India–Pakisztán: egész más, mégis ugyanaz
2025. október 5. – Szerző: Krikettgalaxis
A férfiak meccsei után ezúttal a női világbajnokságon találkozott egymással India és Pakisztán. De hiába néhány jó egyéni teljesítmény a zöldektől, az eredmény ezúttal is ugyanaz lett, mint az elmúlt hetekben a férfiaknál, azaz indiai siker... A mérkőzés azonban leginkább nem a játékról, hanem egy rovarrajzásról maradt emlékezetes...
A maiszúri maharadzsák híres palotája (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Ha vasárnap, akkor Pakisztán–India! Ez lehetett a mottó mostanában, ugyanis, bármilyen hihetetlen, de az egymással például kétoldalú sorozaton soha nem találkozó két válogatott már az egymást követő negyedik vasárnapon csapott össze egymással! Az első három még a férfiak NH20-as Ázsia-kupáján volt, ez a negyedik, és valószínűleg mostanában utolsó találkozó pedig a női világbajnokságon. Persze ha Pakisztán véletlenül bejutna a legjobb négybe (amire kicsi az esély), és India is (amire nagyobb), akkor még egyszer találkoznának majd – de amúgy akkor sem jövő vasárnap, úgyhogy ez a sorozat biztosan ma ért véget.
Ebben a formátumban, azaz női ENN-ben Pakisztán még soha nem győzte le Indiát, és a pillanatnyi forma sem jósolta azt, hogy ez ma megtörténhet: India az utóbbi évek talán legjobb csapatával rendelkezik (mármint magukhoz mérten), Pakisztán viszont az első vébémeccsén még Bangladestől is kikapott...
A helyszín természetesen semleges pálya volt, hiszen egy korábbi megegyezés értelmében a két rossz viszonyban levő ország válogatottja nem találkozhat egyikük területén sem. Mivel India mellett Srí Lanka volt a társrendező, így tehát ez a mérkőzés ott volt, azon belül is Kolambában – ahol amúgy tegnap eső miatt a teljes Srí Lanka–Ausztrália elmaradt! Most is voltak ugyan felhők, de szerencsére nem esett belőlük semmi – a levegő ettől függetlenül igen párás volt, így a 31 fokos hőség még többnek érződött... Sajnos a semleges pálya és a helyi reklámozás hiánya azt eredményezte, hogy a kezdés táján még csak néhány száz ember lézengett a lelátókon, és nincs információnk róla, hogy később hatalmas számban érkeztek volna még szurkolók...
Bár a rossz viszonynak a sportra elvileg nem kellene, nem kellett volna átterjednie, de az Ázsia-kupán láthattuk, hogy sajnos átterjedt. Azért reménykedhettünk abban, hogy majd talán a nőknél nem így lesz, elvileg a női természet mégiscsak konfliktuskerülőbb, empatikusabb bla-bla-bla, de nem is mondjuk tovább, mert a pénzfeldobásnál megláttuk, hogy a kapitányok bizony itt sem fogtak kezet egymással. Úgyhogy térjünk is rá inkább a krikettre! A pénzfeldobást Pakisztán nyerte, és a dobást választották: úgy látszik, nem féltek tőle, hogy az első játékrész alatt így minden játékosuk megfő majd a mezőnyben. Csapatukban egy változás történt az előző meccshez képest: Omaima Szuhíl helyét Szadáf Samász vette át, és ugyanennyit cserélt India is: mivel Amandzsot Kaur nem érezte jól magát, így most Renuká Szinh kapott lehetőséget.
