nagy ország játszott egy kicsi szigetországgal, amelyik a délkeleti partjainál van: India Srí Lankával. Ma is: Ausztrália Új-Zélanddal, és az eredmény is hasonló lett: a nagy felülmúlta a kicsit. Azaz az egynapos formátum világbajnoka legyőzte a Húsz20-as címvédőt.
Koala valahol Ausztráliában (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ma hamisítatlan transztasmán nap volt. (Magyar idő szerint) reggel Ausztrália és Új-Zéland férfi válogatottja találkozott egymással egy felkészülési Húsz20-on (ott Ausztrália nagyon simán nyert), most pedig a női vébén ENN-ben is összecsapott ugyanez a két rivális.
Ausztrália világbajnoki címvédőként érkezett meg ide, és ehhez méltó formában: utolsó 9 ENN-sorozatukat például kivétel nélkül megnyerték! Ráadásul az elmúlt években szinte minden évben jöttek játszani Indiába is, így tisztában lehettek a körülményekkel, míg Új-Zélandról ez nem igazán volt elmondható. De ne feledjük: Húsz20-ban meg ők a vébécímvédők! A mostani tornát megelőző bemelegítő (nem hivatalos) mérkőzések viszont egyiküknek sem sikerültek fényesen: Új-Zéland India első és második számú válogatottjától is kikapott, míg az ausztrálok Angliától – érdekesség, hogy mindhárom alkalommal éppen 4 kapuval győzött az ellenfél. Mindezek az előzmények igazán izgalmas meccset vetítettek előre.
A helyszín a sima sávtalajáról ismert, indauri Holkar stadion volt, ahol ez volt a pálya történelemének első női nemzetközi mérkőzése. Bár az ausztráloknál néhány nappal ezelőtt még többen is kisebb sérüléssel vagy betegséggel bajlódtak, mostanra mindenki bevethető volt. Új-Zélandon attól féltek korábban, hogy a szintén sérült Sophie Devine nem játszhat, de végül ő is ott volt a csapatban. A pénzfeldobást Ausztrália nyerte, és az ütéssel való kezdés mellett döntöttek.
A két nyitó ütős Alyssa Healy és Phoebe Litchfield volt, akik nem is cáfolták meg a sok futást váró szakértőket – legalábbis az első 4 játszmát közel 10-es aránnyal hozták le. Utána viszont Healy nem tudott elég magasságot vinni az áhított kereszthajtásába, és pont egy mezőnyjátékost talált meg vele: a fiatal Bree Illing nem akárki ellen szerezte meg első vébékapuját! Ezen kívül azonban sokáig nem forogtak veszélyben a kapuk, és a Litchfield mellé megérkező Ellyse Perry is jól szállt be: az első erőfölény (10 játszma) után már 81/1 volt az állás. Sokszor alkalmazott módszere a Krikettgalaxisnak, hogy azért említ meg egy-egy állást, mert utána kiesett valaki – most nem ezt a módszert alkalmaztuk, mert ezt a részt éppen nem utólag, hanem valós időben írtuk, de ettől függetlenül mégis a következő labdából megérkezett az a bizonyos kiesés! Amelia Kerr ugyanis mai első labdájából megszerezte pályafutása 100. ENN-kapuját, az 50-eshez közelítő Litchfield ellen, egy szép, csalóka labdával eltalálva a kaput. Vissza is esett ezek után a pontszerzés üteme, de azért annyira nem, hogy a 16. játszmában ne érték volna el az összesített 100-at. 108 után viszont a 33-nál járó Perry is kiesett, miután szinte pont függőlegesen ütött föl egy labdát: ezen a talajon a 108/3 azért már nem mutatott olyan szépen. Hát még a 113/4, ami rövidesen kialakult: a frissen bejövő Annabel Sutherland ütött egy Kerr-labdát egyenesen a zárt középhez. Még nagyobb bajba kerültek aztán az ütősök a 22. játszmában, amikor Lea Tahuhu már mai második kapuját szerezve Beth Mooney-val is végzett – egyébként ez a kiesés inkább az ütős hibájából történt, nem a dobó érdeméből. De ahogy tegnap India hat, úgy most Ausztrália 5 kapu elvesztése után hozott egy stabilabb társulást: Ashleigh Gardner és Tahlia McGrath a 30. játszmára már közös 50-esnél tartott, hamarosan pedig az összesített 200-hoz is elég közel kerültek, de akkor McGrath is egy gyenge ütés után elkapás áldozatává vált. Gardner viszont a következő játszmában egyrészt egy 6-ossal a maga 50-esét is megszerezte, másrészt utána egy duplával a 200-at is összehozta. A folytatásban pedig szinte egymaga vitte a vállán a csapatot: bár társaitól is kapott támogatást és hasznos futásokat, de ő messze kimagaslott közülük mind a szerzett pontok, mind a pontszerzés sebességének tekintetében. McGrath után Sophie Molineux-t is elvesztette maga mellől, de neki ekkor már 77 futása volt. A most érkező Kim Garth kitartóan ütött, de lassan, és Gardner volt az is, aki a 40. játszmában 250-re emelte a csapatot, és az is, aki a 44. játszmában egy hosszabb határcsendet egy újabb 4-essel tört meg. A 46. játszma elején, mindössze a 77. vele szembeni labdából a 100-ast is átlépte, pillanatokon belül pedig már a csapat 300-a is megvolt, és itt még nem álltak le! Igaz, hogy Gardner még néhány négyes után 115-tel végre kiesett egy kapushoz élezésből, de aztán Garth is beütött még két határt, így hiába Jess Kerr két kapuja az utolsó játszmában, Ausztrália így is egy szép 326-ot tudott felmutatni a végére. Közben szegény Illing egy negatív csúcsot döntött meg: dobásaiból 75 futást gyűjtött az ellenfél, miközben új-zélandi dobó részéről eddig 74 volt a legrosszabb...
