India a negyedik elődöntős a vébén

2025. október 23. – Szerző: Krikettgalaxis

A csoportkör hátralevő része most már lényegében csak levezetés lesz: a mai napon eldőlt az utolsó továbbjutó kiléte. Méghozzá India lesz az, akik rekordsok futást gyűjtve múlták felül Új-Zélandot – a Húsz20-as világbajnok tehát idén nem lesz ENN-világbajnok is!

A Cshatrapati Sivádzsí pályaudvar 19. századi, különleges épülete Mumbaiban (illusztráció)

A kép szerzője: Anoop Ravi (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Jó, jó, azt sejtettük már az elején, hogy az India–Új-Zéland egy fontos találkozó lehet majd, de hogy ennyire fontos lesz, azt talán nem sokan gondoltuk. Az első három csapat, Ausztrália, Dél-Afrika és Anglia annyira elhúzott, hogy már meg sem lehetett őket előzni, viszont India, Új-Zéland és (az egy meccsel már többet játszott) Srí Lanka 4–4 ponttal tolongott a tabella közepén, és közülük csak egyvalakinek sikerülhetett az elődöntőbe jutás. De volt egy nagy különbség azok között a 4 pontok között: Indiáé két győzelemből jött össze, míg a másik két csapaté egy győzelemből és két elmaradt vagy eredmény nélkül végződő találkozóból. És mivel a végén pontegyenlőség esetén a több győzelem számít, így India egy esetleges mai sikerrel bebiztosíthatta volna a továbbjutását – Új-Zéland viszont csak az életben maradását, ha ők nyertek volna.

A helyszín Naví Mumbai volt, vagyis nem az esővel riogató Kolamba, ám ettől függetlenül errefelé is ólálkodott a csapadék. Két nappal korábban például az indiaiak edzése maradt el miatta, de mára is előrejelzésben volt az eső, és a 35 fokos hőség sem könnyítette meg a dolgát senkinek. A talajt elég ütősbarátnak mondták, de emlékezhetünk rá: pár napja Srí Lanka egy 202-es eredményt tudott itt megvédeni Banglades ellen...

A pénzfeldobást megnyerő és a dobást választó Új-Zéland nem változtatott semmit a legutóbbi összeállításán, ez pedig például azt is jelentette, hogy ott volt náluk Lea Tahuhu is, aki így 200-adik nemzetközi meccsét játszhatta. India is csak egyet cserélt: náluk Amandzsot Kaur helyére tért vissza Dzsemimáh Rodriksz.

A két nyitó ütős Partiká Rával és Szmriti Mandháná volt, akik ellen az első két játszma szűz lett, az első valódi futást (nem extrát) pedig csak a mai 16-odik labdából sikerült begyűjteniük: úgy tűnt, nem egy sokfutásos mérkőzés előtt állunk! Aztán a dolgok máshogy alakultak. Az 5. játszmában megjött az első 4-es, a 9-edikben pedig egy hatos is, kiesési esély pedig nem igazán volt. A 10. játszmában Rával egy 4-essel elérte az összesített 1000 ENN-futást, méghozzá mindössze 23 játékrészből: ennél gyorsabban még senkinek sem sikerült soha, és ugyanennyiből is csak egyszer, 1988-ban, Lindsay Reelernek! A 11. játszmában meglett a csapat 50-ese, a 17-edikben pedig a 100: nekik már a hetedik alkalommal, ami indiaicsúcs-beállítást jelentett. Pillanatokkal ezek után Mandháná egyéni 50-est ünnepelhetett, majd a 23-adik játszmában Rával is: itt volt az ideje a gyorsításnak, mert eddig ehhez 75 labda kellett neki. A 26. játszmában a csapat már 150 fölött járt, és kiesés még sehol. Ez volt egyébként ennek a párnak a 4. közös 150-ese, ami pedig világcsúcsbeállítás lett! A 27. játszmában már majdnem megjött viszont az első kapu, de a megadott LKE-t végül vissza kellett vonni, mert kiderült, hogy az ütős beleért. A 31. játszmában Mandháná elérte a 100-at, ami a különböző formátumokban már a 17. volt neki: ennél többje még senkinek sincs a világon! Végül a 34. játszmában esett ki, 212/0 után, amikor Suzie Bates ellen elhibázott egy fejszés söprést, és a mélységi középpályán elkapták. De Rával még ott volt, és a 39. játszmában neki is meglett a 100-as – most már tényleg gyorsíthatott, és meg is tette, hiszen a következő labdából, amit kapott, 6-ost ütött... Hamarosan ajándékba kapott még egy életet Maddy Greentől, aki elejtett ellene egy nem túl nehéz esélyt, amit kihasználva még begyűjtött pár pontocskát, de végül 122-vel búcsúzott. Időközben azonban a 3. rendű Rodriksz is szépen beindult, és a 45. játszmában neki is meglett az 50 – egyben a csapatnak a 300 is! És Rodriksz még nem állt le: több újabb 4-essel végül 76-ig jött föl. De közben a 48. játszma után volt egy kis esőszünet is: vagyis nem is olyan kicsi, mert több mint egy órásra nyúlt. Ám ekkor csak 1–1 játszmával rövidültek le a félidők, vagyis egy még hátravolt ebből is: annak a végére pedig 340-ig kapaszkodtak fel az indiaiak, ami számukra új világbajnoki rekord lett. Új-Zéland pedig még soha nem kergetett le ekkora célt...

