Igazán őrült nappal kezdődött el a 2025–2026-os Hamvak
2025. november 21. – Szerző: Krikettgalaxis
19 kiesés volt a ma kezdődött Hamvak első, perthi tesztjének első napján, benne Mitchell Starc hetes zsákmányával, de mégsem Ausztrália van előnyben, hanem a vendég Anglia! Ők ugyanis a gyengének tűnő 172-es eredményük után 123/9-re szorították eddig ellenfeleiket.
Piros krikettlabda (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
India? Oké-oké, az egyik legjobbak a világon, és van vagy milliárdnyi rajongójuk, de van egyvalami a krikettben, ami biztosan nem az övék, és belátható időn belül nem is lesz: a világ legnagyobb rangadója. Anglia és Ausztrália nem adja a Hamvakat: az 1882 óta íródó történelem önmagáért beszél – ahogy az is, hogy már hetekkel, hónapokkal ezelőtt mindenhol téma volt a csapatok várható összeállítása, taktikája...
És most végre elkezdődött az idei sorozat. Legutóbb, több mint két éve a Hamvak döntetlen lett, így a trófeát az előző győztes Ausztráliának sikerült megtartania. Most ráadásul az ő otthonukban került sor a meccsekre, így a legtöbben idén is azt várták, az övék marad az urna – bár sokan vélték úgy, hogy a mostani bizony az utóbbi idők egyik leggyengébb játékosállománya náluk...
Az első meccsre a kemény talajáról ismert Perthben került sor. Az ausztrálok már korábban bejelentették a csapatukat, de Anglia, tőlük nem éppen megszokott módon, most nagyon sokáig húzta a bejelentést: a pénzfeldobás előtt még nem is lehetett tudni, vajon igaz-e, amiről sokan pletykáltak, hogy megkísérelnek 5 gyors dobót betenni a 11-ükbe, vérbeli pörgető nélkül. Amikor azonban megnyerték a pénzfeldobást, és az ütést választották, Ben Stokes kapitány megerősítette, hogy a hír igaz. Ausztráliánál aggodalomra adhatott okot, hogy náluk pont sebes dobókból alakult ki hiány: Pat Cummins, Josh Hazlewood és Sean Abbott sem volt elérhető sérülés miatt — így viszont lehetőséget adtak Brendan Doggettnek a bemutatkozásra! Meg amúgy Jake Weatheraldnek is, bár ő a legkevésbé sem dobó, hanem nyitó ütős.
A himnuszok előtt Justin Langer és Alastair Cook hozta ki a trófeát, majd Richard Walley, a híres ausztrál bennszülött zenész adott elő egy üdvözlő számot. A hivatalos nézőszámot kicsit később közölték: 43 591 volt, ami Perthben már ekkor új tesztrekordot jelentett – a nap végéhez közeledve pedig, a később érkezőket is beleszámolva egy 51 531-es nézőszámot jelentettek be!
Az angolok két nyitó ütőse Zak Crawley és Ben Duckett volt, a nyitó dobó pedig természetesen Mitchell Starc. Aki természetesen
(?) az első játszmában megszerezte a Hamvak első kapuját! Crawley ugyanis hajtani próbált, de az előzőeknél kissé rövidebb és talán szélesebb labdát csak a katonához tudta élezni. Azért aztán úgy tűnt, Anglia magára talál, begyűjtötték az első futásokat, a 4. játszmától már 4-eseik is voltak, és amikor 6 játszma után 30/1 volt az állás, valószínűleg mindenki boldog volt, a semleges szurkolók meg főleg. Aztán viszont csak az ausztrálok öröme nőtt: a 7. játszmában Starc LKE-be ejtette Duckettet, aki hiába videóztatott, majd két játszma múlva az új embert, a talán legveszélyesebb Joe Rootot is elkapták a dobásából, aki csak a harmadik katonához tudta piszkálni a labdát – ez volt Starc 100. kapuja kizárólag a Hamvak sorozaton! Ezek után nagy pillanat jött el Doggett életében: eldobhatta első tesztlabdáját, és máris egy ilyen mérkőzésen... És nem is mutatkozott be rosszul, bár az első játszmájában 4 TÉM extra azért összejött az angoloknak. A 11. játszma végén Ollie Pope 4-eséből meglett az összesített 50, majd ő és Harry Brook szép építkezésbe kezdett. A 19. játszmában megjött az első pörgető dobó, Nathan Lyon (aki tegnap lett 38 éves), de ő nem tudott sok veszélyt teremteni. Az utána jövő Cameron Green viszont annál inkább: bár mai első játszmája pocsékul indult (5 labdából 10 futás), de a hatodikból ki-LKE-zte a 46-nál járó Pope-ot, igaz, csak
bíró szavás ítélettel. Az ebéd a 23. játszma végén így 105/4-gyel érkezett el. Eddig jó volt a meccs!
