Új-Zélandnak is megvan az első, méghozzá szép kerek győzelme

2025. október 10. – Szerző: Krikettgalaxis

100 futással sikerült megnyernie Új-Zéladnak a Banglades elleni vébémeccset, pedig sokáig úgy nézett ki, szorosabb lesz a vége. De a második játékrész elején a bengáliak túl sok kaput vesztettek, és onnan már nem volt visszaút.

Jellegzetes új-zélandi táj valahol Canterbury régióban (illusztráció)

A kép szerzője: Phillip Capper (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Az embernek úgy általánosságban az az érzete, hogy Új-Zéland, főleg nőiben igen erős, Banglades pedig nem éppen. De azért ha megnézzük a világbajnokságot megelőző, első selejtezőkörként is szolgáló ICC-bajnokságot, meglepődünk: mindkét együttes éppen 21 ponttal végzett a tabellán, és csak az NFA-n múlt, hogy Új-Zéland közvetlenül jutott ki ide, Bangladesnek pedig további selejtezőt kellett játszania. És arról se feledkezzünk meg, hogy Banglades már rendelkezik egy győzelemmel ezen a tornán, azon kívül pedig Angliát is megszorongatták, miközben Új-Zéland (igaz, erősebb ellenfelek ellen) eddig csak vereségeket könyvelhetett el. Így aztán az első megérzéseknél talán egy szorosabb csatára számíthattunk ma.

A helyszín Guváhátí volt, forró, párás időjárással, amihez sokkal inkább Banglades játékosai lehettek hozzászokva. A pénzfeldobást Új-Zéland nyerte, és nem meglepő módon az ütést választották. Csapatukban egy változtatást eszközöltek: Bree Illing helyére Rosemary Mairt tették be. Ellenfelük viszont kettőt is cserélt: ott Ritu Mani és Szándzsidá Áktár Meglá maradt ki, és két igen fiatal játékos, Szumáijá Áktár és Nisitá Áktár Nisi került be. Érdemes megjegyezni, hogy az új-zélandi Lea Tahuhu most játszotta pályafutása 100. ENN-meccsét.

A két nyitó ütős Georgia Plimmer és a vébén eddig csak két kacsát felmutatni tudó Suzie Bates volt – és a 3. labdából úgy tűnt, itt van Bates harmadik kacsája is! A bíró meg is ítélte ellene az LKE-t, és csak az mentette meg, hogy a videózásból kiderült: a labda a kéz-karók vonalán kívül találta el őt... A 2. játszmában meglett neki az első futása is, amitől nyilván nagyon megkönnyebbült, és ez az arcán is látszott, amit azonnal mosoly öntött el! És valóban, lendületbe is jött tőle, gyorsan ütött több négyest is, miközben Plimmer csak szenvedett, sőt, a 9. játszmában, Rábejá Khán dobása után, amikor kijött a vonal elé, de nem találta el, le is verték a kapuját. De Bates sem tudta már folytatni, amibe belekezdett: két dobás múlva Amelia Kerr elindult egy szimplára, de Bates csak a labdát figyelte, és nem mozdult – illetve amikor igen, akkor meg már késő volt, hiába vetődött, nem ért be a vonal mögé: szűz játszma kapuval, 35/2. Banglades pedig nem állt le: a következő játszma (Náhidá Áktár) is szűz lett, az azt követőben pedig Khán ismét eredményes volt: labdája elcsavarodott Kerr védekezésre tartott ütője mellett, és eltalálta a kaput! Még aggasztóbb lehetett Új-Zélandnak az, hogy a 6. játszma óta nem tudtak határt sem ütni – ez a csend végül a 17-edikben szakadt meg Brooke Halliday 4-esének köszönhetően. Igaz, ez, ha nem is magányos, de ritka fecske volt, a pontszerzés továbbra sem gyorsult be, és a félidő felénél még mindig csak 84 futással rendelkezett a csapat. Az összesített 100 is csak a 30. játszmában lett meg, viszont újabb kiesés nélkül: ilyenkor mondják, hogy a végére ez a pontszám megduplázható, ha még van elég kapu – és most volt. Új-Zéland pedig meg is próbálkozott a duplázással, és nagyobb sebességre kapcsolt. Ennek első eredménye Halliday 50-ese volt a 32. játszmában, a második eredménye pedig a meccs első hatosa, ugyancsak tőle, a 33-adikban. Igaz, utána megint jött egy lassabb időszak, de aztán a 38. játszmában a társulásnak már a közös 100-as is meglett, majd pedig Devine a vele szembeni 65. labdából (!) beütötte a saját első határját is. És akkor már szinte azonnal még egyet – de a mókának hamarosan vége szakadt, mert aztán Halliday Fáhimá Khátun egyik labdáját függőlegesen ütötte föl, így a kapus meg tudta azt szerezni. 40 játszma után így 153/4 volt az állás, vagyis Új-Zéland valóban jó úton haladt a 200 felé. Hát még amikor a 44. játszmát Devine két hatossal kezdte, ami amúgy az ő 50-esét is jelentette egyben! Pár pillanat múlva viszont annyira elvitte őt a hév, hogy Nisitá Áktár dobásának már melléütött, így az utat talált magának a középső karóra. De a 200 így is meglett már a 48. játszma elejére, és ez már, a pálya nehézségét tekintve egy nem rossz eredménynek tűnt. Rábejá Khán viszont legalább a kapuk számán tudott szépíteni Bangladesnek, Maddy Greent kiejtve, majd egy pillanat múlva egy kifutás is növelte ezt a mutatót: Jess Kerr egy olyan szimplára indult el, aminek nem volt meg az esélye... Sőt, még a végén volt egy újabb leverés is (a 3. a meccsen), de az utolsó játszmában Tahuhu egy 4–6–1-gyel 220 fölé is fölhozta a csapatot, amit aztán a dobó, Márufá Áktár egy kidobással hálált meg Isabella Gaze ellen – a végeredmény aztán 227/9 lett.