Az ütést Pratiká Rával és Szmriti Mandháná kezdte, és amikor előbbitől már a második játszmában jött egy 4–4–4-es sorozat, India úgy gondolhatta, nem lesz itt semmi baj. Aztán viszont Pakisztán gyorsan rájött, hogy ilyen körülmények között hogyan kell dobni, és ezt elég jól meg is valósították, így egyre több és több nullás labda érkezett, sőt, a 8. játszmában már egy LKE-esély is kialakult Mandháná ellen – igaz, abból még videózás után sem lett semmi. A következő játszmában viszont pont fordított eset alakult ki: akkor a bíró Fátimá Szaná dobása után megadta az LKE-t, és a videózás során meg ez maradt érvényben, így a veszélyes Mandháná ma 23-mal búcsúzott. A pontszerzés gyorsaságán a 3. rendű Harlín Deol sem javított, továbbra is sok volt a pöttyös, és bár a 14. játszmát Deol egy hatossal kezdte (az elsővel a meccsen), de utána megint 5 nullás jött, a következő játszmában pedig Szádia Ikbál megszerezte a mai második kaput: Rával melléütött, a labda pedig hátrabillentette a kéz-karót... A 17. játszmában egy kifutás is közel volt, de ettől eltekintve lassan elkezdett feljavulni az ütőjáték, és a Deol–Harmanprít Kaur társulás a 22. játszmára már a 100-at is elérte. De gyorsnak Kaur sem volt nevezhető, így egyre nőtt rajta a teher: talán ezt nem tudta elviselni, és emiatt hibázott a 25. játszmában úgy, hogy Díáná Bejg labdájából elkapták. Sőt, a 27. játszmában az újként érkező Dzsemimáh Rodrikszt is elkapták, ám másodperceken belül elillant a mosoly a pakisztáni játékosok arcáról, amikor megszólalt a rossz dobást jelző sziréna... Közben egyre több rovar rajzott a levegőben, olyan sok, hogy az már a játékot is akadályozta! Így a 28. játszmában kényszerűségből meg is állt a játék, behoztak valami rovarirtó sprét, és úgy látszik, ez segített – bár nem értjük, hogy hogyan, mert nagyon nagy területen zajlott a rajzás... Egy kommentátor szerint egyébként ezeknek a rovaroknak a szinhala neve míru, és az év bizonyos szakaszaiban naplemente táján mindig tömegesen jelennek meg... Amikor folytatódott a krikett, Pakisztán hamarosan, a 30. játszmában egy kifutásért apellált, sőt, már ünnepelt is, de a videózásból kiderült, hogy Rodriksz vetődése eredményes volt, és az ütőjének a csúcsa beért a vonal mögé! Deol viszont nagyon közelített az 50-ese felé – ami végül nem lett meg neki, mert 46-nál elkapták: ekkor India 151-nél tartott, és igencsak jól jött volna már nekik egy kis gyorsítás. Ehelyett a 34. játszma végén, 17:35 táján ismét megszakították a játékot a rovarok miatt, de most már a játékosok le is mentek a pályáról, és bejött egy gázmaszkos alak, aki most már komolyabb felszereléssel, nagyobb volumenben végzett rovarirtást a pályán. Ez ugyan nem hozott tökéletes eredményt, de a játék folytatódott: méghozzá hamarosan egy kapuval, amit Násra Szandhú hozott össze Rodriksz ellen. Ez egy LKE volt, amit a bíró nem adott meg elsőre, de a DFR hatására mégis meg kellett adnia végén: 159/5. Szegény Szandhú láthatóan szenvedett a rovátkolt barmoktól, a 37. játszmában a nekifutását is újra kellett kezdenie, mert belement egy a szemébe... és belement egy Rámín Samíméba is, pedig ő szemüveget is viselt... szóval ilyen körülmények között zajlott tovább a vébémeccs. A 39. játszmában Szneh Ranát is kiejthették volna a pakisztániak, ugyanis szabályos elkapás történt, de a bíró nem látta a beleérést, és úgy látszik, a dobók sem, mert nem kértek videót... Így aztán ő is eljutott 20-ig, mind ma amúgy majdnem mindenki, és éppen ezzel lett meg a csapat 200-a is a 45. játszmában. Érdekes módon Ricsá Ghos csak most, a 8. rendben jött be, de úgy látszik, ez nem volt baj: 20 dobásból végül 35-ig jutott, ami a korábbiakhoz képest igen nagy arányt jelentett, és majdnem hozzá is segítette Indiát ahhoz, hogy végül elérjék a 250-et. Az ugyan nem lett meg, de a 247 igen – Pakisztán pedig azzal vigasztalódhat, hogy itt a végén még több kaput is szereztek, Bejg például 4-es zsákmányig jutott, és legalább az utolsó labdából kiejtették az utolsó embert is, így elmondhatják magukról, hogy kidobták a teljes indiai csapatot.
