Dél-Afrika megcsinálta a kisebb (vagy inkább közepes) csodát
2025. november 16. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem sokan hittek benne, de megvalósult: Dél-Afrika meg tudta nyerni a tesztet India ellen a harmadik napon, pedig két nap után borzalmasan álltak – igaz, India egy sérülés miatt nélkülözte Subman Gilt, aki helyett cserét sem hozhattak be.
Dél-Afrika zászlaja (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Azt nem jelenthettük ki, hogy már lefutott volna a meccs, de azt, hogy India sokkal jobb helyzetben volt két nap után, azt igen. Dél-Afrika ugyanis összesítve gyakorlatilag 63/7-re állt, és ha minden a várakozásoknak megfelelően alakult volna, akkor az utolsó három emberüket gyorsan elvesztve egy elég alacsony, minden bizonnyal 100-nál kisebb cél állhatott volna India előtt – de akár simán megtörténhetett volna az is, hogy mondjuk még a 80-at sem éri el a teljesítendő pontszám.
Viszont ha a még mindig bent levő Temba Bavuma és a dél-afrikai sorvég kitartott volna, akkor minden egyes nagy nehezen megszerzett futással egyre nehezítették és nehezítették volna India dolgát: egy 100 fölötti cél akár már kihívást is jelenthetett volna a hazaiaknak. Főleg úgy, hogy bejelentették: a tegnap nyaksérülést szenvedett Subman Gilt kórházban tartják megfigyelésre, azaz erre a meccsre már nem jön vissza. Vagyis: rendkívül fontos időszak következett mindjárt a 3. nap elején.
A 3. játékrészből 35 játszma telt el, az állás 93/7 volt, a Bavuma melletti másik ütős pedig Corbin Bosch volt. A mindkét végről pörgetőket használó India annyira nem érezte még magát kényelmetlenül, az első játszmában kialakult LKE-gyanúra még videót sem kértek, de aztán a 39. játszmában Dél-Afrika átlépte a 100-as lélektani határt, majd további futásocskákat gyűjtött, és lassan kezdett minden egyre izzasztóbb lenni a hazaiak számára. A 41. játszmában már elpukkasztottak egy DFR-t, pedig a labda elég egyértelműen a láb-karók vonalán kívül pattant: ez már a kezdődő idegesség jele volt részükről? A 44. játszmában megjött dobni a gyors Dzsaszprít Bumráh is, és bár nem dobott rosszul, de ő sem tudott eredményes lenni. Nemsokára Bosch egy 6-ost is beütött, amivel a dél-afrikai vezetés 100-ra nőtt, így innentől a lélektani előny már kezdett velük lenni. Végül a 48. játszma hozta meg a megkönnyebbülést India számára: akkor Bumráhnak sikerült kidobnia Boscht, aki nem volt elég gyors, hogy odamozdítsa az ütőjét védeni. Bavuma mellé most Simon Harmer érkezett meg, de az események továbbra is a kapitányról szóltak, aki az 50. játszmában elérte az 50-et: erre ezen a teljes meccsen még senki sem volt képes... Az 54. játszma aztán elhozta a véget Dél-Afrika számára: Mohammad Szirádzs első labdájából ugyan még vissza kellett vonni a megadott LKE-t, mert a labda mellément volna, de pillanatok múlva egy kidobás és egy újabb LKE már nullára fogyasztotta a megmaradt kapuk számát: az eredmény 153 lett, azaz India előtt egy 124-es cél állt. Kicsinek tűnik, de érezhető volt, hogy meg kell érte küzdeniük. Főleg Gil nélkül.
A két nyitó Jasaszví Dzsájszvál és Kannaur Lokes Ráhul volt, az első dobó pedig Marco Jansen – és máris a 4. labdában megtörtént az, amire a semleges (és a dél-afrikai) szurkolók vágytak: egy kapu, ami igazán izgalmassá tette a folytatást: Dzsájszvál ért bele egy hangyányit a dobásba, és elkapta a kapus! 1/0, gyakorlatilag 0/2. Első pontjukat helyi idő szerint 11:11-kor szerezték a játékrész 11. dobásából, így az eredményjelző szerint 1/1-re álltak: sehol egy 111, de mégis olyan Nelson-szerű... Nem véletlen, hogy a 3. játszma ezek után újabb kapuval kezdődött?? Ráhul is a kapushoz piszkált egy Jansen-labdát – úgy jött a labda, hogy valószínűleg az égimeszelő dobó magassága is kellett hozzá, hogy ez megtörténjen. Mostantól Vásingtan Szundar és a feljebb léptetett Dhruv Dzsurel ütött, akik végül a 7. játszma végén megtartott ebédig 10/2-ig fölhozták a csapatot: még mindig 114 futás kellett nekik, 7 megmaradó kapuval...
A folytatásban sem javult a talaj állapota, és ennek köszönhetően nem javult az ütőjáték sem. A 8. játszmában még túléltek az indiaiak egy LKE-videózást, sőt, a következőben egy elkapási esélyt is, amit pedig már a bíró is megadott elsőre, ráadásul ezek után a 14. játszmáig kibírták kapuvesztés nélkül, de még akkor is csak 32 futásuk volt. Ami a legkevésbé hiányzik ilyenkor, az persze egy olyan kiesés, ami a saját hibájukból jön – márpedig most ez jött: Dzsurel könnyelműen odaütötte Harmer labdáját a mélységi középpályáshoz, akinek könnyű dolga volt az elkapásnál... Az új embert, Risabh Pantot nagy örömmel fogadták a szurkolók, de végül az ő játékából sem láthattak ma sokat: a 20. játszmában ő is elbénázott valamit, és visszaütötte Harmer felé a labdát, akinek szintén nem okozott gondot a befejezés. Szundar és Ravindra Dzsadedzsá ekkor még egy utolsó nagy harcba kezdett bele, bár ezt ők akkor még nem tudták, hogy ez az utolsó lesz. A 23. játszmára 50 fölé is fölhozták Indiát, és egészen a 27. játszma végéig együtt maradtak, ami ezen a meccsen hosszú időnek számít. Akkor azonban Harmer megszerezte a 3. kapuját, egy LKE-ből, Dzsadedzsá ellen, amin az ütős eléggé meglepődött, hogy megadták, de a videózás kimutatta, hogy jogos volt. A 30. játszma után pedig pillanatokon belül összeomlott a maradék ütősrend: bár a 35. játszmát Aksar Patel egy 4–6–0–4-gyel kezdte, de Keshav Maharaj két egymás utáni kapuval fejezte be, így India 8. és 9. ütőse is kiesett – és mivel Gil nem volt, így ez a meccs végét jelentette! Dél-Afrika 30 futással megnyerte a találkozót, amire igazán nem sokan számítottak ma reggel!
A vendégek ezzel a győzelmükkel föl is jöttek a tabella második helyére, míg India a negyedikre szorult – bár még nem érdemes nagyon számolgatni, mert eléggé az elején járunk a teszvébé ciklusának.
