Bangladessel már jobban megszenvedtek az angolok, de csak egy kicsit

2025. október 7. – Szerző: Krikettgalaxis

A Dél-Afrika elleni nagyon sima győzelem után sokan azt várták, hogy Anglia majd átgázol Bangladesen is, ám az ázsiai együttes nem adta olcsón a bőrét, és jóval nagyobb küzdésre késztették ellenfelüket. De azért nagyon nem forgott veszélyben az angol győzelem – így aztán Anglia föl is jött a tabella első helyére.

A westminsteri apátság Londonban (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Két 100%-os csapat találkozott ma, de azért volt egy kis különbség. Anglia egy erős ellenfelet söpört el kíméletlenül, míg Banglades csak a ranglista alapján leggyengébb Pakisztánt tudta megverni – igaz, elég meggyőző játékkal. Érdekesség, hogy ez a két válogatott női ENN-ben még csak egyetlen egyszer találkozott egymással: pont a legutóbbi világbajnokságon, amikor is Anglia könnyedén, kerek 100 futással nyert. A papírforma persze mára is sima angol győzelmet ígért, de a sportban bármi megtörténhet, így nem legyinthettünk rá előre, hogy ez már egy lefutott meccs.

A helyszín Guváhátí volt, egy friss sáv, amely azonban nem különbözött nagyon a korábbiaktól. Azoknak az volt a jellemzője, hogy a gyors dobások elég veszélytelenek voltak, de a pörgők annál több gondot okoztak az ütősöknek. Az időjárás igen meleg és párás volt, ami azért inkább Banglades játékosainak számára lehetett előnyös.

A pénzfeldobást Anglia nyerte, és a dobással való kezdést választották. Ők ezúttal is ugyanazokkal a játékosokkal álltak ki, mint múltkor, de Banglades kettőt is cserélt: Fárdzsáná Hak és Nisitá Áktár Nisi helyét Ritu Mani és Szándzsidá Áktár Meghlá vette át.

A két nyitó ütős Sármin Áktár és Rubáijá Hájdár volt, és főként előbbi kezdett nagy lendülettel: 3 játszma után máris 4 négyes állt a neve mellett. Rövidesen azonban Anglia örülhetett, méghozzá nem is kicsit: 5 labdán belül végeztek a ma beindulni nem tudó Hájdárral és a helyére bejövő Nigár Szultánával is. Mindkét eset elkapás volt, az első a nyílt középen, a második pedig az extra fedezeten. Áktár és Sobhaná Mosztári azonban nem hagyta, hogy emiatt alábbhagyjon a lendület: bár volt több szűz játszma is a folytatásban, de például Nat Sciver ellen csak a 11. játszmában 14 újabb futás gyűlt össze, így 12 játszma után már 50-nél is tartottak. A 16. játszmában azonban Áktár egy labdát a saját sisakjára élezett, ami miatt jöhetett a kötelező orvosi vizsgálat – és akkor már egy ivószünetet is tartottak. De úgy tűnik, ebben a szünetben vagy szétesett az ütős összpontosítása, vagy Sophie Ecclestone kifundált valamit, mert a következő dobásból a már 30-nál tartó bengáli játékos a kapushoz élezett. Az angolok a folytatásban is szorongatták az ellenfelüket, viszont nem lehettek teljesen elégedettek: túl sok széleset dobtak, 20 játszma alatt például már 10 extra gyűlt össze ebből. De azért eredményesnek eredményesek voltak: legközelebb a 22. játszmában, amikor is a mai 4. különböző dobó, Charlotte Dean ejtette ki Szbarná Áktárt – és Banglades még az összesített 100-tól is jópár lépésnyire volt! Ráadásul most még szenvedősebbé vált a haladás, özönlöttek a nullás labdák, Ritu Mani például csak a 18. vele szembeni labdából gyűjtötte be az első futását. A 100-ashoz szinte csak milliméterről milliméterre közelítettek, még a 31. játszma közepén is csak 94-nél tartottak, így elég meglepő volt, hogy ekkor Mosztári hirtelen beütött két négyest – talán Nigar Szultáná kapitány pálya széléről érkező lelkesítése volt hatásos? De ez csak egy pillanatnyi fellángolás lett, utána megint visszaestek – Maní pedig ki-, méghozzá 5 futással, a vele szembeni 36. labdából! De legalább Mosztári elkönyvelhetett egy kis sikert: a 38. játszmában megszerezte pályafutása első nemzetközi 50-esét, igaz, 92 dobás kellett hozzá... A második erőfölény (40 játszma) így 121/5-re végződött, de a harmadik azonnal egy újabb kapuval indult: Ecclestone dobta ki Fáhimá Khátunt. Ezek után hasonlóan alakult a folytatás is: az amúgy görcsök miatt már ápolásra is kényszerült Mosztári még mindig nem esett ki, de egy újabb társa igen. Utána aztán Rábejá Khán még sokat szépített az álláson: hirtelen 43 (!) futást gyűjtött be, de közben Alice Capsey egy játszmán belül kiejtette Mosztárit és az új embert is, majd majdnem a legvégén az utolsó ütős is kiesett, így Banglades 178-cal végzett.

