Az ír dobók szenvedtek, Banglades szárnyalt a második napon

2025. november 12. – Szerző: Krikettgalaxis

Nagyon gyorsan véget ért ma az első játékrész a szileti teszten, méghozzá egy 286-os ír eredménnyel, majd utána Banglades két társulása végigütötte a napot, és jókora fölénybe hozták a csapatukat. Máhmudul Hászán Dzsaj egymaga 169-neskinél tart.

A ranpuri Kerámatijá-mecset (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Egy nap elteltével nehéz volt megmondani, hogy ki van előnyben. Sokáig úgy tűnt, Írország, de aztán Banglades visszakapaszkodott, sőt, talán azzal, hogy tegnap a nap utolsó labdájából a 8. ütőst is kiejtették, még egy hajszálnyi előnyt is éreztünk náluk.

Az állás 270/8 volt, ahonnan Írország talán még a 300-at célozhatta meg ma reggel – ebben nagy segítségükre lehetett volna Barry McCarthy, aki már 21-nél tartott. Most Matthew Humphreys jött be mellé, de hiába kezdett McCarthy valóban hasznosan, két 4-essel az első játszmában, Humphreys pillanatokon belül elhibázott egy söprést Táidzsul Iszlám ellen, aminek LKE lett a vége. Bár az ütős nagyon gyorsan videót kért, így azt lehetett hinni egy pillanatig, hogy beleért, de nem. Aztán az utolsó ember, Craig Young még beütött egy 6-ost, de a következő játszmában Hászán Máhmud labdája elsuhant McCarthy védekezésre tartott ütőjének külső éle mellett, eltalálta a kaput – így a játékrész 14 labda után, 286-tal véget ért.

Jöhetett tehát a második negyed, amit Máhmudul Hászán Dzsaj és Szádmán Iszlám kezdett. A lassú, bár tesztben egyáltalán nem problémás kezdés után a 3. játszmában megérkezett az első 4-es, a következőben pedig már kettő is, aztán szépen lassan még több és több. Az ír dobók ezúttal eléggé veszélytelenek voltak, csak apró lehetőségeket teremtettek, és a szerencse is mindig a hazaiak mellett állt. A 10. játszmában Iszlám már egy hatost is átütött a dobó feje fölött, így például 10 játszma után különösebb megerőltetés nélkül 46/0-n állt a csapat. A 12. játszmában Hászán Dzsajtól is megérkezett az első maximum, ami egyben a társulás 50-esét is jelentette, majd a 19-edikben, amikorra Iszlám már egy kicsit elhúzott társától, az egyéni 50-es is meglett neki. De hiába húzott el, Hászán Dzsaj sem akart lemaradni, rövidesen beütött két 4-est, majd pár pici pontértékű ütésből a 21. játszma végére ő is elérte a félszázat – a csapat pedig a 103/0-t. Újabb eseménytelen szakasz után a 24. játszma végén megtartották az ebédet: 109/0-nál úgy tűnt, Írország minden eddigi munkája, amit ütésben mutattak, kárba veszik. Bizony nem csak a pályát vagy a bengáli ütősök tapasztalatát okolhatják: el kell ismerni, hogy az ír dobók távjai és vonalai úgy általánosságban alig voltak kiválónak nevezhetőek...

Ebéd után ugyanez folytatódott, mint előtte. Talán annyi különbséggel, hogy most határeseményt sokáig nem láttunk: a 30. játszmáig kellett rá várni, de például szimplákból addig is szépen gyűltek a pontok. A 32. játszmában már a 135-öt is átlépték, azaz az ír eredmény felénél tartottak, még mindig kapuvesztés nélkül, a 36. játszma végén pedig a 150 is meglett nekik. Érdekesség, hogy ez volt a 6. alkalom, amikor egy bangladesi nyitó pár tesztben 150-ig jutott, de az első eset, amikor mindezt Támim Ikbál részvétele nélkül érték el! Amikor viszont már kezdett úgy kinézni, hogy ez a végtelenségig eltart, csak történt valami: a 42. játszma elején, Humphreys dobása után Iszlám nyesése mellément, az írek pedig kapuselkapás miatt apelláltak. A bíró ugyan nem látott beleérést, de a technika kielemezte, és kiderült, hogy megvan az áttörés: az ütős 80 futással búcsúzott. De mint hamarosan kiderült: ez csak egy egyszeri fellángolás volt, mert Hászán Dzsaj és az új ember, Maminul Hak megint kiesésveszély nélkül haladt előre. Szinte csak az volt a kérdés, hogy vajon teáig meglesz-e a 100-as Hászán Dzsajnak – végül az lett a válasz, hogy nem, mert az 55. játszma végére, a szünetre csak 94-ig ért el, a csapat pedig 198/1-ig. Most már igen nagy bangladesi fölényről beszélhettünk, pedig a hátrányuk még 72 futás volt.

A 100 végül az 57. játszmában, egy 4-essel érkezett el az ütős számára, és ezek után sem változott semmi a játékban. A veszélyek elmaradtak, a bangladesiek meneteltek: a 68. játszmában elérték a 250-et, a 70-edikben pedig, amikor Hak 44-nél tartott, ő is beütött egy 6-ost, és azzal lett meg neki is az 50. És mit írjunk, ha nem történik semmi? Csak az újabb mérföldköveket. A 73. játszmában a társulás elérte a közös 100-at, a 77-edikben pedig megtörtént az egyenlítés, azaz Banglades is elérte a 286 futást – csakhogy mindössze 1 vesztett kapuval. A 79. játszma hozta el az összesített 300-at, a következő pedig, méghozzá egy 6-ossal, Hászán Dzsaj 150-esét (152), amit még ugyanebben a játszmában további 10-zel toldott meg... Érdekes módon 80 játszma elteltével azonban Írország nem kérte ki az új labdát, pedig hát mindenki látta, hogy a régivel biztosan nem megy, az újjal meg csak lehet, hogy nem ment volna. Végül csak 6 dobással hosszabbították meg a régit, a 81-edik után csak kikérték a friss, csillogó golyót. Ebben, vagy inkább főleg az ezt megelőző időszakban egyébként Curtis Campher és Harry Tector dobott, azaz a 6. és a 7. különböző dobó a játékrészben, de valószínűleg próbálkozhatott volna akár 8. vagy 9. is, ma ők sem mentek volna semmire... Amikor 85 játszma elteltével véget ért a nap, Hászán Dzsajnak 169, Maminul Haknak 80 futása volt, Bangladesnek pedig 338-a, ami már 52-es előnyt jelentett. Tegnap kérdés volt, ki van előnyben, ma nem kérdés.