Az angol győzelem szétszakította a vébé tabelláját
2025. október 19. – Szerző: Krikettgalaxis
Anglia is bebiztosította a helyét a női világbajnokság elődöntőjében, miután egy izgalmas végjátékot hozó mérkőzésen 4 futással felülmúlták Indiát. A 3. helyezett Dél-Afrika után a tabellán most egy 4 pontnyi szakadék tátong, így az utolsó továbbjutó helyért óriási küzdelem várható.
London látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Már 19 meccs lement (vagy elmaradt) ebből a vébéből, de még nem történt olyan, hogy egy ázsiai válogatott legyőzött volna egy Ázsián kívülit. Most itt lett volna rá az esély, ám hiába India a legerősebb ázsiai csapat, azért így sem ígérkezett könnyű dolguk Anglia ellen. Anglia a korábbi eredmények miatt már abban a tudatban lépett pályára, hogy számukra egy esetleges mai siker biztos elődöntőt ért volna, így várható volt, hogy igen lelkes játékkal hozakodnak elő. De Indiától is, hiszen ők is bizonyítani szerették volna, hogy valójában jobbak ők, mint amit a eddigi 50%-os mérlegük sugall... Arról nem is beszélve, hogy vereségük esetén a fennmaradó egyetlen továbbjutó helyért 4 másik csapattal kellett volna még tovább versengeniük.
Erre az indauri meccsre (is) eladták az összes jegyet, és már több nappal korábban számos árust lehetett látni a stadion környékén, akik többek között Szmriti Mandháná- és Harmanprít Kaur-mezeket árultak: egyszóval a város jó része ismét krikettlázban égett! A meccset vörös talajú sávon játszották, ami jó pattanást biztosít, dús zöld füvét azonban a meccs előtt nem sokkal igen rövidre nyírták le. Az előző két nap volt egy picike eső, de mára nem jeleztek előre csapadékot. Az idő forró és párás volt.
A pénzfeldobást Anglia nyerte, és az ütést választották, de a indiai kapitány is elmondta ezek után, hogy ők úgyis dobni szerettek volna először. A vendégeknél kisebb betegsége után mára visszatért a csapatba Sophie Ecclestone és Lauren Bell, méghozzá Emily Arlott és Sarah Glenn helyére, míg Indiánál egy változtatás történt: ők a dobókülönítményt erősítették meg azzal, hogy Dzsemimáh Rodriksz helyett Renuká Szinhet tették be a csapatba.
A két nyitó ütős Tammy Beaumont és Amy Jones volt, és már az első labda, amit amúgy Renuká Szinh dobott, egy kisebbfajta drámát eredményezett: az indiaiak videózást akartak kérni egy meg nem adott elkapásra Beaumont ellen, de még mielőtt megtehették volna, felharsant a sziréna: a dobás rossz volt! A folytatásban is volt néhány bizonytalankodás, de nem ez volt az ütőjáték fő jellemzője, inkább az, hogy leginkább 0-sokkal és 4-esekkel operáltak, az ütést alig forgatták egymás között szimplákkal. A 9. játszmában egy LKE-esély is volt, és most már semmi sem szólt bele abba, hogy India videót kérjen – de rosszul tették, mert kiderült, hogy a labda mellément volna. Az első erőfölény (10 játszma) 44/0-val ért véget, és bár ezidőtájt már több volt a szimpla is, de azért a határok sem tűntek el teljesen. A 15. játszma elején viszont eltűnhetett volna a pályáról Beaumont, mert egy érvényes LKE-t nem adott meg ellene a bíró, de India nem merte kockáztatni az utolsó DFR-kikérését... Ez az elszalasztott lehetőség még jópár perc múlva is kísértette őket, Harmanprít Kaur kapitány Ricsá Ghos kapusra mutogatott, valószínűleg őt okolta, Amol Madzsúmdár edző pedig még a következő játszmában is a fejét csóválta az eset miatt. Végül mégsem lett belőle nagy bajuk, mert ezek után gyorsan kiejtették Beaumont-t egy kidobással – igaz, Jones aztán a 19. játszmában megszerezte első vébé-50-esét, és Heather Knight is jól szállt be a játékba. A 22. játszmában aztán elkapták Jonest, akinek a helyére Nat Sciver érkezett: ez a társulás kulcsfontosságú volt, és annak megfelelően is játszott. A félidő felére 120/2-ig emelték a csapatot, a 30. játszma végére pedig 137/2-ig: a közvélekedés szerint innentől egy ilyen helyzetből meg lehet duplázni a pontszámot a végére. A meccs előtt a szakértő 280 körülre tette az átlagosnak számító eredményt: ez tehát azt jelentette, hogy az állás kiegyenlített volt. Az angolok pedig, ahogy kell, gyorsítottak is, és Knight a 33. játszmában máris 50-nél tartott, a 4-esek pedig egyre nagyobb számban érkeztek. India így a 37. játszmában már nem töprengett, hogy kikérjék-e az utolsó videójukat, amikor Sciver ellen LKE-t sejtettek – ám nem lett igazuk ezúttal sem. A 38. játszmában Knight beütötte az első 6-ost is, és most már úgy tűnt, nem csak a 280, de akár jóval több is meglehet a végére. De a félidő végét már jobban csinálták az indiai dobók. Előbb Srí Csaraní dobásából kapták el Scivert, és bár Knightot még elejtették 91-nél, és így a következő játszmában meglehetett a 100-asa, de utána Knight és Sophie Dunkley fölöslegesen indult el egy duplára, így sikerült kifutni Knightot! Az utolsó néhány játszma pedig elég gyengén sikerült Angliának: újabb embereket vesztettek (közben Dípti Sarmá 4-es zsákmányra jött föl), és meg kellett elégedniük 288-cal.
