Afganisztán Húsz20-ban állt bosszút a tesztért

2025. november 2. – Szerző: Krikettgalaxis

A csúfos tesztvereség után jelentősen szépített Afganisztán: három NH20-as meccsükből, amit a múltkor őket legyőző Zimbabwe ellen játszottak, mindhármat megnyerték, ráadásul az első kettőt igen simán, és csak egyszer tudta őket megszorongatni az ellenfél.

A Band-e Amir tórendszer egyik része (Afganisztán első nemzeti parkja) (illusztráció)

A kép szerzője: Carl Montgomery (Flickr), licenc: CC BY 2.0

Afganisztán pár napja egy igen súlyos csalódást élhetett át, amikor több mint egy játékrésszel elvesztették a tesztjüket Zimbabwe ellen. Most azonban egy általuk sokkal jobban kedvelt formátum, NH20 következett, abból is három alkalom: itt volt a lehetőség a javításra. A két együttes viszonylag sokszor találkozott már egymással ebben a formátumban: Afganisztán 2. leggyakoribb ellenfele Zimbabwe volt, Zimbabwe pedig a 3. leggyakrabban Afganisztánnal találkozott. A mostani sorozaton a helyszín mindhárom alkalommal Harare volt.

A vendégeknél ezúttal már játszott Rásid Hán, akit a teszten pihentettek, illetve 2023 után először bekerült az NH20-as keretbe Sáhidulláh is. De volt egy még náluk is nagyobb visszatérője (már ha az utolsó játék óta eltelt időt nézzük) Zimbabwének is: Graeme Cremer 2018-ban volt utoljára válogatott. Végül Cremer csak a bő keretbe fért be, de nem lépett pályára egyszer sem.

Az első találkozón Afganisztán az ütést választotta, a két nyitó, Rahmánulláh Gurbáz és Ibráhim Zadrán pedig az erőfölényt már 63/0-val zárta. Még akkor is igen szép volt az állás afgán nézőpontból, amikor 11 játszma után 103/1-re álltak, de utána Sikandar Raza két dobásból két ütőst ejtett ki, köztük az 50 fölött járó Zadránt, a megtört afgán lendületet pedig tovább rontotta Blessing Muzarabni, aki a 16. játszmában szintén két kaput szerzett. A végét viszont megint megnyomta Sáhidulláh és Azmatulláh Omarzí, így a végeredmény 180 lett. A kergetés aztán nagyon nem ment Zimbabwének: ők is párban vesztették a kapuikat, a különbség csak az, hogy ők már nagyon hamartól fogva: a 2. játszmában Mudzsíb ur-Rahmán, a harmadikban pedig Omarzí duplázott, és mivel ő még egy magányos kaput is szerzett hamarosan, így az erőfölény 35/5-tel zárult. Ezek után az alsó-közepes rendnek és a sorvégnek még voltak jobb pillanatai, jópár 4-est beütöttek, a 9. rendű Tinotenda Maposa pédlául 5-öt is, de például Ur-Rahmán megint két ütöst ejtett ki a 16. játszmában, így a csapat már a 17-edikben elfogyott: a meccs 53 futásos vendéggyőzelemmel ért véget.

A második mérkőzés sok tekintetben hasonlóan alakult, de abban például nem, hogy most Zimbabwe választotta az ütést. De abban igen, hogy az afgán dobók most is szépen megkeserítették az életüket: egyetlen egy ütős sem volt, akit hagytak volna egy kicsit is elhúzni, így a legmagasabb pontszám 37 lett (Razától), de az is lassan jött össze. Két dolog azonban rövid időre ráijesztett a vendégekre is: a 2. játszmában Szedikulláh Atalt kellett levinni a pályáról, mert a mezőnyben megsérült, majd a 8. játszmában Rásid Hán jobb kezét is ápolni kellett, és ő is lement egy időre. Szerencsére végül egyik sérülés sem bizonyult súlyosnak, Hán hamarosan dobni is visszajött, és három kapujával a legeredményesebb lett a csapatából. Zimbabwe így mindössze 125-ig jutott el, ami könnyű kergetést ígért. Az pedig úgy is indult, elsősorban a kitartó Zadránnak köszönhetően, aki 57-ig masírozott el a végére – igaz, a félidő közepén volt egy jelentős lassulás, amikor 43 labdán keresztül egyetlen határ sem volt, de így is kézben tartották a meccset, és nem kellett izgulniuk a végére: a kergetés már 18 játszma alatt sikerült. Zimbabwénél megemlítendő, hogy Ryan Burl most hajtotta végre 53. NH20-as elkapását, ami új csapatcsúcs lett (ha a kapusokat nem tekintjük) – de több pozitívum nem nagyon mondható el a csapatról.

A harmadik összecsapásra az afgánok két játékosukat pihentették, köztük Rásid Hánt is, így a kapitány ezúttal Ibráhim Zadrán volt. A rettenetes melegben a vendégek az ütést választották, és két nyitójuk, Zadrán és Gurbáz megállíthatatlan volt! Már az erőfölényt 73/0-ra hozták le, ami a csapat és a pálya történetének is a 3. legjobb erőfölénye lett, majd kicsit lassítottak, de mindkettejüknek meglett az 50-es – aztán a 14. játszmában Ryan Burl dobásaiból Gurbáz egy 4–4–6–4–6–6-ot püfölt! Végül a 100-as nem lett meg neki: ő 92-vel, társa meg 60-nal búcsúzott, de mivel még Atal is igen gyorsan összehozott egy 35-öt a végére, így az afgánok 210-zel zárták a játékrészt. Zimbabwe a hatalmas kergetést pedig már az elején elhibázta: a 3. játszmában két emberük is kiesett, ráadásul az egyik kifutásból... De azért aztán Raza és a megmaradt nyitó, Brian Bennett csak-csak magára talált, és a félidő felére már 92/2-ig jöttek föl, sőt, pár dobás múlva már 104/2 is volt az. És igaz, hogy utána mindketten kiestek 50 körüli ponttal (Raza átlépte a határt), de az utánuk következők is mind elég nagy aránnyal ütöttek, még ha ők sem maradtak sokáig a pályán. Mindenesetre 4 játszmával a vége előtt már csak 47 futás hiányzott, 5 megmaradó kapuval, ami azért még teljesíthető lett volna – de végül a folytatásban is az afgán dobóké volt a főszerep, akik a vártnál kicsit nehezebben, de meg tudták védeni az első félidei eredményüket: Afganisztán ö futással nyert.

A két ország férfi NH20-as örökmérlege ezek után még egyoldalúbb, mint volt: most már úgy áll, hogy 21 találkozóból 19-szer nyert Afganisztán és 2-szer Zimbabwe.