3–0-s vereséggel hangolt Anglia a Hamvakra
2025. november 1. – Szerző: Krikettgalaxis
Új-Zéland otthonában szenvedett teljes sorozatvereséget Anglia, mindössze néhány héttel az előtt, hogy a legfontosabb megmérettetés, a Hamvak elkezdődne: nem jó előjel számukra, még úgy sem, hogy ez most csak ENN volt, és nem teszt...
Az új-zélandi főváros, Wellington látképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Mint emlékezetes, a két csapat közti NH20-as sorozat elég értékelhetetlenre sikerült a sok eső miatt. Szerencsére azóta javult az idő, így egy teljes, szórakoztató és tanulságos ENN-sorozatnak nézhettünk elébe, többek között nagy visszatérőkkel is, mint például Kane Williamson és Tom Latham. Anglia számára ezek a mostani mérkőzések azért is különös jelentőséggel bírtak, mert egyre közeledett a Hamvak, és míg az NH20 még jóval kevésbé, azért az egynapos formátum már valamivel inkább szolgálhatja a felkészülést a fontos tesztekre is.
Az első mérkőzést Mount Maunganuiban rendezték, és igen különlegesre sikeredett. Új-Zéland a dobást választotta, és hihetetlen módon be is kezdtek: már az első dobásból kaput szereztek, majd a második játszmában Zakary Foulkes még kettőt, így az állás 5/3-ra változott, de hamarosan lett az még 56/6 is! Az ütősök sorra potyogtak ki egy számjegyű eredményekkel, kivéve az 5. rendű Harry Brook, aki viszont mindent túlélt! Illetve még a 8. rendű Jamie Overton is kiváló volt, de rajtuk kívül senki és semmi. Overton az 50-est is megközelítette, míg Brook 135-ig jutott el – úgy, hogy a csapat összpontszáma a 36. játszmában történő 10. kiesés után mindössze 223 lett! Ezzel csapata pontjainak több mint 60%-át szerezte, ami új angol rekord egy végigjátszott félidőben, a 135 pedig a második legjobb angol eredmény lett legalább 5. rendű ütőstől. A 10. kapuért az amúgy csak 5 futást szerző Luke Wooddal pedig egy 57 futásos társulást alkottak, ami, megdöntve az eddigi 53-at, szintén új angol csúcs lett. És igaz, hogy a második félidőben Anglia is szerzett egy gyors kaput, majd Williamson aranykacsával távozott, sőt, 66/4-nél még egyáltalán nem volt biztos, hogy megnyerik a meccset, de utána többek között Daryl Mitchell és Michael Bracewell 50-eseinek is köszönhetően ez egyre és egyre valószínűbbé vált. Olyannyira, hogy már a 37. játszmában sikerült is beérniük a célba, 4 megmaradt kapuval.
A második találkozó, amely ezúttal Hamiltonban volt, és a kezdés előtti eső miatt pár perc csúszással indult, eléggé hasonlóan alakult, csak most a pontszámok eloszlása nem volt ilyen szélsőséges. De megint Új-Zéland kezdett dobással, és megint folyamatosan szerezték a kapukat, igaz, most azért kevés volt az olyan ember, aki nagyon kevés ponttal esett ki. Viszont nem volt kimagasló eredmény sem, Brook 34-ig jutott (ráadásul nem túl gyorsan), és csak Jamie Overton 150-es aránnyal szerzett 42-je volt igazán jónak nevezhető – Anglia összpontszáma így csak 175 lett. A dobók közül érdekes módon az a Blair Tickner volt a legeredményesebb a maga 4 kapujával, aki utoljára 2023 tavaszán játszott ENN-meccset! De hiába a kis cél, Új-Zéland sem kezdett jól ütésben. Jofra Archer például mindjárt egy szűzzel kezdett ellenük kapuval, és a 3-as játszmánkénti arányt is csak a 10. játszmában érték el. De az az arány azért lassacskán csak növekedett, például a 3. rendű Rachin Ravindrának is köszönhetően, aki végül 90 fölötti aránnyal teljesített 50-est. Amikor viszont a 28. játszmában már 118/5-re változott az állás, egy kis remény felcsillant Anglia előtt is – viszont ez a remény aztán percről percre fogyatkozott, ahogy Daryl Mitchell és Mithcell Santner haladt előre és előre. Végül Mitchell is átlépte az 50-est, a 34. játszmában pedig Santner 4-esével Új-Zéland be is ért a célba.
A harmadik, wellingtoni meccsen harmadszor is Új-Zéland dobott először, és harmadszor is jól. Az angol magas rend pedig harmadszor sem találta önmagát, és a 11. játszma elején máris 44/5-ön találták magukat úgy, hogy az első 5 emberük közül a legjobb 11 futással búcsúzott... A legnagyobb érdeme ebben most Jacob Duffynak volt, aki 3-at is kiejtett közülük, de aztán a közepes és az alsó ütősrend már jobban megemberelte magát. Főként ismét Overton, aki 68-at ütött, ráadásul 8. rendűként ő lett az első ember, aki 100 fölötti aránnyal teljesített. De a vége megint Tickneré volt, aki ma is négyes zsákmányt gyűjtött be, így Anglia ismét nem tudta végigütni az 50 játszmát: most a 41-edikben fogytak el 222-vel. A kergetés aztán egy 78/0-s állással indult, ami után azonban pillanatokon belül Új-Zéland is elvesztett 3 embert, és máris nem volt annyira egyértelmű a meccs. Ráadásul ők sem tudtak gyorsan haladni, érdekes módon a nyitó Rachin Ravindrán kívül senki nem játszott náluk 100 fölötti aránnyal, és az angol dobók kapuszerzésben is jól szorongattak – két kifutással fűszerezve, így volt olyan pillanat is a végefelé, amikor még 27 futás hiányzott az új-zélandi sikerhez, de már csak 2 kapujuk volt meg. Akkor azonban Foulkes és Tickner nem jött zavarba, és szépen bevitték a csapatot a célba, még 32 dobás meg is maradt.
Új-Zéland ezzel tehát ebben a formátumban lenullázta az angolokat: örökmérlegük ezek után pedig úgy néz ki, hogy 99 találkozóból 44 végződött angol, 48 pedig új-zélandi győzelemmel, miközben 3 holtverseny is volt, 4-szer pedig nem született eredmény.