A kergetést Szmriti Mandháná és az a Pratiká Rával kezdte, akit a Húsz20-on nevelkedett, türelmetlen szurkolók mostanában sokszor vádoltak lassú kezdéssel – pedig ez ENN, ahol az óvatos indulás gyakran a lehető legjobb taktika... Rával ma sem játszott másként, de sok más esettel ellentétben most nem bírta sokáig, így 14-ből szerzett 6 futása valóban nem néz ki jól az eredménylapon a szurkolók számára. Kiesése egyébként Bellnek volt köszönhető, aki hamarosan más veszélyeket is teremtett, de nem volt túl takarékos. Ahogy Charlotte Dean sem, aki a 10. játszmában próbálkozott először, hiszen akkor két 4-est is beütöttek ellene, viszont ő is eredményes lett: 6. dobásából ki-LKE-zte Harlín Deolt, így az első erőfölény 42/2-re végződött. Most viszont Mandháná és Harmanprít Kaur társulása következett, ők pedig fokozatosan építgették feljebb a pontszámot. A 20. játszmában az összesített 100-at is elérték, és csak a 24. játszmában érkezett el egy igazán nagy esély ellenük: Kaur ellen LKE-t ítélt a bíró, amit csak videózás után vontak vissza – kiderült, hogy az ütős beleért, bár ezen ő maga is láthatóan meglepődött, úgyhogy valószínűleg nem azért kért videót, hanem talán úgy gondolta, mellément volna. A 25. játszmában Mandháná, a 27-edikben pedig Kaur is eljutott a maga 50-eséig, így amikor a 30. játszma végén 163/2-re álltak, már India érződött jóval esélyesebbnek a győzelemre. Ezek után viszont rövidesen Sciver dobásából elkapták a 70-nél tartó Kaurt, és félő volt, hogy ahogy az angoloknál, úgy itt is visszaesés következik be. Egyelőre azonban Mandháná és Dípti Sarmá jól állta a sarat, és a 36. játszmára 200-ig is följöttek. A 37. játszma végén Mandháná sántikálni kezdett, és a játék hosszasan állt az ápolás miatt, de végül tudta folytatni – igaz, nem sokáig, mert a 42. játszmában a határtól úgy 5 méterre elkapták, amikor 88 futása volt... De Indiának így is csak 55 futás hiányzott a győzelemhez 52 labdából, 6 megmaradt kapuval, ami azért nem tűnt túl nehéznek. Még amikor 5 játszmával a vége előtt 36 futás hiányzott, akkor is ugyanezt éreztük. De utána fordult a világ: most két játszmán belül kiesett Ghos és Ecclestone dobásából az 50-esét amúgy éppen elérő Sarmá is, a szükséges pontarány pedig egyre csak emelkedett. Az utolsó játszma előtt India 14 pontra volt a sikertől, ezt pedig az egész meccsen takarékos Linsey Smith meg tudta védeni: Anglia szűken, 4 futással, de megnyerte a találkozót!
Az eredmény pedig azt jelentette, hogy az angolok csatlakoztak Ausztráliához és Dél-Afrikához az elődöntő mezőnyében, ahol tehát már csak egyetlen hely kiadó: ezért viszont a maradék 5 csapat még mindig harcban áll! Ráadásul a most még továbbjutó helyen álló India és az utolsó helyezett Pakisztán között csak 2 pont a különbség, így igazán izgalmas folytatás várható!
