Először nyert idegenben 0–3-ra a Karib-térség
2025. október 31. – Szerző: Krikettgalaxis
A szenvedő fél Banglades volt, amikor az elmúlt néhány napban lezajlott NH20-as sorozaton a vendég Karib-térség mindhárom meccsen föléjük nőtt, és az ENN-vereségek után nagyot javulva lenullázta őket: a karibiak NH20-ban még sosem nyertek ilyen arányban, amikor nem otthon játszottak!
Trinidad és Tobagó-i tájkép (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Két, közel azonos erősségűnek érződő válogatott csatáját hozta ez a sorozat, ám az előzmények, a közelmúlt eredményei egyáltalán nem ezt sugallták. Banglades legutóbbi 4 NH20-as kétoldalú sorozatát megnyerte, míg a Karib-térség 7-ből 7 ilyen sorozaton szenvedett vereséget, köztük tavaly decemberben éppen egy Banglades elleni alkalommal is.
A nemrég befejeződött ENN-sorozatot is Banglades nyerte 2–1-re, igaz, most más volt a formátum, egy kicsit mások voltak a játékosok és a helyszín is: ez a három mérkőzés most Csittagongban zajlott, ahol általában ütősbarátabb a talaj – és ez kedvezhetett a vendégek erőütőinek.
Az első találkozón a vendégek az ütést választották, de az elég lassan ment nekik – érdekesség viszont, hogy közben alig-alig vesztettek kaput, tehát a kevés futás ellenére nem vállaltak túl sok kockázatot. De az is érdekes, hogy a 3 kieső játékosuk közül kettő éppen egymás után, a 13. játszma elején búcsúzott Tászkin Áhmed dobásaiból. Ezek után máris a mai utolsó társulás alakult ki: Shai Hope és Rovman Powell viszont elég eltérően játszott, a 100. NH20-as meccsén szereplő Powell nagyon-nagyon lassan gyűjtötte a futásokat, ám amikorra a fórumokon a szurkolók már éppen eléggé kifejezték a nemtetszésüket, akkor a 18.6-ban beütött egy hatost, majd az utolsó játszmában 3-at is egymás után, így a csapat hirtelen 165-re jött föl, ami már nem is volt olyan rossz. Hát még ha azt tekintjük, hogy Banglades viszont milyen gyorsan vesztette el az ütőseit! Jayden Seales például, akinek még csak ez volt a 2. NH20-a, és az elsőn (tavaly) nem szerzett kaput, most 3-szor is beköszönt, de Jason Holder is ugyanennyiszer volt eredményes. A legvégén azonban még, ha Tászkin Áhmednek is sikerült volna három 6-os egymás után, akkor még megnyerhették volna a mérkőzést a hazaiak – és az első hatos sikerült is neki... csakhogy még az ütés előtt véletlenül a lábával nekiment a kapujának, így nem volt hatos, hanem sajátkapu-döntés miatti kiesés történt! És ezzel le is zárult a mérkőzés, a Karib-térség 16 futással nyert.
A második meccsen a karibiak megint az ütés mellett döntöttek. Az első dobásból elejtettek ellenük egy elkapást, de a 9-edikből már nem, ráadásul 10 labda után is még csak 1/1-re álltak, így aztán nagy szükségük volt a gyorsításra. Azt pedig meg is kapták Alick Athanaze-től és Shai Hope-tól: 11 játszma után már 105/1 volt az állás, és mindkét ütős neve mellett legalább 50 futás állt már! Ezek után viszont Nászum Áhmed két dobásból két ütőst kiejtett, ez pedig teljesen megtörte a vendégek lendületét. A határesemények szinte eltűntek, 15. játszmában Risád Hoszen is lecsapott kétszer, majd a 20-adikban újabb 3 kapu született, így mindenki nagy csodálkozására még csak a 150 sem lett meg a csapatnak, csak 149. Igaz, aztán Banglades sem ütött valami jól, egy ütősük nekik is hamar kiesett, de a másik nyitó, Tándzsid Hászán és a 3. rendű Litan Dász azért szépen fölhozta őket utána: az erőfölény már 37/1 lett, igaz, ehhez kellett több elejtett elkapás is... Amire aztán később is volt még példa, így a Karib-térség egyre inkább magát okolhatta az egyre inkább kinéző vereségért. Ám semmiféle vereség nem lett ebből a végére számukra! Bár Hászán a 15. játszmában az 50-esét is elérte, a csapat pedig már 100-nál tartott, így egy jó végjátékkal még simán meglehetett volna a hazai siker, de a kapuk egyre jobban fogytak, a 18–19. játszmában például 7 dobás alatt 3 is, így az utolsó játszmára már 21 futás hiányzott volna a bengáli győzelemhez, az pedig messze nem lett meg, így újra a Karib-térség nyert, most 14 futással.
A harmadik mérkőzésen Banglades választotta az ütést, hátha az most bejön nekik – hát nem jött. Tándzsid Hászánnak azért igen: ő volt az egyik nyitó ütős, és folyamatosan gyűjtögette a pontokat, miközben társai folyamatosan estek ki mellőle. Igaz, a meccs első kétharmadában ez a folyamatosan
szó még nem volt használható: ekkor még csak két ütős búcsúzott, és 4. rendű Száif Hászán sokáig tartotta bennük a lelket, ám a 15. játszmától már megindult a kapuk áradata. Ennek köszönhetően pedig a két imént említett ütősön kívül senki nem ért el két számjegyű eredményt – igaz, Tándzsid Hászán meg 89-ig is eljutott... de a csapat összeredménye csak egy közepes 151 lett. Érdekesség, hogy a végefelé Romario Shepherd mesterhármast szerzett, de benne ez nem is tudatosult: ugyanis az első kapuját egy korábbi játszma végén gyűjtötte be, és a következő játszmáját kezdte két újabb kiejtéssel. A kergetést a karibiak nagyon lassan kezdték, 3.2 után még csak 6/1-re álltak, de utána nagyon jól fölgyorsítottak. Konkrétan három ütősüknek köszönhetően: a nyitó Amir Jangoo gyors 34 futása mellett Roston Chase és Ackeem Auguste is éppen 50-nel esett ki. A győzelem végül simán, a 17. játszmában meglett, és Bangladest csak az vigasztalhatta, hogy Risád Hoszen ma is 3 kaput gyűjtött: legalább egy dobójuk igazán jó formában van... Viszont történt egy sajnálatos eset is: Nurul Hászánt a második félidőben hordágyon kellett levinni, valószínűleg a bokája sérült meg a mezőnyben.
A karibiak turnéja tehát félsikerrel ért véget: egy vesztes és egy győztes sorozattal. A két csapat közti NH20-as örökmérleg ezek után úgy áll, hogy 22 meccsből 8-at nyert Banglades, 12-t a Karib-térség, kettő pedig eredmény nélkül zárult.