Az előző bekezdésben megemlítettük, hogy kicsit sok volt az angol széles. De akkor mit szóljunk a második félidő első játszmájához, amikor Márufá Áktár rögtön három ilyet is dobott? Viszont aztán feledtette a hibáit (vagy ezek nem is hibák voltak, hanem taktika?), ugyanis a 6. labdából LKE-be ejtette Amy Jonest: megvolt a kezdés, ami nagyon kellett egy ilyen alacsony eredmény megvédéséhez! De Áktár mégsem lett hős: a második játszmában (ami amúgy szűz lett) elejtette Tammy Beaumont-t, aki rosszul időzítette a nyesését... Viszont egy hajszálon múlt, hogy szinte azonnal javítsa a hibáját: a következő játszmában, amikor ő dobott, akkor meg a bíró elkapást is ítélt Heather Knight ellen, és csak a technikai elemzés mentette meg az ütőst, akinek valóban a lábszárvédőjét találta el a labda. De Áktár kalandjainak ezzel még nem volt vége! A 7. játszmát három szélessel kezdte, a negyedik, amúgy Beaumont-nal szembeni dobásból pedig LKE-ért apelláltak: most meg nem adta meg a játékvezető, de videózás után mégis meg kellett adnia: 29/2! A változatosság kedvéért még ugyanebben a játszmában történt egy újabb bírói tévedés: most meg megítélt egy láb a kapu előttöt Knight ellen, de ezt is vissza kellett vonni... Ez igazán nem Claire Polosak napja volt! Az első erőfölény 45/2-re végződött, de utána Angliával is megtörtént az a lassulás (még ha nem is akkora mértékű), mint amilyet Banglades is elszenvedett az első félidő egy szakaszában. A 11. játszmában még volt két négyes, de utána a legközelebbi határ csak a 22-edikben esett! Közben pedig történt néhány más dolog is. Először is most egy elkapást vontak vissza, de nem DFR, hanem sima bírói videókérés után (pedig Szbarná Áktár mozdulata nagyon szép volt), aztán pedig eljött a végzetes 19. játszma, amikor Fáhimá Khátun dobásaiból először elkapták a 32-nél tartó Scivert, majd LKE-vel kiesett az újként bejövő Sophia Dunkley is! Anglia pedig még nagyobb bajba került, amikor a 23. játszmában ellenük szólt a videóbíró: megint Fáhimá Khátun volt a dobó, akinek a labdájából most az eddigi 11 dobásból csak 1 futást gyűjtő Emma Lambet kapták el – és most is nézegették utána, hogy nem ért-e le a labda közben a földre, de ezúttal azt állapították meg, hogy nem. A dobó újra táncolva ünnepelhetett: 78/5! Ráadásul amikor úgy tűnt, hogy Alice Capsey már megszilárdítja az ütőjátékot, akkor a 30. játszmában őt is ki-LKE-zték (ez volt Szándzsidá Áktár Meghlá pályafutásának első ENN-kapuja), és mire az angolok kisütötték, hogy szeretnének videózást kérni, lejárt az idejük! Azért nagy dráma nem lett belőle, mert a tévések megmutatták, hogy amúgy érvényben maradt volna a döntés akkor is, ha kikérik a DFR-t. Mindenesetre így vagy úgy, de Anglia 103/6-on találta magát, és igencsak fennállt a veszélye, hogy Banglades felborítja a papírformát! De azért Knight még ott volt a pályán, és most kiegészült Deannel is, ők pedig szépen elkezdték fogyasztani a hátrányt. Bár 30 játszma után az addig teljesített arány (3,50) még kisebb volt, mint a szükséges (3,70), de ahogy telt az idő, az első szám lassan növekedett, a második pedig lassan csökkent, ezzel együtt pedig egyre fogyott a meglepetés esélye. A 37. játszmában Knight elérte az 50-et, majd a 41-edikben a társulás közös 50-ese is meglett. Ekkor már csak 26 futás hiányzott Angliának, ami aztán meg is lett már a 47. játszmára. Így a vége simább lett, mint hittük, de azért meg lettek izzasztva a nagy angolok is, ami a semleges szurkolók számára örömteli lehet!