A kergetés során Bangladesnél az első két játékos Rubáijá Hájdár és Sármin Áktár volt, akik eleinte csak néhány kis pontértékű ütéssel haladtak, és egyáltalán nem is mutattak szándékot másra. De persze a jó dobójáték is számított – amit leginkább Mair mutatott be az elején, így igazán meg is érdemelte, amikor az 5. játszma elején megszerezte az első kaput: Áktár nem találta el a labdát, így kidobás lett belőle. De ha neki eddig azt mondanánk, hogy lassan ment a haladás, hát Hájdárnak még lassabban, és nem sokkal tovább: őt a 8. játszmában kapták el Jess Kerr dobásából, akkor, amikor addig 18 labdából csak 4 futása volt. A határok pedig továbbra sem jöttek Bangladestől, az egyetlen, amikor kiment a labda a pályáról, egy 5-öt érő széles volt, amit Kerr dobott – de még ugyanabban a játszmában, a 10-edikben Sobhaná Mosztárit is elkapták a rövid hármason, így az első erőfölény 22/3-ra végződött. Ez eddig szörnyű volt bengáli szempontból, de akkor mit mondjunk a 13. és a 14. játszmára? Ebben a két játszmában ugyanis megduplázódott a vesztett kapuik száma, hiszen előbb Amelia Kerr ejtette ki az addig 27-ből csak 4-et gyűjtő Nigár Szultánát, aztán Tahuhu is kétszer eredményes volt, így az állás 33/6 lett – amiből amúgy 18 extra volt! Innentől Banglades már csak azért játszott, hogy a nettó futási arányuk minél kevésbé csökkenjen... Ehhez aztán a 15. játszma végén Náhidá Áktár egy 4-essel is hozzájárult: ez volt a félidő első határeseménye! Most azonban Áktár és Fáhimá Khátun egészen sokáig együtt tudott maradni: mi van ezen a vébén? Hat-hét kaput kell minden csapatnak elvesztenie, hogy följavuljanak? Igen különös, de úgy látszik, így van! Egészen pontosan ez a társulás megduplázta a csapat pontszámát, Áktár akkor esett ki, amikor 66-juk volt. És most meg egy még jobb pár állt össze: Khátun és Rábejá Khán, akik egy ideig eseménytelenül lépegettek előre. A 31. játszma, egy ivószünet után aztán több eseményt is hozott: először is meghibásodott a világítás, de szerencsére az hamar helyreállt, aztán pedig egy megadott, de visszavont LKE-t Khátun ellen. Új-Zéland győzelme nem nagyon volt kérdés, de úgy tűnik, azért egy kicsit bosszantotta őket ez a kitartás, ezért egy 7. és egy 8. dobóval is megpróbálkoztak: még Green és Halliday is kapott néhány játszmát... Végül nem ők hozták az áttörést, hanem Jess Kerr, aki a 36. játszmában, 110-nél ejtette ki a 25-nél tartó Khánt. Innen pedig már csak 17 újabb futást tudtak összehozni a tigrisek, ami azt jelentette, hogy éppen 100 futással kaptak ki. Ezzel pedig Új-Zéland NFA-ja egy hajszállal jobb is lett, mint az övék, azaz megelőzték őket a tabellán.