Ez a hír még elmaradt: a Royal Tigers a 2025-ös magyar bajnok

2025. november 4. – Szerző: Krikettgalaxis

Régen befejeződött már a 2025-ös magyar első és másodosztályú krikettliga, de sajnos még nem számoltunk be az eredményükről. Most, késve igen: az első osztályt a Royal Tigers nyerte meg, a másodosztályt pedig a Cobra Classics.

A budapesti Országház (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

El kell ismerni, a Krikettgalaxisnak (egyelőre) nem erőssége a hírek gyors közlése, a fontos nemzetközi témákkal is órákat késhetünk, néha akár 1-2 napot is, most pedig ezzel a fontos magyar hírrel bizony több mint egy hónappal maradtunk le :( Egyelőre az adatbázisban és a statisztikákban vagyunk erősek, és jövünk föl a krikett-történet témájában is, de a hírfrissességben még várat magára a javulás.

Na de ha nem is frissen, de most itt a hír.

Kezdjük az első osztállyal (HPL): amikor utoljára írtunk, még két csoportmeccs hátravolt, na meg az elődöntők és a döntő. A hiányzók közül az első csoportmeccset augusztus 24-én rendezték a Budapest Zalmi és a United Család Budapest részvételével. Itt az UCB a dobást választotta, és sikerült 134-re korlátozniuk a Zalmit annak ellenére, hogy a 3. rendű Muhammad Soban Bhutta 43-neskit teljesített – azt ugyanis elég lassan tette. Nawaz Ali 3 kapujával, Troy Mickle pedig egy kapuval és igen jó, 3,75-ös gazdálkodással tűnt ki a dobók közül. A kergetésről nem állíthatjuk, hogy könnyen ment volna, de sikerült: főként a két nyitó, Troy Mickle és Jack Murrell jóvoltából, akik mindketten 32-vel végeztek. A Zalminál is volt olyan dobó, aki 3 ütőst ejtett ki, név szerint Muhammad Junaid, de ezzel együtt is a United 19 játszma alatt 4 kapuval nyert.

Az utolsó csoportmérkőzést a Budapest Blinders és a Budapest Super Kings vívta szeptember 13-án. Itt jóval magasabb pontszámok születtek: az első játékrészben, amikor kényszerűségből a Blinders ütött, elsősorban a nyitó Maaz Bhaijinak köszönhetően, aki 41 dobásból 70 futást gyűjtött. Őt végül Pehlaj Rai ejtette ki – az a Rai, aki végül 4-es zsákmánnyal zárt, de csapata így is 174-es céllal nézett szembe. Ezt pedig nem tudták teljesíteni, bár közel jártak hozzá. A 3. rendű Shiva Tadela 200-as aránnyal ért el 36-ot, és később Prakash Akulának is volt 40-e, de a végére csak éppen 168/9-ig jutottak el, ami szűk vereséget eredményezett. Érdekesség, hogy a Blinders 7 dobóval is próbálkozott, és mind a hét szerzett legalább egy kaput.

Az alapszakasz ezzel véget ért, eredménye így tehát a következő lett:

A két elődöntőre szeptember 20-án került sor. Előbb a 4. helyezett Royal Tigers és az alapszakaszgyőztes Zalmi találkozott, és érdekes módon a tigrisek kerültek ki belőle győztesen! Főleg azért, mert első három emberük 37, 35, illetve 38 futást teljesítve jó alapot adott nekik – aztán igaz, hogy az összes többi ütősük már nagyon gyengélkedett, és igaz, hogy Safi Mohammed Zahir hármat is kiejtett közülük, de azért egy 158-as eredményt így is összehoztak. Safi ütésben sem kezdett rosszul, 26 futása volt, majd az 5. rendben játszó kapitány, Deldar Khaibar is begyűjtött igen gyorsan 38-at, de végül a 18. játszmában elfogyott a csapat, és mivel csak 134-et teljesítettek, elvesztették az elődöntőt. A Tigers legjobb dobója ma Kasir Ahmed Sayem volt három kapuval.

