A pokolból a mennybe jutottak az ausztrálok
2025. október 8. – Szerző: Krikettgalaxis
Kedves olvasók, ha létezik női válogatott a világon, ami az első félidőbeli 76/7 után több mint 100 futással meg tud nyerni egy meccset, akkor melyik az? Csakis Ausztrália lehet, ugye? Hát igen, és ők ezt a félig hihetetlen dolgot ma valóban meg is csinálták, méghozzá az így nagyot csalódó Pakisztán kárára.
Melbourne látképe (illusztráció)A kép szerzője: Melbpal (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
A világbajnokság legegyoldalúbb, legsimább mérkőzésére lehetett ma számítani: a világranglista alapján Ausztrália a vébé legjobb, Pakisztán pedig leggyengébb csapata, és ugyanezt a történelem is bizonyítja: 16 eddigi egymás elleni találkozójukból (ebben a formátumban) 16-ot az ausztrálok nyertek, és még csak szoros sem volt egy alkalommal sem... Talán az egyetlen aprócska dolog, ami Pakisztán mellett szólt, az az, hogy ők az elmúlt napokban már két meccset is játszottak ezen a kolambai pályán, így ismerhették valamennyire, míg Ausztrália 2016-ban szerepelt itt utoljára női ENN-en.
A pénzfeldobást Pakisztán nyerte, és a dobás mellett döntöttek. Csapatukban annyit változtattak előző fellépésükhöz képest, hogy kihagyták Álija Ríázt, aki helyett Ejmán Fátimá játszott. Ausztrália viszont kettőt is cserélt: ott Sophie Molineux és Darcie Brown maradt ki, akik helyére Georgia Wareham és Megan Schutt került be.
A két nyitó ütős Alyssa Healy és Phoebe Litchfield volt, akik önmagukhoz vagy Ausztráliához mérten kicsit csendesen
kezdtek, főként Fátimá Szaná ellen gyűjtöttek kevés pontot, akinek szűz játszmája is volt hamar, és akadt egy-két kisebb kiesési veszély is, de egyik sem valódi. Ez a kisebb nyomás pedig már a 7. játszmában kapuvá érett, amikor Szádia Ikbál dobásából Healy a középpályáshoz ütötte a labdát, akinek nem volt nehéz dolga az elkapásban. És kapuvá értek Szaná fáradozásai is: pár dobással az előző kiesés után a másik nyitó is kiesett, amikor szinte függőlegesen ütötte föl a labdát, és maga a dobó, Szaná alá tudott helyezkedni és elkapni. Az első erőfölény (10 játszma) így 40/2-re végződött: nem katasztrófa ausztrál szempontból, de mindenképpen jobbra számítottak! Viszont utána egyre katasztrofálisabbá kezdett válni számukra minden. A 13. játszmában Násra Szandhú is feliratkozott a kapuszerzők közé: Ellyse Perry nem találta el a labdáját, a kapus pedig villámgyors volt, és leverte a kapuját. Aztán két játszmával később megint Szandhú volt a középpontban: dobása átsiklott Annabel Sutherland ütője és lába között, és becsapódott a középső karóba. És ez még semmi! A 15. játszma már az 5. kiesést is elhozta, amikor Rámín Samím dobását Ashleigh Gardner ütötte könnyelműen egy mezőnyjátékoshoz, aztán a 21. játszmában Tahlia McGrath is hibázott, túl magasra ütve Szandhú labdáját, ami így az extra fedezeté lett, majd pillanatok múlva Samím is újabb kaput szerzett: Georgia Wareham piszkálta vissza a labdát a dobó felé, aki nem hibázott az elkapásban: 76/7: rá sem lehetett ismerni a nagy Ausztráliára! És majdnem 8 is lett az a 7, amikor néhány perc múlva a bíró LKE-t ítélt Kim Garth ellen, de ezt aztán vissza kellett vonni, mert kiderült, hogy az ütős finoman beleért. De Pakisztán nem csak emiatt nem lehetett maradéktalanul elégedett: a 4. rendű Beth Mooney még mindig ott volt a pályán, aki stabilitásával lassan-lassan megnyugtatta az ausztrál csapatot. A 28. játszmában kimaradt egy kifutási esély is, de a 32. játszma végére legalább a 100 futás meglett az ausztráloknak újabb kiesés nélkül. A 34. játszmában Mooney már az 50-esét is megszerezte, de aztán Garth is kiesett mellőle: megint a kapus gyorsaságának volt köszönhető, hogy az ütős nem tudta időben letenni a lábát, így ebből is leverés lett: 115/8. Innen viszont Mooney és Alana King az utolsó előtti szalmaszálba kapaszkodva, szívósan jött följebb és följebb, a 43. játszmában