Váratlanul nagy zimbabwei fölény az afgánok elleni teszt elején
2025. október 20. – Szerző: Krikettgalaxis
Megkezdődött egy magányos teszt a házigazda Zimbabwe és a vendég Afganisztán között, ahol egy nap után a másodikként ütő Zimbabwe máris 3 futásos előnyben van, 8 megmaradt kapuval, azaz jelentős a fölényük. Erre nem sokan számítottak!
A Mosi-oa-Tunya vagy Shungu Namutitima (a gyarmatosítóktól származó nevén: Viktória-vízesés) Zimbabwe és Zambia határán (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mint tudjuk, sem Afganisztán, sem Zimbabwe nem része a tesztvilágbajnokság mezőnyének, ebből következően igen keveset játszanak a leghosszabb, legősibb formátumban. Főként Afganisztán, akik csak 2018-ban szerepeltek először tesztmeccsen, és azóta is csak 11-szer léptek pályára. Utoljára idén januárban – akkor éppen Zimbabwe otthonában, akiket sikerült is legyőzniük. Az afrikaiak jóval több meccset játszottak 2025-ben, de nem sok sikerrel: csak Bangladest tudták felülmúlni egyszer, és akkor sem túl nagy különbséggel.
Most Afganisztán egyetlen tesztre és három NH20-ra látogatott Zimbabwébe. A tesztet azonban a szokásoktól eltérően nem Bulawayóban, hanem a fővárosban, Hararéban rendezték, ahol 2021 óta nem játszottak ebben a formátumban.
Afganisztánnak két nagy hiányzója volt: történetük legeredményesebb tesztütőse, Rahmat Sáh sérülés miatt maradt ki, történetük legeredményesebb tesztdobóját, Rásid Hánt pedig szándékosan pihentették. Újoncként mutatkozott be náluk viszont Halíl Gurbáz, a 24 éves balra pörgető, a más formátumokban már sok nemzetközi tapasztalattal rendelkező Sarafuddín Ásraf, valamint Ziár Rahmán, aki még csak NH20-ban volt válogatott, de ott is csak egyszer, még 2019-ben. Zimbabwénél a rutinos Sean Williams nem részletezett személyi okokból nem volt itt, így lett volna lehetőség betenni a csapatba a szurkolók által már régóta várt debütánst, az amúgy belgiumi születésű Antum Naqvit, aki tavaly azzal került be a hírekbe, hogy egy első osztályú játékrészben 300 futást gyűjtött. De valamiért nem tették be, csak a bő keretnek volt része.
A pénzfeldobást Zimbabwe nyerte, és a dobást választották, de utána az afgán kapitány is elmondta, hogy ők úgyis ütni szerettek volna előbb, mert úgy készült, hogy a harmadik-negyedik napra már felnyílnak a talaj repedései, és akkor már nagyon nehéz lesz az ütés.
A két nyitó ütős Ibráhim Zadrán és Abdul Malik volt, akik, pontosabban Zadrán egy pici óvatoskodás után a 3. játszmában máris 3 négyessel kínálták meg Richard Ngaravát. A később is viszonylag agresszív Zadrán azonban hamar ráfázott, és már a 6. játszmában valamelyik katona elkapta Blessing Muzarabani dobásából. De az új ember, Rahmánulláh Gurbáz nem ijedt meg ettől, és ő is jó lendülettel indult, így 10 játszma után például 48/1 volt az állás. A 13. játszmában láttunk egy olyan esetet is, amikor Gurbáz ütése után az ütősök 4-et futottak (!), viszont a 16. játszmában, azok után, hogy amúgy Malik még csak most szerezte meg az első határját, Gurbáz már búcsúzott: Tanaka Chivanga labdáját egy rosszul sikerült hajtással éppen a csúcshoz ütötte – pedig az ütős 100 körüli aránya eddig nagyon hasznos volt az afgánoknak! De nem csak Gurbáz elvesztése miatt bosszankodhattak, hanem azért is, mert perceken belül saját hibájukból még egy embert vesztettek: Malik és Hasmatulláh Sáhídí hozott össze egy csúnya kifutást azzal, hogy Malik az ütése után futni indult, és már vagy fél távnál járt, amikor beragadt társa visszaküldte... Ezek után Sáhídí és Bahir Sáh már lassabban gyűjtötte a pontokat, de azért az összesített 100 meglett a 22. játszmában – aztán viszont újabb futás megszerzése nélkül Sáhídíval is sikerült végezni, méghozzá Brad Evans dobásával és Nick Welch nagyszerű elkapásával, sőt, még ugyanez a játszma elhozta az új ember, Afszar Zazái kiesését is, aki a kapushoz élezett. A 24. játszma végén megtartott ebéd így 106/5-tel köszöntött be.