A második elődöntő szorosnak ígérkezett, hiszen az a két csapat játszotta, a Blinders és a Cobra Capitals, amelyek 8–8 ponttal zártak a tabellán. De ez sem lett szoros. A Blinders a dobást választotta, és Mohandas Sandeep hamar ki is ejtette a két nyitó ütőst, de aztán Bilawal Safdar és a magyar válogatottban is kitűnően szereplő Rasik Sheikh elsöprő játékot mutatott be: előbbi 83, utóbbi pedig 96 futást kaszált be! A kobrák ezzel 211-et halmoztak fel, így a Blinders előtt óriási feladat állt, amit nem is sikerült megoldaniuk. Ott is olcsón kihullott a két nyitó, és igaz, hogy aztán Maaz Bhaiji megint remekelt, és 44 dobásból 74-ig jutott, de nem igazán volt, aki hasonlóan jól kiegészítette volna őt, legfeljebb a fiatal Des Fontaine Mark 36 futása volt még szépnek nevezhető. De a csapat ezzel együtt is jócskán, 47 futással kikapott, így a bajnoki címvédő elbúcsúzott a további küzdelmektől.

Ez a további küzdelmek pedig már csak a döntőt jelentette, szeptember 27-én, a kobrák és a tigrisek között. A két veszélyesállat-sereglet találkozóján a nagymacskák választották a dobást, és mindjárt az első labdából eredményesek voltak, ami meg is adta az alaphangot. Összesen 6 dobójuk közül később 5-en is szereztek kaput, miközben csak Rasik Sheikh érte el a 30 futást a kobráknál – ez pedig csak egy 151-es eredményre volt nekik elég. Aztán a Tigers ütősei sem indultak jól, viszont egyre jobban folytatták. Az első 5 ütős pontszámai sorban a következőképpen alakultak: 1–12–28–36 és 57-neski: utóbbi Supratim N. Mondal nevéhez fűződik, aki ráadásul mindezt 150-es aránnyal hozta össze. Ez pedig elég volt ahhoz, hogy már a 19. játszma felénél meglegyen nekik a győzelem: idén tehát a Royal Tigers lett a magyar bajnok!

Az első osztály legtöbb futása, 330, Ghani Abbas (Blinders) nevéhez fűződik, míg 15 kapuval a Zalmi dobója, Sadat Said zárt a kapuszerző ranglista élén.

A másodosztályban (HCL) négy csoportmeccs volt még, illetve a döntő. Az elsőt augusztus 16-án játszotta a Dunamenti Kenguruk és a Budapest Lion Kings. A kenguruk az ütést választották, és egy gyors kiesés ellenére javítani tudtak: az egyik nyitó, Jasdeep Singh 26 futást teljesített, az utána következő Török Gábor pedig 43-at. Viszont a későbbi ütősök már nem sokat tettek hozzá, így a csapat eredménye 126 lett. Ez viszont még védhetőnek érződött, miután dobójuk, Bibek Singh három kapuval kezdett az 5. és a 7. játszmában – ám utána a 4. rendű Lion Kings-ütős, Abhishek Kumar Rajesh Jha 50-ese hozzásegítette a csapatát, hogy a 16. játszmában beérjenek a célba.

Egy nappal később az Albatross játszott a Royal Eaglesszel, ez pedig egy igen kiegyenlítetlen találkozó lett. Az ütést választó Albatrossnál a nyitó Dowle Chris még begyűjtött 24 futást, de a többiek mind 20 alatt maradtak, sőt, a nagy többség 10 alatt is, így csak 77-et tudtak összerakni, miközben a sasoknál Sai Venkat Sunkavilli és Anup Gupta is 3–3 kaput szerzett. Az alacsony cél pedig semmiféle gondot nem okozott az RE-nek: a nyitó Gaurang Talreja például egy gyors 29-et gyűjtött be, de Guptának is volt 16-ja többek között, így már a 8. játszmában meglett a győzelmük.