Igen ám, de annak ellenére, hogy a talaj talán mégsem volt annyira ütősbarát, mint a legelején hitték, azért valamennyire mégiscsak az volt, így Új-Zéland még nem kellett, hogy feladja! De egy kicsit talán mégis megzavarodtak: hiába a hosszú szünet, a két nyitó ütős, Suzie Bates és Georgia Plimmer már az első játszmában összehozott egy kifutást! Bates elütötte a labdát, és hívta társát egy szimplára, aki viszont csak a labdát figyelte, és mire eszmélt, és elindult, késő volt: gyémántkacsával kiesett, azaz úgy, hogy még egyetlen dobással sem nézett szembe... A következő dobásból még egy LKE-esély is keletkezett, de erre Ausztrália fölöslegesen pazarolt el egy videózást, mert mellément volna – viszont nem ment mellé két dobás múlva Molineux labdája, amibe Bates beleért: ez bizony eltalálta a kaput, és az állás 0/2-re változott! Ilyenre, hogy Új-Zéland két nyitója kacsával essen ki, utoljára 2002-ben volt példa... Most Devine-on és Amelia Kerren volt a sor, hogy kihúzzák a bajból csapatukat, de egyelőre tőlük is csak kevés pont érkezett, meg nem adott LKE-vel és élezésekkel fűszerezve: 8 játszma után már 36-ot számlált a pöttyös labdák száma... 10 játszma után már 43-at, de addigra legalább már össze sikerült hozniuk egy 12 futásos játszmát is. Ha csapatként nem is álltak jól, de legalább Devine egy egyéni mérföldkőhöz elérkezett hamarosan: átlépte az összesített 4000 futást, amire még csak 3 új-zélandi volt eddig képes – arra pedig, hogy valakinek 4000 futása és még 100 kapuja is legyen ebben a formátumban, a világon (tehát nem csak az új-zélandiak között) rajta kívül csak ketten! Ám a nullások továbbra is nagyon gyűltek, a szükséges pontarány pedig lassan 8 fölé kúszott. És akkor a 20. játszmában Alana King kiejtette Kerrt is, így a félidő 40%-ánál 80/3 volt az állás. A 24. játszma végén már 9-ig nőtt az SZPA, és bár erre a következő dobásból Devine úgy válaszolt, hogy beütötte a félidő első hatosát, majd hamarosan az egyéni 50-est is elérte, az ütőjáték tartósan nem javult fel. 29 játszma után a 10-et is átlépte a teljesítendő arány, és amikor ezt Brooke Halliday egy egymás utáni hatossal és négyessel csökkentette egy picikét, akkor a következő dobásból King labdáját pont a mélységi középpályáshoz ütötte, így 30 játszma után 127/4-et mutatott az eredményjelző. A most következő időszak egy árnyalattal eredményesebb volt Új-Zéland részéről, de a 35. játszmában saját maguknak nullázták le, amit kezdtek felépíteni, ugyanis valami hasonló történt, mint az első kifutásnál: Maddy Green elindult a szimplára, de Devine a labdát figyelte, és maradt a helyén – végül Greent kifutották. Igaz, hogy ezek után hamarosan négy (!) darab egymás utáni 4-est is láthattunk Devine-tól, majd a 38. játszmában Isabella Gaze is összehozott 3-at (ha nem is szomszédosakat), de a 200 így is csak a 39. játszma elejére lett meg a csapatnak. A 40. játszmában újra Gaze parádézott, és most már egymást követő labdákból is meglett neki három 4-es, de ez volt talán az utolsó pillanat a meccsen, amikor még halványan reménykedhettek az új-zélandiak. A 41. játszmában Gaze kiszúrta magának a zárt közép mezőnyjátékost, aki nem hibázott az elkapással, így elvesztették a 6. kapujukat is. Devine ezek után egy hatossal átlépte a 100-at, majd beütött még egyet, de aztán lecsapott Nelson átka: az ütős 111 labda után 111 ponton állt, tehát duplán is veszélyben volt: nem is történhetett más, mint hogy a következő dobásból ő is kiessen! Történt mindez a 43. játszma elején – amely játszmában aztán Annabel Sutherland még két másik ütőst is kiejtett, aztán Molineux pillanatokon belül végzett a 10-edikkel is, és Új-Zéland a 44. játszmában elfogyott – akkor, amikor még 90 futásnyira voltak a céltól...
Ausztrália tehát a kezdeti bizonytalankodás után nagyon magabiztosan nyert, és jó NFA-jának köszönhetően a tabella élén jelent meg.