Még mielőtt azonban elkezdődött volna a 2. félidő, újra eleredt az eső, ami miatt a játékrészt 44 játszmára rövidítették, az új cél pedig 325 lett. Az ütést Suzie Bates és Georgia Plimmer kezdte, ám előbbit már a 2. játszmában elkapták: a vendégek kevéske esélye még kevesebbé vált! Bár Plimmer pár pillanat múlva majdnem ráütött egy labdát a saját kapujára, de miután ezt megúszta, Amelia Kerrel már egy jobb társulást alkottak – még ha Kránti Gaur, az első kapu szerzője el is ejtett közben egy elkapást a 6. játszmában. A 7. játszma 16 futást hozott: többet mint az addigi 6 összesen, de Új-Zéland ezzel még nem került ki a csávából, hiszen a szükséges pontarány így is 8 körül mozgott. A 10. játszmában ráadásul Renuká Szinh dobását Plimmer már valóban a saját kapujára piszkálta, a frissen bejövő Sophie Devine pedig még csak belepiszkálni sem tudott Szinh labdájába néhány perccel később, és az úgy találta el a kapuját: 59/3. A következő időszakban Kerr és Brooke Halliday ismét jobb ütőjátékot hozott, de az SZPA így is már közel 9-re emelkedett a 20. játszma végére, majd még mielőtt Kerr 50-ese meglehetett volna, őt is elkapták. A 23. játszmában Ricsá Ghos, a kapus egy nemrég történt sérülés miatt elhagyta a pályát, és egy helyettesítő, Umá Cshetrí állt be a karók mögé. A 26. játszmára már 10-nél is több volt a játszmánként szükséges futás, ez a szám pedig csak tovább nőtt és nőtt... A 28. játszmában Green is búcsúzott, így az állás 154/5-re változott, és most már valami óriási csoda kellett volna Új-Zélandnak. Csoda pedig nem jött, csak egy Halliday–Isabella Gaze társulás, ami azért jó volt, csak nem eléggé. Először is Halliday gyorsan elérte az 50-esét, és csak több mint 10 játszmányi közös ütés után esett ki 81-gyel. Gaze a 41. játszmában megszerezte pályafutása első ENN-50-esét, de ez csak az egyéni statisztikáit szépítette, a csapatnak már semmi haszna nem volt: ekkor már 22 dobásból kellett volna nekik 82-t összeszedni... Ez természetesen a néhány hátralevő 6-os ellenére sem sikerült, India simán, 53 futással győzött, és lefoglalta magának a negyedik elődöntős helyet. Új-Zéland pedig most már biztosan nem lesz világbajnok egyszerre mindkét formátumban.