már 150-ig is fölhozták a csapatot, és csak a 46. játszmában tűnt úgy, hogy vége szakad a társulásnak. Akkor ugyanis a bíró LKE-vel kiküldte a már 85-nél járó Mooney-t, de aztán a videózásból kiderült, hogy a labda mellément volna, így Ausztrália tovább küzdhetett egy védhető eredményért. Ezt a küzdelmet pillatokon belül három egymás utáni négyessel élesítették, majd a 48. játszmában Mooney a 100-ast is elérte! A 49. játszmában King beütötte a meccs első 6-osát, majd az 50-edikben a végig kiválóan dobó Szaná mutatóit tette tönkre két újabb, egymás utáni maximummal, megszerezve közben pályafutása első ENN-50-esét is. Végül Ausztrália, mivel Mooney a legutolsó dobásból kiesett, 221/9-cel zárt, ami a 76/7 után szinte hihetetlennek tűnő eredmény – de mégsem az, mert ez Ausztrália. Akik ismét megmutatták, miért ők a legtöbbszörös világbajnokok. Igaz, még meg is kellett védeniük ezt az eredményt a második félidőben... Érdemes megemlíteni, hogy ez az utolsó társulás 106-ot gyűjtött be együtt, amivel a világon a legjobb 9. (vagy alsóbb rendű) kapus párrá váltak, King 51 futása pedig a valaha volt legmagasabb pontszám lett, amit 10. (vagy alsóbb rendű) ütős elért ebben a formátumban! Az is új rekord lett, hogy Ausztrália a 7. kapu elvesztése után 145 futást hozott össze: az eddigi csúcs 132 volt, érdekes módon egyébként szintén 2025-ből. Akkor Skóciának viszont az a visszaharc nem volt elég a győzelemhez.
Pakisztánnak tehát minden összpontosításra szüksége volt a kergetés során. De csak az első két játszmát tudták lehozni sértetlenül: a harmadikban, bár a bíró nem látott beleérést Szadáf Samász részéről, mielőtt a kapus elkapta a labdát, az ausztrálok azonnal videót kértek: úgy tűnik, nekik egyértelmű volt – és igazuk is lett: 8/1. Azt viszont még nem állíthattuk, hogy a címvédő ettől megnyugodhatott volna: már csak azért sem, mert az új ember, Szidrá Amín rövidesen két négyest is beütött. Utána viszont egyértelműen Ausztrália percei következtek. A 6. játszmában még videón kellett nézegetni, hogy vajon az elkapást végrehajtó Sutherland ujjai a labda alatt voltak-e, nem ért-e le a földre a játékszer, de a vége a másik nyitó, Muníba Alí érvényes kiesése lett. Utána viszont egyértelműbb esetek követték egymást: Szidra Naváz kapuskolleginájához élezett, a következő játszmában pedig Natália Parvezt is kétséget kizáróan szabályosan kapták el, bár ez is közel volt a talajhoz. A következő ütőst, Ejmán Fátimát ezek után még egyszer megmentette a bíró szava egy LKE-videónál, de pillanatok múlva csúnyán melléütött egy nagy kísérlet során, így Garth dobása eltalálta a középső karóját: Pakisztán pillanatok alatt 31/5-re zuhant, és innen máris nem látszott a visszaút! Innen még Fátima Szaná kezdett bele egy kis szépítésbe, és neki is összejött két négyes, de már a 13. játszmában ráütött egy labdát a saját kapujára, és csapata még 50-nél sem tartott... Igaz, most ezek után egy meglepően hosszú kiesésmentes időszak következett: bár Szidrá Amín és Rámín Samím nem gyűjtött éppenséggel sok futást alatta, de legalább egy kis lelket adtak a valószínűleg már hitét vesztett csapatnak azzal, hogy egészen a 22. játszmáig kibírták együtt, amikor is Amín a zárt középhez emelt egy labdát, és elkapták. 78/7: ez bizony jobb volt, mint Ausztrália 76/7-je, de... De hát de, értjük. A 8. kapu náluk pillanatokon belül elveszett (Bejg), majd Samím és Szandhú megint csak arra volt jó, hogy elnyújtsák egy kicsit a szenvedést. A rengeteg nullás közé néha ékelődött egypár szimpla vagy esetleg más is, így a 30. játszma végére már 100 fölött járt a csapat, de 111-nél lesújtott Nelson (King kezével), és Szanhdú is búcsúzott – innen meg már nem hiányzott sok, hogy az utolsó ütős is kiessen. Végül Pakisztán 107 futással kapott ki, ami óriási csalódás lehetett a jó kezdésük után – Ausztrália pedig, csak ismételni tudjuk magunkat, ma is megmutatta, miért ők a világ legjobbjai.
