A második napot is Zimbabwe nyerte a teszten

2025. október 21. – Szerző: Krikettgalaxis

Nem sok kétség fér hozzá, hogy Zimbabwe nevezhető a hararei teszt második napi győztesének: a második játékrész végére 232-es vezetésig jutottak, és már egy afgánt ki is ejtettek a 3. negyedben, 34 futás árán.

Zimbabwei táj vonuló elefántokkal (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Utoljára 2001-ben történt meg, hogy Zimbabwe játékrésszel nyert meg egy tesztet – vérmesebb szurkolóik már most arról álmodoztak, hogy 24 év elteltével itt lehet a következő alkalom. És valljuk be, miért ne? Afganisztánt 127-tel kidobták, ők maguk pedig máris 130/2-re álltak, azaz már most előnnyel várták a második napot. Ha esetleg a harmadik negyedben majd sikerülne megint alacsony pontszámmal kiejteni az összes afgánt... Na de azért még ne szaladjunk ennyire előre. Előbb ki kellett építeni ehhez ma egy tisztességes előnyt.

A két ütős Ben Curran és Brendan Taylor volt: előbbi már az 50-en is túl járt (52-je volt), utóbbinak pedig 18 futás állt a neve mellett, miközben a játékrészből tegnap 38 játszma telt el. De ahogy akkor, úgy most is eléggé hadilábon álltak a dobók a kapuszerzéssel. A 44. játszmában az összesített 150 is meglett Zimbabwének, és csak a 46-odikban jött el az első áttörés: a tegnapi két kaput szerző Ziár Rahmán volt eredményes most is, és harmadjára is kidobásból – Taylor védeni próbált, de a labda messze elkerülte az ütőjét és szétbontotta a kaput. Hamarosan azonban megjött az első olyan kapu, amit nem ő szerzett, és nem kidobás volt: Iszmat Álam volt pályafutása során először eredményes, LKE-ből, a nemrég bejött Craig Ervine ellen. Ez azonban azt jelentette, hogy Curran még mindig ott volt, és úgy tűnt, a meccs kulcsa lehet az ő kiejtése. De ahogy haladt az idő, egyre jobban érződött, hogy nem csak: hiszen Sikandar Raza is jól szállt be a játékba, volt olyan is, amikor két 4-est ütött be egymás után. Az 58. játszmában hosszú idő után újra megjött egy pörgető dobó, hátha ő eredményesebb lesz, sőt, kettő is, de nem: bár voltak szép dobások, a 62. játszma végén megtartott ebédig Curran és Raza már kibírta, sőt, 214/4-ig is fölhozták a csapatukat, ami már 87-es vezetést jelentett számukra.

A szünet után sem változott a játék képe, így aztán a 67. játszmában váratlanul Hasmatulláh Sáhídí is megpróbálkozott a dobással – hiába. A 70. játszmában Raza már 50-est ünnepelhetett, majd a 75-ödikben, anélkül, hogy közben bármi nagy különlegesség történt volna, Curran is elért a 100-ig, amihez egyébként 217 labdára volt szüksége. A sokkal nagyobb agresszivitással, és ezáltal nagyobb aránnyal ütő Raza viszont rövidesen egy fejszés söprésel próbálkozott meg Sarafuddín Ásraf ellen, de félresikerült, felgyertyázta az égbe, és elkapták: nagy megkönnyebbülés Afganisztán számára! Természetesen, amikor letelt a 80 játszma, kérték is az új labdát, mert ettől az egy kaputól eltekintve nem sok sikerük volt a régivel... De Curran az új labdával szemben még jobb volt, mint eddig, és hamar jópár 4-est is összehozott, a 82. játszmában följött 121-re, ott viszont igen sokáig beragadt. Különös módon ezek után csak társa, Tafadzwa Tsiga szerzett pontokat, bár ő sem éppen sokat, de maga Curran még a 90. játszma közepén is 121-en állt, ezek után pedig kiesett – Iszmat Álam LKE-jéhez nem fért kétség. Ekkor pedig megtartották a teaszünetet is: az állás 302/6 volt, azaz Zimbabwe már 175-tel vezetett.

Az új ütős Brad Evans volt, aki mindjárt az első labdát 4-esre ütötte, aztán egy duplával folytatta, de azért ez a lendület természetesen nem maradt így. A pontszerzés ismét visszalassult, ráadásul Ziár Rahmán most LKE-vel is lecsapott, és a régóta bent levő, de csak 17 futással rendelkező Tsigát búcsúztatta: 316/7. Bocsánat, 316/8, mert a következő dobásból Richard Ngaravát is kidobta, és az afgánok halvány reményei kezdtek visszaszivárogni. Most már érződött, hogy közel a vége, és bár Evans és Blessing Muzarabani is hozott még egy-egy 4-est, de valóban, Rahmán megszerezte a 6. kapuját is, amikor kiröpítette Muzarabani kéz-karóját a földből. Már csak egy kapu hiányzott az afgánoknak – igaz, az azért még egy kicsit váratott magára, és az utolsó társulás bosszantóan hasznos pontokat szerzett még a hazai csapat számára. Evasnak például még egy hatosa is volt, de két 4-es is született, így mire az utolsó ember is búcsúzott, 359-ig jöttek föl. Az utolsó kaput egyébként szintén Rahmán gyűjtötte be LKE-ből, aki így tehát élete első tesztjén hetes zsákmánnyal kezdett! Érdekesség, hogy ebben a játékrészben mindössze egyetlen elkapás volt, pedig amúgy az a világ leggyakoribb kiesési módja...

Az afgán hátrány tehát 232 volt, ebből szerettek volna még minél többet lefaragni a hátralevő időben, lehetőleg kapuvesztés nélkül. Ennek pedig Ibráhim Zadrán és Abdul Malik látott neki, és előbbi hamar két 4-essel jelezte, hogy nem szándékozik begubózni. Amikor viszont Malik is megpróbált valami agresszív húzást a 4. játszma végén, elkésett a mozdulattal, és a rossz felé menő labdát így mélységi hátsó keresztláb el tudta kapni. Zadrán mellé megérkezett Rahmánulláh Gurbáz, aki viszont már jóval óvatosabb volt: ennek köszönhetően a hátralevő időt már sikerült túlélniük kiesés nélkül, így 12 játszma után 34/1-gyel ért véget a nap. Ez még mindig 198-as afgán hátrányt jelent, így akár az is lehetséges, hogy holnap véget is ér ez a teszt.