Megerőltetés nélküli sikerrel hangoltak az angolok az elődöntőre

2025. október 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Anglia az utolsó csoportmeccsén igencsak könnyűszerrel múlta felül a vébé kezdetén még a végső győzelemre is titkos esélyesnek tartott Új-Zélandot, akik így visszatekintve az elmúlt hetekre, igazán nem okolhatják az esőt azért, hogy nem jutottak tovább: négy vereség az négy vereség.

A leedsi városháza, a híres aranyozott bagolyszobrokkal (illusztráció)

A kép szerzője: Chemical Engineer (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0

A világ másik végén véletlenül éppen egy férfi ENN-meccs is zajlott akkor, amikor ez a találkozó elkezdődött: ott Új-Zéland és Anglia mérte össze az erejét. Most, a női vébé csoportkörének utolsó napján, amikor kivételesen két meccset is rendeztek, a kettő közül az első is éppen e két válogatott összecsapását hozta. A férfiak találkozója csak egy sima sorozatmeccs volt, nagyobb tét nélkül – de a korábbi eredmények itt, a vébén is úgy alakultak, hogy ennek sem volt most már semmi tétje egyáltalán. Új-Zéland nem juthatott már be az elődöntőbe, Angliáról pedig mostanra már eldőlt, hogy biztosan Dél-Afrikával kerül össze majd az elődöntőben.

Talán az egyetlen dolog, ami miatt igazán érdemes lehetett odafigyelni erre a mérkőzésre, az az volt, hogy ma játszotta utolsó ENN-meccsét az új-zélandiak világsztárja, Sophie Devine, neki pedig mindenképpen szép búcsút szeretett volna összehozni a csapat. Meg persze mindenki másnak is, aki nekik szurkolt...

A helyszín Visákhapatnam volt, természetesen meleg (de nem annyira különlegesen forró) és párás (80%) levegővel. A tévében megszólaló szakértő, Stacy-Ann King szerint a talaj eleinte nehezebb lesz az ütésre, és később talán följavul egy kicsit. Ennek ellenére a pénzfeldobást megnyerő Új-Zéland az ütést választotta. Csapatukban semmit sem változtattak a múltkori, India elleni vereséghez képest, míg Anglia összeállítása is csak abban különbözött a legutóbbitól, hogy Emma Lamb kimaradt, és Danni Wyatt játszott helyette.

