Nem éppen az ütősök álomnapja volt az első Kalkuttában

2025. november 14. – Szerző: Krikettgalaxis

Még véget sem ért a teszt Bangladesben, nem messze, az indiai Kalkuttában kezdődött egy másik: itt a házigazda India és Dél-Afrika csapott össze a tesztvébé keretein belül. Az első nap a vendégek máris elfogytak 159 futással, de az indiai ütősök is rendkívül nehezen haladnak előre.

Ütőjátékos fehér ruhában (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Mondják, a győzelmeket nem kell magyarázni. De azért amikor nyáron Dél-Afrika megnyerte a tesztvilágbajnokságot, sok szurkoló, akár sajátjaik, akár az ellenfeleikéi, elkezdett magyarázatokat gyártani, hogy miként történhetett az meg, hogy a győztes sem Ausztrália, sem Anglia, sem India nem lett. Talán van is igazság azokban az érveikben, amelyek szerint Dél-Afrika a nagyobb csapatok ellen kevesebbet játszott, ezért a kisebbek ellen elért győzelmeik magasabb súllyal számítottak bele a százalékukba, és ennek köszönhették a döntőbe jutást – de mindegy is: az, hogy egyáltalán a kisebbek szót használhattuk, nyilván azért volt, mert valamiért Dél-Afrika nagyobb volt náluk.

Most azonban egy olyan helyzet előtt álltak az afrikaiak, ami valóban hatalmas kihívás volt számukra: igaz, hogy India egy évvel ezelőtt éppenséggel 0–3-ra elbukott egy tesztsorozatot hazai pályán, de azért azt mindenki érezte, hogy ilyesmi nem ismétlődhet meg a közeljövőben. Igaz, ez a mostani sorozat megint csak két mérkőzésből állt: az elsőt, a ma kezdődőt Kalkuttában rendezték.

A hőmérséklet 21–27 fok között mozgott, a talajt tegnap nem öntözték, így kemény lehetett, és amíg első nap összetartotta a fű, még nem vártak tőle nagy térítést a pörgő labdákra vonatkozóan. A pénzfeldobást Dél-Afrika nyerte, és az ütést választották. Csapatukban a legnagyobb hír az volt, hogy Kagiso Rabada bordasérülés miatt nem játszhatott, viszont ott volt náluk helyette Corbin Bosch. Indiánál a legfeltűnőbb az volt, hogy négy pörgetőt is betettek a csapatukba, ütés tekintetében pedig hatan (!) voltak balkezesek, amire náluk még sosem volt példa.

A pálya kis harangját a kezdés előtt Anil Kumble szólaltatta meg, majd indulhatott a játék. A két nyitó Aiden Markram és Ryan Rickelton volt, India pedig természetesen gyors dobókkal kezdett ellenük. Rickelton viszonylag hamar elért 19 futásig, de Markram a vele szembeni 23. dobásból gyűjtötte csak be az első pontját – igaz, akkor két 4-essel egymás után 8-at is. A 10. játszmában az első hatost is tőle láthattuk, és ekkor máris neki volt több futása a két ütős közül. A társulás ekkor már jóval 50 fölött járt: dél-afrikai nyitó pár Indiában utoljára 2008-ban volt képes! De ezek után Dzsaszprít Bumráh kiváló, későn görbülő labdájára Rickelton rossz vonalat játszott meg, így megtörtént az első kidobás, két játszma múlva pedig, ismét Bumráh dobása után az első elkapás is, amikor Markram a kapushoz kesztyűzött. Mostantól Wiaan Mulder és Temba Bavuma ütött, és bár utóbbi 0-nál túlélt egy LKE-videót, de 3 futás után már nem élt túl egy Kuldíp Jádav-dobást – ami persze jelezte azt is, hogy már most, Indiának ilyen korán érdemes volt lassú labdákkal is kísérleteznie. És igen, a 21. játszmától Ravindra Dzsadedzsá bevetésével már mindkét irányból pörgetőkkel támadtak, majd ebéd előtt egy picit megpróbálkozott még Vásingtan Szundar is. Ez az időszak kaput ugyan nem hozott, de egy Tony de Zorzi-féle hatoson kívül futást sem sokat, csak nyomokban. Így 27 játszma után, a szünetben 105/3-at mutatott az eredményjelző.