A pakisztániak nyitó ütőse a második félidőben Muníba Alí és Szadáf Samász volt, akik ellen Renuká Szinh nyitotta a dobást. India már az első labdából apellált, sőt, videózást kért, bár nem világos, mire: elsősorban elkapásra, de a labda eléggé távol járt az ütőtől, és LKE sem volt, mert bőven a kéz-karók vonalán kívül pattant... Bezzeg a 3. labdára nem kértek videót, pedig az meg érvényes LKE lehetett volna! De nem sok múlt ezen, mert a 4. játszma végén megszületett az első kapu – méghozzá egy igen érdekes kapu! A bíró itt sem ítélt LKE-t, viszont a játék nem állt meg. Alí kimozdult a vonala elé, a mezőnyből pedig visszadobták a labdát – ám Alí hiába tette le az ütőjét a földre a vonal mögé, utána megint fölemelte, és abban a pillanatban, amikor a kapu ledőlt, éppen nem ért le... Így ez kifutásnak minősült – és amúgy tovább fűszerezi az esetet, hogy ha lett volna videózás, akkor még az is kiderült volna, hogy az LKE is érvényes volt! Pakisztán még magyarázta egy ideig a bírónak, hogy az ütő letevésével a játékos jelezte, hogy nem kíván többet futni, így a labdát holttá kellett volna nyilvánítani – és bár ez meggyőzőnek tűnik, a bíró nem fogadta el, így a kiesés érvényben maradt. A szakértők aztán megmagyarázták, hogy mégis a játékvezetőnek volt igaza: a törvényben szó szerint úgy van, hogy ha futás végén vagy vetődéskor történik ilyen, hogy leér az ütő, aztán mégis fölemelkedik, akkor nincs kiesés – Alí márpedig nem futott és nem vetődött... Éljen a jogászkodás! (De amúgy tényleg.) A 6. játszma ismét egy olyan esetet hozott, amikor a bíró nem ítélt LKE-t, India nem videózott – és már megint az derült ki utólag, hogy pedig ez is érvényes lett volna! Történt viszont érvényes elkapás a 8. játszmában, amikor Samász véletlenül visszaütötte a labdát Kránti Gaurnak, majd történt egy elejtett elkapás is a változatosság kedvéért (csak hogy ma minden legyen), méghozzá Ghos részéről, Szidrá Amín ellen. Na de hogy minden legyen, ahhoz kellett volna egy jó pakisztáni ütősteljesítmény is, mert az eddig még nem volt. Természetesen lett minden is és az is! Méghozzá éppen a most megmenekült Amín mutatta be. Bár az első erőfölény végén, amikor a csapat 25/2-re állt, neki is még csak 9 futása volt 17 labdából, de aztán lassacskán egyre följebb jött. India videókálváriája viszont nem ért véget: a 11. játszmában meg elhasználtak egyet (az utolsót) egy olyan esetre, amikor meg nem volt igazuk... Igaz, közvetlenül utána Gaur már egy egyértelmű módon ejtette ki Álija Ríázt: egy elkapással. A következő társulás, Amín és Natália Parvez aztán meglepően hosszan együtt maradt: velük valahogy nem bírtak a dobók sokáig – mármint kiejteni nem tudták őket, de a pontszerzésüket azért elég jól vissza tudták fogni, ebben az időszakban is rengeteg volt a pont nélküli labda. A 18. játszmában Amín azért beütötte a félidő első hatosát is, és Parveznek is volt több négyese, és a csapat a 27. játszma végére szépen megközelítette az összesített 100-at is. De akkor India visszahozta dobni Gaurt, aki rögtön le is csapott, mai harmadik áldozata pedig a 33-nál tartó Parvez volt. A frissen bejövő Fátimá Szaná nem sok vizet zavart, mert nagyon hamar kiesett, de Amín még szépen gyűjtötte a futásokat: a 32. játszmában az 50-es is meglett neki, és nem állt le, főként 4-esekkel jött följebb és följebb. Ám a 38. játszmától elkezdődött a végjáték Pakisztán számára: ekkor három játszma következett egymás után, amelyek mindegyikében kiesett egy-egy újabb emberük (ebből kettő Szneh Raná nevéhez fűződik), ráadásul a harmadik nem volt más, mint az akkor már 81-gyel rendelkező Amín. Ekkor az állás 150/8-ra változott, majd a 43. játszmában az utolsó két ember is kiesett, így rövidre zárható ez a hosszú beszámoló: India 88 futással, könnyedén nyert, és megtartotta 100%-os mérlegét Pakisztán ellen – és hibátlan mérlegét eddig ezen a vébén.
