Az rendben, hogy nyert Anglia, de hogy ennyire??
2025. október 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Nagyon senki nem lepődik meg azon, hogy Anglia megnyerte a mérkőzését Dél-Afrika ellen a női vébén, hiszen az közismert, hogy Anglia igen erős, és a végső győzelemre is esélyes. De hogy Dél-Afrika ennyire összeomlik, és ilyen sima lesz a mérkőzés, arra valószínűleg nem sokan számítottak.
Az angolok büszkesége, a Big Ben (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A világbajnokság 8 résztvevőjéből 6 már bemutatkozott – most végre sor kerülhetett az utolsó kettőre, Angliára és Dél-Afrikára. Azaz a nyíltan esélyesnek nevezett csapat és a titkos esélyesnek kikiáltott válogatott csatája következett! Az, hogy Anglia hagyományosan a világ egyik legjobbja, az nem titok – Dél-Afrika viszont szép csendben évről évre fejlődik, és bár ENN-világbajnokságon még csak elődöntő volt a legjobb eredményük, de például Húsz20-ban a két utolsó alkalommal már a döntőbe is bejutottak. De milyen a történelem: a két legutóbbi egynapos vébén az elődöntőben mindkétszer pont Anglia ütötte őket ki!
A csapatok jó formában voltak, Dél-Afrika egy sorozatgyőzelemmel hangolt Pakisztán ellen, és a tornát megelőző, nem hivatalos bemelegítő mérkőzések során is legyőzték Pakisztánt – Anglia pedig Indiát és Ausztráliát (!) is megverte ugyanekkor.
A helyszín a nyitómeccshez hasonlóan Guváhátí volt, de a játék egy új, friss sávon zajlott, közvetlenül a múltkori mellett. A napos, kicsit felhős időben a pénzfeldobást megnyerő Anglia a dobást választotta. Összeállításukban újra ott volt a sérüléséből visszatérő Heather Knight, akinek ráadásul ez volt a 150. ENN-meccse, míg Dél-Afrikánál nem sok meglepetést tapasztaltunk.
A két nyitó ütős Laura Wolvaardt és Tazmin Brits volt, mindketten jó formában – és az első játszmában erre nem is cáfoltak rá, mindketten összehoztak egy-egy négyest. 9/0, eddig nem rossz. Na de most! Először is jött a 2. játszma, Linsey Smith részéről, aminek mindjárt a második labdáját Wolvaardt visszaütötte a dobónak, aki könnyedén elkapta, ráadásul a játszma még szűz is lett. És Smith a következő játszmájában a másik nyitó ütőssel is végzett: a labda átment Brits ütője és lába között, és kifektette a láb-karót. Aztán pedig az eddig még picikét pazarló másik dobó, Lauren Bell is hozzátette a magáét: az 5. játszmában kidobta Suné Luust, méghozzá egy begörbülő labdával, pedig sok szurkoló féltette Bellt attól, hogy ezzel a mostanában alkalmazott újfajta technikájával (ami plusz sebességet ad ugyan neki) kezdte elveszteni a begörbítőképességét. De Dél-Afrika gondjai nem szűntek meg jönni: Smith ugyanis nem szűnt meg kaput szerezni. Pillanatok múlva egyik labdája elsuhant Marizanne Kapp védekezésre tartott ütőjének belső éle mellett, és eltalálta a középső kaput: 19/4, az afrikaiak nagy bajban voltak! A 8. játszma volt az első, amit Smith kapu nélkül dobott le, de ez meg szűz lett, szóval a helyzet nem sokat javult az ütősöknek. Anglia ekkor úgy döntött, lecseréli a dobóit, így behívták Nat Scivert és Sophie Ecclestone-t – hát persze, hogy Sciver az első labdájából eredményes volt: olyan egyértelmű LKE-be ejtette Anneke Boscht, hogy nem is bajlódtak a videóztatással... Aztán amint véget ért az első erőfölény, utána megint Sciver jött, és megint az első labdájából kiejtett valakit: most Chloe Tryont, elkapás által. Csak a 12. játszmában született meg az első két számjegyű eredmény: Sinalo Jafta lépte át a 10-et egy négyes segítségével. De ezzel sem jöttek kijjebb a gödörből, sőt, Ecclestone még mélyebbre lökte őket, ugyanis perceken belül Nadine de Klerket is elkapták az ő dobásából: 7 kapu már elveszett, és Dél-Afrikának még 50 futása sem volt! Az egyetlen örömöt Jafta játéka jelenthette a szurkolóik számára, aki nemsokára még a 20-at is elérte – csak hogy aztán még egy társ kiessen mellőle, majd rövid időn belül ő is... Végül Charlotte Dean a 21. játszmában adta meg a kegyelemdöfést, kiejtve az utolsó embert is: Dél-Afrika 69-cel elfogyott, ami valaha volt legrosszabb eredményük lett Anglia ellen, és a második leggyengébb egy világbajnokságon bárki ellen...
Az első játékrész tehát egy picit tovább tartott, mint egy Húsz20-as meccsen szokás. De sejthető volt, hogy ha csak nem történik valami csoda, akkor a második félidő rövidebb lesz... Ezt pedig Tammy Beaumont és Amy Jones, a két nyitó ütős is így tervezte. Igaz, az első 4-esig egészen a 2. játszmáig kellett várni (nem semmi!), de aztán ajándékba kaptak egy 5-öt érő széles extrát is Tryontól, szóval ma semmi, de semmi nem jött össze Dél-Afrikának... Na jó, azért jött még néhány takarékos játszma, sőt, az 5-ödikben, Kapp dobása után még LKE-ért is hangosan apelláltak. Bár elég egyértelmű volt, hogy a labda a kéz-karók vonalán kívül találta el Beaumont-t, de nem tehettek mást, mint hogy kikérjék a videót – természetesen ez csak arra volt jó, hogy pár pillanattal tovább húzódjon az elkerülhetetlen. Az az elsöprő lendület azért hiányzott az angolokból is, de nem is kellett elsöprőknek lenniük. Szépen lépdeltek a cél felé, 10 játszma után már 39/0-nél jártak, aztán hirtelen jópár Jones-négyessel a 13. játszma végére már a 64-et is elérték, végül a 15. játszma elején Beaumont újabb határjával meglett nekik a 10 kapus győzelem. És a jó nagy NFA, ami később akár még sokat is érhet!
