Közben a férfiaknál is villogtak az ausztrálok
2025. október 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Miközben a legtöbb szem a női világbajnokságra szegeződött, nem akárki, hanem India ellen nyert meg egy ENN-sorozatot Ausztrália férfi válogatottja hazai pályán. Igaz, csak 2–1 lett az eredmény, de ez is jó előjel lehet nekik a közelgő Hamvakra.
Ausztrál zászló (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Érdekes sorozatnak néztünk elébe, de nem csak azért, mert a világ legszűkebb élmezőnyéhez tartozó két válogatott csapott össze, hanem apróbb, de annál fontosabb részletek miatt is. Például azért, mert Subman Gil most mutatkozott be a harmadik formátumban is, mint indiai kapitány. Vagy azért, mert Ausztrália a sok hiányzója miatt teljesen új, nagy reményű embereknek is lehetőséget adott. Hiszen sérülés miatt olyan játékosokat nem vethettek most be, mint Pat Cummins, Cameron Green vagy Josh Inglis – de nem volt itt az elején Adam Zampa sem, akinek bármelyik pillanatban megszülethetett a második gyermeke.
Az első meccset Perthben rendezték, és valóban, Ausztrália már most két ENN-újoncot avatott: Matt Renshaw-t és Mitchell Owent, de Indiánál is most debütált ebben a formátumban Nítís Kumár Reddí. A játék azonban nagyon vontatottan haladt: nem egyszer, nem kétszer meg kellett szakítani eső miatt, így egyre több és több játszma is elveszett. Érdekesség, hogy a mai első esőszünet volt a stadion 2018-as megnyitása óta az első alkalom, amikor be kellett hozni a ponyvákat! Ami viszont a játékot illeti: miután Ausztrália a dobást választotta, az bizony nekik ment jobban. Nem csak a nyitó ütősöket dobták ki olcsón, de a 3. rendű Virát Kohlít is kacsával, és Indiának csak két embere lett, méghozzá a középső rendben, akik egyáltalán a 30 futást át tudták lépni a végül 26 játszmásra rövidült félidőben. A kapuk szépen megoszlottak a dobók között: szinte mindenki szerzett egyet-kettőt, de többet senki. Az újonc Owen például kettővel zárt. A 131-es eredmény után 136-ra kiszámolt cél kergetése aztán könnyebbre sikerült, mint ahogy az elején kinézett. Az ausztrálok is elvesztettek ugyanis két kaput eléggé az elején, 8–8 futás után, de Mitchell Marsh, az egyik nyitó szépen kitartott, és lassú 50-esét a 4. rendű Josh Philippe szépen kiegészítette egy jóval gyorsabb 37-tel. Így aztán nem hogy mindössze 3 kapu elvesztésével sikerült teljesíteniük a célt, de még 29 dobás meg is maradt a végére.
A második mérkőzés Adelaide-ben volt, és mostanra már játszhatott Zampa is: ő nagy szerephez is jutott ma, de még nem az elején. Bár Ausztrália a dobást választotta, de első hősük Xavier Bartlett lett, aki a 7. játszmában mind Gilt, mind Kohlít kiejtette: Kohlínak sorozatban ez már a második kacsája volt. Ezek után viszont India megemberelte magát, és a Rohit Sarmá–Srejasz Ajjar társulás a 30. játszmáig elvitte őket – igaz, csak 135 futásuk volt ekkor. Viszont mostantól jött Zampa időszaka: a 33. játszmától kezdve 3 igen veszélyes közepes rendű ütőst is kiejtett, és ráadásként később még egyszer eredményes volt, miközben Sarmán és Ajjaron kívül más nem tudott 50-est szerezni. Még Aksar Patel járt hozzá közel, de Zampa vele is végzett, amikor 44-en állt. India eredménye így 264 lett, ami igazán nem tűnt megostromolhatatlannak. De Ausztrália lassan kezdett: az első határt csak a 7. játszma végén ütötték be – ennél tovább utoljára 2018-ban kellett várni tőlük egy határra! De azért a 20. játszmára csak elérték a 100-at, és többek között egy könnyű elkapás elejtésének is köszönhetően Matthew Short később 74 futásig is eljutott. Sőt, utána a sokak által kritizált Cooper Connolly is teljesített egy 50-est, méghozzá nagyobb aránnyal ütve, mint Short, Owen pedig Húsz20-as módban játszott a mérkőzés vége felé közeledve – Indiát pedig nem segítette, hogy ekkortájt már három dobójukat is görcsök miatt kellett ápolni... De azért a végére csak ki tudtak ejteni összesen 8 ütőst – viszont ez is kevés volt, Ausztrália 22 megmaradó dobással lekergette a célt.
A harmadik találkozó Sydney-ben volt (pedig itt október hónapban még soha nem rendeztek ENN-t) több mint 40 000 néző előtt, de ez kissé máshogy alakult, mint az eddigiek. Na nem a pénzfeldobás: azt megint Ausztrália nyerte, de most az ütést választották. Az elején ez még nem is ment nekik rosszul, de aztán nem egy szokásos ENN-pontaránygrafikon alakult ki náluk: az övék a 8. játszmában járt a csúcson, és onnantól eléggé lekonyult, és a legvége sem tört magasabbra. Marsh 41 és Renshaw 56 futása volt a legtöbb, de ezek 100 alatti aránnyal jöttek, a 37–39. játszmákban pedig gyors egymásutánban búcsúzott 3 ember – valószínűleg ez magyarázza, hogy a végére nem tudtak begyorsítani. Sőt, Harsit Ráná 4 kapujának is köszönhetően már a 47. játszmában elfogyott a teljes csapat, és csak 236-ot tudtak teljesíteni. Erre pedig India válasza is egész más volt, mint korábban. Subman Gilt még elvesztették a 11. játszmában, de utána Rohit Sarmá és Virát Kohlí a régi szép időket felelevenítő társulást alkotott: Kohlí ugyan még az első szimpláját is megünnepelte magában, de aztán ők ketten csak ütöttek, amíg a szem ellát (tudjuk, ez eléggé képzavar, de vicces). Végül ez a társulás kiesés nélkül lekergette a célt, méghozzá a 39. játszmában: Sarmá 121-neskivel, Kohlí pedig 74-neskivel zárt. Sarmá ezzel a 2. legidősebb indiai lett, aki 100-ast ért el ebben a formátumban, Kohlí pedig a második helyre jött föl Szacsin Tendulkar mögé a világ összesített ENN-futásranglistáján, Kumár Szangakkárát megelőzve!
A két csapat egymás elleni férfi ENN-beli örökmérlege ez után a sorozat után a következő: 155 meccsből 86-ot nyert Ausztrália, 59-et India, 10-szer pedig nem született eredmény.