A két nyitó ütős Suzie Bates és Georgia Plimmer volt, de az angolokat talán nem is az ijesztette meg legjobban, hogy Bates máris két 4-est ütött az első játszmában, hanem az, hogy Sophie Ecclestone korábban sérült válla a mezőnyben egy vetődés során, amikor ráesett, mintha újra megsérült volna... És bizony a játékos egy kis ápolás után egyelőre valóban elhagyta a mezőnyt. A legveszélyesebb angol dobó az elején Linsey Smith volt, aki ellen alig tudtak futást szerezni, majd a 6. játszmában ő szerezte az első kaput is – igaz, egy elég gyengén kivitelezett (röpte) dobásból, amivel azonban Bates a nyílt közepet kínálta meg egy könnyű elkapással... Smith szuper mutatói azonban igencsak leromlottak a 8. játszmában, amikor Amerlia Kerr négy darab 4-est ütött be sorozatban ellene, de mások ellen is érkeztek 4-esek, így a 10 játszmányi erőfölény 57/1-re végződött. A folytatásban kicsit lassult a pontszerzés üteme, viszont a Plimmer–Kerr pár igen kitartó volt, így a 19. játszma során már 89/1-re is álltak, ami igen jól nézett ki számukra. Az viszont a legkevésbé sem, ami most jött: két kapu két dobáson belül, és mivel ez egy játszmahatáron volt, és nem történt helycsere, azt jelentette, hogy mindkét eddigi ütős búcsúzott... Most jöhetett Devine és Brooke Halliday, ám a 23. játszmában az angolok számára érkezett egy jó hír: Ecclestone tudta vállalni a dobást! Ám mindjárt az első labda után látszott rajta, hogy nem múlt el a baj – de azért 5 dobást még végigbírt, amiből 4 lett érvényes. Az utolsóból pedig Halliday egy favágó mozdulattal éppen a középpályáshoz suhintotta a labdát, ahol elkapták – Ecclestone tehát kapuval búcsúzott a dobásból, mivelhogy ezek után ismét elhagyta a pályát, és később sem jött már vissza dobni. Az új ütős Maddy Green volt, aki két formátumban összesen most játszotta a 200. válogatottmeccsét – ám sok sikerélményben nem lehetett ma része, mert 18 viszonylag gyorsan megszerzett futás után egy könnyű röptét visszaütött a dobónak, Alice Capsey-nek, aki nem hibázott az elkapásban. 128/5: ez már kellemetlen volt Új-Zélandnak! Ezek után Isabella Gaze játéka érdekesen alakult: az első labdát ő is visszaütötte Capsey-nek, de most ezt a dobónak nem sikerült megfognia, utána pedig egy rossz dobás után szabadütésből 6-ost zúdított. A 32. játszmában a csapat átlépte a 150-et, de ezek után egy csúnya összeomlás indult meg náluk. Azzal kezdődött, hogy a 34. játszmában, amikor a bíró nem ítélt semmit a 23-nál tartó Devine ellen, az angolok videót kértek, és kiderült, hogy érvényes elkapás történt: így esett hát ki utoljára ENN-ben Sophie Devine. És innentől kezdve már szinte minden játszmában jött egy-egy újabb kiesés, köztük egy újabb olyan, amit videózás után adtak csak meg, de a lényeg, hogy a korábban látottak után eléggé váratlan módon a 39. játszmára elfogyott az egész csapat, miközben csak 168 futást tudtak összekaparni.

A második félidőt Amy Jones és Tammy Beaumont kezdte, akik ellen már a 4. dobásból egy nagy esély történt: Rosemary Mair dobása után azonban nem adott LKE-t a bíró, és a videózásból bíró szava jött ki LKE-re, vagyis csak egy hajszálon múlt, hogy a társulás együtt maradhatott... Viszont ha már együtt maradtak, akkor most már sokáig együtt maradtak. Egyelőre nem siettek túlzottan, de a 6. játszmában Beaumont-nak is sikerült 4 darab 4-es egymás után, így az első erőfölény (10 játszma) éppen kerek 50/0-ra végződött. Aztán lett a kerek 75/0 is (aminek jóval több mint felét egyébként Beaumont kaszálta be), ám a 15. játszma elhozta a (kicsit késői) áttörést Új-Zélandnak: a bíró gondolkodás nélkül LKE-t mutatott Beaumont ellen, és a videózásból ki is derült, miért nem gondolkodott: mert annyira egyértelmű volt az eset. Most Jones mellé Heather Knight érkezett meg, akivel körülbelül ugyanaz a magabiztos játék folytatódott, mint amit a nyitóktól láttunk. Bár azért a 20. játszma végén Knightot is kiküldték láb a kapu előtt miatt, de ezt végül vissza kellett vonni, mert kiderült, hogy a labda – Új-Zéland nagy csodálkozására – jócskán fölépattant volna. Devine még (hitetlenségében?) nevetett is az eredményen. Ekkor Anglia egyébként már egy kicsivel a 100-on is túl járt, a 23. játszmában pedig (éppen egy 6-ossal) Jones 50-ese is meglett. Amikor aztán a 26. játszmában ugyanő még 3 négyest ütött be egymás után, megközelítve a 150-et is, már körülbelül 0,01%-nyi esélye maradt az új-zélandiaknak. De a sors még tartogatott valamit nekik: Devine a 28. játszma elején megszerezte 111. ENN-kapuját Knight ellen, azaz egy ilyen különleges számmal fejezhette be pályafutását! De az angol győzelem így is elérkezett már a 30. játszmában, Jones pedig amúgy 86-neskivel zárt.

Devine a vereség ellenére mosollyal az arcán sétált le a pályáról – egyébként mindkét csapat tagjai díszsorfalat álltak neki!