Kiegyenlített nappal indult a ravalpindi teszt

2025. október 20. – Szerző: Krikettgalaxis

Megkezdődött a második tesztmeccs Pakisztán és Dél-Afrika között egy új, rejtélyes pályán, Ravalpindiben. Bár Pakisztán jobban indult, de egyik ütősük sem tudott valami igazán nagyot alkotni, így a végére 259/5 lett az állás: ez egyik csapatnak sem mondható sem gyengének, sem kiváltképp örömtelinek.

Egyensúly (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Ravalpindiben folytatódott a Pakisztán és Dél-Afrika közötti tesztsorozat. Rövidebb formátum esetén ennek annyira nem lenne nagy jelentősége, de tesztről beszélünk, így nagyon fontos volt, hogy milyen tulajdonságokat várhattunk a talajtól. Az előző meccsen, Lahorban az elején még jól lehetett pontokat szerezni, de hamar pörgetőparadicsommá vált a sáv – most viszont, annak ellenére, hogy nemrég a helyszín még a Ravalpörgi becenevet is megkapta (emlékezzünk csak a híres, majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtti meccsre!), egyes vélemények szerint nem számíthattunk ennyire szélsőséges körülményekre. De volt olyan szakértő is (Bazíd Hán), aki viszont már a kezdés előtt úgy tapasztalta, hogy ez a pálya már most szárazabb és kopottabb, mint Lahorban volt...

Az eltérő vélekedések miatt így azt sem lehetett tudni, hogy a pénzfeldobásnak és az elsőként ütésnek most is volt-e akkora hatalmas jelentősége – de azért természetesen, ha már Pakisztán ezt a pénzfeldobást is megnyerte, csak az ütést választották. Csapatukban egyetlen változás történt: Haszan Alí helyett Ászif Afrídí kapott lehetőséget, aki így 38 éves és 299 napos korával Pakisztán valaha volt 2. legidősebb tesztdebütánsa lett! Dél-Afrikánál fontos hír volt, hogy visszatért a csapathoz Keshav Maharaj, de nem csak a pörgetőosztagot erősítették meg, hiszen új ember volt ma Marco Jansen is. A két kimaradó Wiaan Mulder és Prenelan Subrayen volt.

Nyitó ütősként ismét Abhulláh Safík és Imám ul-Hak lépett pályára. A dobást Kagiso Rabada nyitotta, és mindjárt a 4. labdából majdnem lecsapott, csakhogy Safík élezését Tristan Stubbs, a harmadik katona elejtette... Az ütősök ezek után a sok-sok nullás mellett többnyire 4-esekkel lépdeltek előre, 7 játszma után például 19 futásukból 16 így jött össze. De ez a haladás egyáltalán nem volt magabiztos, jópár élezés történt, köszönhetően annak, hogy már most valóban kicsit (ha nem is nagyon) térültek a pörgő labdák, Dél-Afrika pedig hamar két pörgető dobóra váltott. A 13. játszmában pedig természetesen egy lassú labdából született meg az első kapu: Simon Harmer dobása kikerülte Ul-Hak védekezésre tartott ütőjének külső élét, és a kapuba csapódott. Az új ember, Sán Maszúd lassan indult, de a 17. játszma elején váratlanul beütött egy hatost: végülis mikor, ha nem most, amíg még nem annyira szörnyű a pálya? És ugyanezt megtette a 19. és a 23. játszmában is, ám a 24. játszmában majdnem megakadt a lendület: a bíró LKE-t ítélt Safík ellen, és csak a videózás mentette meg az ütőst, amikor kiderült, hogy beleért az ütővel. Így viszont a társulás folytathatta, és el is vitték a csapatot egészen ebédig, amelyet a sok pörgetés okozta jó ütemű játék miatt a 30. játszma után tartottak meg: az állás ekkor 95/1 volt.

Szünet után mindkét végről gyors dobók indítottak, a játék képe viszont nem sokat változott. A 33. játszmában egy Maszúd-4-essel meglett Pakisztán 100 futása, a 36-odikban pedig Maszúd is elért az egyéni 50-esig. Szintén közeledett az 50-hez Safík is, amit azonban lett volna lehetőség megelőzni: a 38. játszmában megérkező Maharaj dobásába beleélezett, de a kapus kesztyűjéről úgy pattant, hogy az ellenkező irányba induló katona sem tudta megfogni. Így aztán az ütős lassacskán, a 43. játszmára megszerezte az 50-et, és a folytatásban is szépen, komótosan gyűltek a pakisztáni pontok. Az 51. játszmában viszont elég váratlanul, egy ártalmatlan labda után Dél-Afrika elkapásért apellált, de a bíró nem úgy látta – a videóbíró viszont már igen! Safík 57-tel távozni kényszerült, Harmer pedig második kapuját gyűjtötte be. Jött Bábar Ázam. Nem változott viszont valami: a dél-afrikai mezőnyhibák, ugyanis az 54. játszma egy újabb elejtést hozott, ezúttal Senuran Muthusamy részéről, pedig az áldozat a 71-nél tartó Maszúd lehetett volna... De veszélyes volt Ázam is, így nem csoda, hogy Dél-Afrika elszántan kikérte a videót az 56. játszmában, amikor úgy vélték, LKE történt ellene. Az eset nehéz volt, mert a labda, az ütő és a lábszárvédő nagyon közel volt egymáshoz, de végül az sült ki, hogy előbb az ütőt találta el, így Ázam folytathatta. Vagyis mégsem! A következő labdából ugyanis Tony de Zorzi egy igen látványos elkapással vetett véget a menetelésének: elugrott jobbra, egy kézzel nyúlt érte, és nem sokkal a föld fölött megkaparintotta a labdát – ez volt Maharaj mai első kapuja. Újabb kiesés azonban teáig már nem történt: Maszúd és Szaúd Sakíl elvitte a csapatot a 62. játszma végéig, amikor is az állás 177/3 volt.

Már tea előtt is megláthattuk Aiden Markramot, mint dobó, és szünet után is ő folytatta az egyik végről Harmerrel együtt. Ők viszonylag jól lassították az ütősöket, de kiejteni nem sikerült őket, így Pakisztánnak a 70. játszmában meglett a 200. A 73. játszmában visszatért egy sebes dobó, Jansen, és úgy tűnt, megjelent egy kis visszagörbülés, de az újabb áttörést nem ő szállította, hanem Maharaj: a 87-nél tartó Maszúd söprése élezéssé fajult, így a keresztlábról kissé elmozduló mezőnyjátékosnak (aki amúgy Jansen volt) sikerült elkapnia: 212/4. A következő időszakban Sakíl és Mohammad Rizván ütött, felváltva gyors és lassú labdás játszmákban, és Dél-Afrika 80 játszma elteltével sem kérte ki azonnal az új labdát. De a régivel hiába próbálkoztak, így a 85. játszmára mégis kikérték, és visszatért dobni Rabada. Ez pedig bejött! Az 5. dobásából ugyanis LKE-t ért el Rizván ellen, így a végén Pakisztán már nem is bánta, hogy rengeteg nullás dobás történt: legalább kihúzták a nap végéig 259/5-tel, ami elég kiegyenlített állásnak érződött. Érdekesség, hogy a gyors ütem miatt 91 játszma is belefért ma: ilyenre egy éve volt példa utoljára, pont ugyanezen a pályán.