Musfikur Rahim: a 100-as kapujában a 100-adik teszten

2025. november 19. – Szerző: Krikettgalaxis

Első bangladesi krikettezőként Musfikur Rahim mától kezdve játssza pályafutása 100. tesztjét, méghozzá amúgy Írország ellen: az ütős pedig 99-neskivel zárta a mai napot! Ahol egyébként elsőként ütő csapata 292/4-gyel áll, azaz igen jól.

Száz! (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

A magyar sportrajongóknak nagy valószínűséggel Írországról most legkevésbé sem ez a teszt jut eszébe, hanem természetesen a foci. Ahol az ír válogatott Portugália után egy 96. percben bekotort góllal sajnos minket is megvert, igazi hőstettet hajtva végre – de vajon tudnak-e hasonló hőstettet végrehajtani most, krikettben, az ellen a Banglades ellen, amelyiktől pár napja, az első teszten több mint egy játékrésszel kikaptak? Persze abból a meccsből csak részben lehet kiindulni, hiszen az Sziletben volt, a mostani pedig Dakkában, más jellegű, talán pörgetőbarátabb pályán.

A pénzfeldobást megnyerő hazaiak az ütést választották. Összeállításukban kettőt változtattak: Hászán Máhmud és Náhid Ráná helyére Ebádat Hoszen és Kháled Áhmed érkezett, és ugyancsak kettőt cseréltek az írek is, akik Barry McCarthyt és Craig Youngot hagyták ki két tesztújonc, Stephen Doheny és Gavin Hoey kedvéért. Azaz: Banglades nem tett be több pörgető dobót a csapatába, de a vendégek igen.

Ez a meccs igazán különleges volt Musfikur Rahim számára: ma játszotta ugyanis 100. tesztjét, amit még egyetlen bangladesi játékos sem mondhatott el magáról soha – ez ráadásul egy olyan ország esetén, amely jóval kevesebb tesztet játszik, mint a legtöbb nagy csapat, különösen nagy szó! 2005-ben Rahim Hábibul Básár kapitánytól kapta meg a válogatottságot jelképező sapkáját – most pedig Ákrám Khán, Banglades első tesztkrikettezője jelent meg a pályán a kezdés előtt, aki egy kis átlátszó műanyag ládikát adott át neki, benne egy 100-as feliratú különleges emléksapkával. Kapott még emellett egy plakettet is, sőt, aztán a csapattól két mezt: az egyiket a mostani játékosok írták alá, a másikat pedig az a csapat, amelyikben 2005-ben debütált! Aztán rövid beszédet tartott még a mostani kapitány, Nádzsmul Hoszen Sánta is, maga Rahim pedig mindent megköszönt.

Amikor elkezdődött a játék, a két nyitó ütős Máhmudul Hászán Dzsaj és Szádmán Iszlám volt, akik elég jó lendülettel indultak: szinte minden játszmában volt egy-egy 4-esük, sőt, például a 6-odikban és a 7-edikben összesen kettő-kettő is. Igaz, aztán megérkezett Andy McBrine, és ő már jóval takarékosabb volt ellenük – sőt, a 14. játszmában a két ütős közül sokkal jobban haladó, 35 futásnál tartó Iszlámot már ki is ejtette: igaz, hogy a bíró elsőre nem ítélt semmit, de aztán videózás után kiderült, hogy érvényes LKE történt. A következő társulás, Hászán Dzsaj és Maminul Hak már sokkal lassabban haladt, valószínűleg McBrine és Matthew Humphreys lassú, pörgő labdáinak köszönhetően. Viszont sokáig úgy nézett ki: legalább ebédig bent maradnak – ám a 26. játszma ezt megcáfolta, ugyanis a talán a nagy határínség miatt türelmét vesztő Hászán Dzsaj McBrine labdájára előrejött támadni azt, ütése viszont félresikerült, és elkapás lett a vége. Sőt, igaz, hogy a 28. játszmában Hoszen Sántának már bejött egy ilyen kísérlet, és 89 dobás után végre beütött egy határt (ami ráadásul 6-os lett) – de aztán a következő dobásból a labda (ki másé, mint McBrine-é) már átment az ütője és a lába között, és becsapódott a kapujába. Musfikur Rahim most lépett pályára: szép feladat állt előtte, hiszen az állás 95/3 volt. A csapat a 31. játszmában érte el a 100-at, és pont ennek a játszmának a végén tartották meg az ebédet is, 100/3-nál.