A következő, azaz utolsó két meccs augusztus 23-án volt. Először a Kenguruk találkoztak a Cobra Classicsszel: itt az eredmény nagyjából az előbb említett két mérkőzés átlaga lett. Ismét a kenguruk nyerték a pénzfeldobást, és megint az ütést választották. Az első dobásból azonban elvesztettek egy embert, és megint csak Török Gábor volt az, aki a maga 31-es eredményével megmentette őket egy kicsit, illetve egy gyors 19-cel Des Fontaine Mark is, aki, amint látható, több klubban is játszik: itt is. Végül, elsősorban Shafaqat Iqbal és Kamal Bhakuni 3–3 kapujának eredményeként a csapat a 17. játszmában elfogyott, akkor, amikor még csak 91 futásuk volt. Ezt pedig a kobrák úgy tudták lekergetni, hogy csupán egy emberük esett ki: Des Fontaine ejtett ki egy nyitót, de akkor előtte már 35/0 volt az állás, aztán Muhammad Wali és Kunal Karekar is elérte a 30-at, így a 13. játszmában a kobrák megnyerték a találkozót.

Az utolsó csoportmeccsen az eddig remeklő Dunabogdány és a gyengélkedő Albatross csapott össze, és az eredmény is az előzményeknek megfelelően alakult. Igaz, az ütést választó Dunabogdánynál a legtöbb ütős ma nem volt csúcsformában, az egyik nyitó kacsázott is, de voltak ketten, akik kiemelkedtek: a 3. rendű Gabhane Khushal közel 150-es aránnyal szerzett 43-at, a 4. rendű játékos, akinek a neve egyszerűen csak Abhishek formában szerepel az eredménylapon, ugyanilyen gyorsan 90-ig jutott! Ezzel a csapat egy 176-os célt tűzött ki az albatroszok elé, akiknél viszont csak a két nyitó ütős, Bobby Patel és Rahul Suresh volt igazán harcban: ők ketten átlépték a 20-at, de a többiek nem – annak ellenére sem, hogy a Dunabogdánynál a kapus kivételével minden játékost kipróbáltak dobásban! Végül az Albatross 129-ig jutott csak.

Ezek után a másodosztály csoporkörének a végeredménye ez lett:

Itt azonban nem rendeztek elődöntőket, csak egyetlen döntőt, ahova tehát a Dunabogdány és a Cobra Classics jutott be. Erre a meccsre szeptember 13-án került sor, és igazán izgalmas lett, méltóan egy döntőhöz! Az ütésre kényszerülő Dunabogdánynál ezúttal a nyitó Abdul Haseeb és a közepes rendű Kirtikumar Dhayfule remekelt leginkább, akik mindketten megközelítették az 50-et, de voltak még más, 20 fölötti eredményeik is, míg az ellenfélnél a legjobb dobó Kamal Bhakuni volt, aki 2 kapuját egyedüliként 6 alatti gazdálkodással gyűjtötte be. A DCC eredménye így egy versenyképes 170 lett, amit egy nyitó ütős kikacsázásával még versenyképesebbé tettek – ám Kunal Karekar a 3. rendben másképp gondolta: egymaga 84-ig jutott el, ami közel a fele volt a szükséges pontszámnak – a többi csapattársa pedig megszerezte a másik felét, így a kobrák nyerték meg a másodosztályt! Igaz, a végére csak két dobás és két kapu maradt meg, tehát nagyon szoros volt!

A ligában összesen a legtöbb futást, 385-öt a Dunabogdány játékosa, Abhishek gyűjtötte be, legjobb magyarként Török Gábor a 9. helyen végzett 161-gyel. A legeredményesebb dobó Shafaqat Iqbal lett (Cobra Classics), aki 13 ütőst ejtett ki – itt nem volt magyar az első 10-ben.