Szünet után, a 26. játszmában két újabb csapás is érte Afganisztánt. Az első Iszmat Álam sisakját, de szerencsére a játékosnak nem esett baja, a második viszont az egész csapatot azzal, hogy már a 6. emberük is kiesett: ezúttal Bahir Sáhot kapták el Muzarabani dobásából. Az elkapó mozdulat egyébként igen szép volt: Brian Bennett vetődött érte az árokban, és körülbelül vízszintes testhelyzetben lett meg neki a labda. Muzarabani pedig nem állt le: Álam talán belekesztyűzött a dobásába, amit a kapus elkapott, de hogy tényleg így volt-e, az nem derült ki, mert ezen a meccsen nincs videóbíró. De ha Muzarabaninak megvolt a 3. kapuja, hát Evans sem akart tőle lemaradni, és pillanatok múlva ő is lecsapott: az újonc Ásraf esett ki, amikor fölütötte a labdát az extra fedezet baljára, ahol a mezőnyjátékos (Chivanga), előreesés közben elkapta: 115/8, Afganisztán hatalmas bajban volt! Innen Jámin Ahmadzí még megpróbálta őket kicsit kijebbhúzni, például két 4-essel a 32. játszmában, de akkor az újonc Gurbáz (Halíl) Evans dobásából a kapushoz élezett, a következő labdából pedig Evans egy jorkival kidobta a másik újoncot, Rahmánt, így a játékrész mindössze 127 futás után máris véget ért!
A második játékrészben Bennett és Ben Curran nyitotta az ütést, méghozzá elég óvatosan. Igaz, a 4. játszmában Bennett már beütött egy 4-est, de a következő dobásból Rahmán belebombázott a kapujába, így megvolt az a kezdés, amiről az afgánok álmodtak. De aztán Curran és Welch, bár nagyon lassan, de magabiztosan ment, mendegélt előre, aztán időnként már néhány 4-est is beiktattak a játékukba. 10 játszma elteltével 25 futásuk volt, míg a 14. játszma végén, amikor megtartották a teát, 40/1-re állt a csapat, azaz már majdnem a hátrány egyharmadát el is tüntették.
A folytatásban hamar meglehetett volna Afganisztán számára a reményeket visszahozó második kapu: Iszmat Álam dobásába Welch beleélezett, Zazái kapus pedig elkapta, de a dobó lelkes ünneplését keresztülhúzta, hogy kiderült: túllépett a vonalon, így a dobás rossznak lett nyilvánítva! Amúgy nem lehet azt mondani, hogy Afganisztán veszélytelen lett volna, de a két ütős valahogy mindent túlélt, a 18. játszmára már a csapat 50-esét is összehozták, majd egy lassú, de hosszú időszak után Welch úgy döntött, megkínálja Halíl Gurbázt valamivel: egy hatos lett az a 27. játszma elején. De Welch amúgy sokat bizonytalankodott, így elég szerencsésnek volt mondható, és ha fogadni lehetett volna, hogy ki esik ki legközelebb, valószínűleg a legtöbben őrá tették volna a tétjeiket. Az afgán játékosok egyre többet be is szólogattak, cinkelték az ellenfelet, de ez a lélektani hadviselés sem vezetett sehova, csak arra, hogy egy idő után már a bírónak kellett kicsit nyugtatgatnia a pályán levőket. A 32. játszmában Zimbabwe már a 100-at is elérte, Welch pedig hamarosan az 50-es kapujában állt – de ekkor igazuk lett azoknak, akik az ő kiesését jövendölték következőnek: a 34. játszmában ismét Ziár Rahmán volt eredményes, ismét egy szép kidobással, amelynek eredményeként az ütős kéz-karója cigánykerekeket hányva fordult ki a földből. Negyedik ütősnek Brendan Taylor érkezett, aki aztán nem óvatoskodta el a dolgot, és jó aránnyal ütve szállt be, három gyors 4-essel. A 38. játszmában Currannek meglett az 50-ese, ám ma már nem nagyon gyarapíthatta a pontjait: a játszma végén, 130/2-nél a gyenge fény miatt a bírók kissé váratlanul véget vetettek a játéknapnak – ez az állás pedig azt jelentette, hogy Zimbabwe máris 3 futásos előnyben van!