Ebéd előtt Rahim elég óvatos volt, 18 dobásból csak 3 futást gyűjtött, és egyelőre szünet után sem változtatott a stílusán. Amikor úgy jött, akkor egy-két futást bezsebelt, de ha szűz játszmát hozott le, azon sem bánkódott: látszott rajta a nagy teszttapasztalat. Végül az első határját, egy 4-est a 49. játszmában hozta össze, méghozzá egy igen szép hajtásból. Közben amúgy Maminul Hak is szép csendben lépegetett előre, és persze igen kitartóan: miután az 51. játszmában élezését elejtette az első katona, egy dobással ezek után megszerezte az 50-esét. Különösebben érdekes események amúgy ritkán jöttek – de talán ezek közé tartozott a 60. játszma egyik eseménye, amikor Haknak véletlenül sikerült eltalálnia a keresztlábon álló Richard Illingworth játékvezető sípcsontját. A tea aztán a 62. játszma végén érkezett el, 192/3-nál, azaz ebben a menetben nem volt egyetlen kapu sem. A stadion Ábu Száíd nevű lelátója egyébként tele volt lelkes szurkolókkal, köztük számos diákkal, akik minden egyes dobást hangosan üdvözöltek, amivel csak Rahim szembenézett. Volt is ok az ünneplésre, ugyanis az ütős ebben a menetben már 48-ig ért el.

Hát még szünet után az első labdából milyen ünneplés kerekedett: az ütős ezt ugyanis azonnal 4-esre ütötte, és meglett neki az 50. Bár maga Rahim csak csendben felemelte az ütőjét, és nem csapott egyéb műsort: talán valami magasabb pontszámra készült? Haknak amúgy magasabb pontszáma volt már ekkor, de nem sokáig gyarapította tovább: a következő játszmában, 63-nál McBrine megszerezte a mai 4. kapuját, amikor az ütős rosszul söpört, és élezését elkapta a második katona. Most Rahim és Litan Dász társulása következett, amelyre bizonyos időszakokban az volt jellemző, hogy meglepően kevés nullás labdát hagytak, volt, amikor például 6 szimplát futottak egymás után, vagy éppen egy másik játszmán belül 5-öt. A 77. játszmában már a 250-et is átlépte a csapat, de ezek után Írország úgy érezte, megvan az áttörés: elkapásért apelláltak igen hevesen Dász ellen, de sem a bíró, sem később a technológia nem látott beleérést, így Hoey-nak még várnia kellett első tesztkapujára. A 80 játszma elteltével a dobók azonnal kikérték az új labdát, amivel viszont már most a pörgető páros, Humphreys és McBrine próbálkozott. De senki sem tudott eredményes lenni ezzel sem, és Banglades lassacskán tovább gyűjtögette a pontjait. Rahimtól további bizonyíték érkezett az érettségére, rutinosságára: bár nagyon közel került a 100-ashoz a nap végére, és nyilván ott lehetett volna benne a kísértés, hogy minden áron megpróbálja azt még ma teljesíteni, ő nem sietett, fontosabb volt a csapat érdekében megőriznie a kapuját. Még akkor sem ment bele kockázatba, amikor a nap utolsó előtti ütésénél 98-on állt, és lefutottak egy szimplát a társával – így aztán 99-neskivel zárta a napot, míg a csapat összesítve 292/4-gyel. Amivel egyértelműen Banglades lehetett elégedettebb!