Ebéd után az egyik végről visszatért Bumráh, de mégis Jádav hozta meg az áttörést: a 24-nél tartó Mulder elhibázott egy fordított söprést, LKE lett belőle, és hiába a videózás, teljesen egyértelmű volt. De azért nem kellett félteni Bumráhot sem: a 33. játszmában neki is sikerült egy LKE, ami bár maga máshogy nézett ki, de annyiban mégis hasonló volt az előzőhöz, hogy itt is egy 24 futásos ütős (De Zorzi) hullott ki, és itt is volt egy fölösleges videózás Dél-Afrika részéről. Ezek után Tristan Stubbs és Kyle Verreynne lassan, szokásos tesztüzemmódban ütött, és úgy nézett ki, ez a türelem most eredményre is vezet. Egészen a 44. játszma végéig sok nullással és alacsony pontértékű ütésekkel elballagtak, 146/5-re jőve föl, ám ekkor megtörtént a baj. Ma először Mohammad Szirádzs is eredményes volt, szokás szerint videós LKE-ből, méghozzá Verreynne ellen, és innentől megindult a végső összeomlás Dél-Afrika számára. Szirádzs még ebben a játszmában kidobta Marco Jansent is, és bár ezek után megint eltelt azért pár játszma kiesés nélkül, de az 52-edikben Aksar Patelnek is sikerült egy láb a kapu előtt, Bosch ellen – és most már videózni sem lehetett, mert az afrikaiak ellőtték korábban az összes lehetőségüket. Ebben a pillanatban megtartották a teát is: az állás 154/8 volt.

A szünet után már igazán nem tartott sokáig a játékrész: az 55. játszmában Bumráh egymaga lerendezte az utolsó két ütőst, egy kidobással és még egy LKE-vel, amiből tehát így 5 gyűlt össze ebben a játékrészben – ahogy Bumráh-kapuból is egyébként. Dél-Afrika mindössze 159-ig menetelt el, ami nem sok jót ígért számukra a folytatásra.

A második negyed két nyitó ütőse Kannaur Lokes Ráhul és Jasaszví Dzsájszvál volt. Mulder már a második játszmában LKE-ért apellált utóbbi ellen, de ebből végül nem lett semmi – de Dzsájszvál ettől függetlenül is nehezen melegedett be, és csak a 16. vele szembeni labdából szerzett először futást. És igaz, hogy ez 4-es volt, és utána begyűjtött még kettő határt, de aztán a 7. játszmában Jansen rövidebb dobása túl közel érkezett a testéhez, így nem sikerült neki a nyesés, és ráélezte a labdát a saját kapujára: 18/1. Sokak meglepetésére ekkor harmadik rendűként Szundar érkezett a pályára, nem pedig Subman Gil. Azt nem tudjuk, Gil hogyan haladt volna, de Szundar igen lassan, és Ráhul sem kapcsolt rá: a csapat pontaránya bőven 3 alatt mozgott, sőt, a 16. játszma végére 2-re csökkent. Ez a jó dobójátéknak is köszönhető volt, meg talán annak is, hogy lassan kezdett sötétedni: a bírók nem sokkal később már tanácskoztak, hogy engedjék-e még egyáltalán a játékot. Ekkor még engedték, de a 20. játszma befejeztével már nem: az állás ekkor 37/1 volt. Bár amint ebből is látszik, nagyon lassan haladtak az ütősök, azért a mai nappal összességében mégis India lehet sokkal elégedettebb.