Szünet után az eddig elég színtelen Scott Boland dobott, akit most Brook meg is ajándékozott a meccs első hatosával – valamint Starc, aki azonban úgy folytatta, ahogy elkezdte, és most is az első játszmájában kaput szerzett, méghozzá egy gyönyörű labdával Stokes kapuját eltalálva. De Angliát nem zavarta az 5. kapu elvesztése, továbbra sem álltak be védekezni, és jöttek is a 4-esek – még egy olyan is a 28. játszmában, amikor valóban 4-et futott a két ütős. A 29. játszmában (Starc ellen, nahát!) 14 futás is összegyűlt, és ugyanekkor lett meg Brook 50-ese, sőt, utána 4 újabb dobásból 8 újabb pontot szereztek az angolok: 160/5. Ekkor viszont beköszönt a jó öreg angol összeomlás! Először is Doggett megszerezte élete első tesztkapuját, amikor Brook a kapushoz élezte a labdáját, majd Starc szerezte meg az 5-ös zsákmányát, szintén élezésből, de ezúttal a második katona elkapásával, aztán megint Doggett jött egyszer, pár pillanat múlva pedig megint Starc, kétszer... ez bizony 7-es zsákmány! Anglia így a 33. játszmában hirtelen elfogyott, az utolsó 5 kapujukért mindössze 12 futást gyűjtve, azaz az eredményük 172 lett.
A második játékrész elején az ausztrálok máris bedobták a mély vízbe az újonc Weatheraldet, ám ebből nem jöttek ki jól: Jofra Archer második dobásából máris LKE lett, a debütáns pedig kacsával debütált. A Hamvak történetében így először fordult elő, hogy a két első játékrészben mindkétszer 0/1-es állás is volt! A másik nyitó egyébként Marnus Labuschagne volt, bár eredetileg Usman Khawaja lett volna, de ő az első negyedben túl sok időt töltött a pályán kívül, ezért csak későbbre jöhetett be most. Labuschagne, akárcsak a 3. rendű Steven Smith rendkívül óvatosan kezdett, csak az 5. játszmában szerezték meg az első futást, sőt, a 10. játszma után is még csak 15 futásuk volt. Ez egyben egyébként a teaszünetet is jelentette.
A 12. játszma már egy elég necces helyzetet hozott: a bíró nem ítélt elkapást Labuschagne ellen, bár az elemzés során a rezgésérzékelő mutatott valami finom kilengést – valószínűleg ha megadták volna, akkor meg ez alapján vissza sem vonták volna az ítéletet. Szóval úgy néz ki, hogy elkapásra is létezik bíró szava, még ha ezt eddig nem is tudtuk. A 14. játszma aztán meglepően kezdődött: Smith két négyest is hozott 3 labdából, és a csapat az eddigi 20-ról hirtelen 28-ra jött föl pár pillanat alatt. Igen ám, de a következő játszmában Archer újra eredményes volt: Labuschagne megpróbálta hagyni menni a labdát, de az nagyobbat pattant, mint várta, és az ütője alsó éléről a saját kapujára pattant... szerencsés/szerencsétlen eset, attól függ, honnan nézzük. Most jött be Khawaja, de Smithszel nem alkotott tartós párt: Brydon Carse dobását Smith ugyanis a második katonához élezte: 30/3, fokozódtak az izgalmak! Hát még amikor két játszmával később Carse dadogós labdáját Khawaja meg a kapushoz piszkálta, és 31/4-re változott az állás! Nagy feladat állt tehát most Travis Head és Cameron Green előtt – ők pedig derekasan állták is a sarat, ahogy ilyenkor kell. A 24. játszmában Green sisakját eltalálta egy rövid labda, az ütős pedig utána talán még rá is lépett a labdára, aztán majdnem ráesett a saját kapujára, de mindent megúszott, és még csak sérülés sem lett belőle. A 29. játszma végére Ausztrália már 76/4-nél tartott, és úgy tűnt, megint náluk a lendület, de mostantól... mostantól röviden úgy írhatjuk le a napot, hogy Stokes, Stokes, Stokes, Stokes és Stokes. Az angol kapitány ugyanis bejött dobni (igazából már a 28. játszmában), és elkezdett tarolni. Igaz, elsőként Head inkább a saját hibájából esett ki ellene, amikor pont a zárt középhez ütötte a labdát, de aztán olyan kapuk jöttek, amik már egyértelműen Stokes érdemei voltak. A 32. játszmában a 24-nél tartó Green élezett a kapushoz (83/6), majd a 36. játszma végén és a 37. játszmában kétszer a dobó újra eredményes volt, így Ausztrália hirtelen 121/9-re zuhant! Onnan pedig a nap végéig, ami a 39. játszma végén következett be, már csak egy apró arasznyit léptek előre, 123/9-ig, azaz Anglia 49 futásos előnyben volt!
A sok kapu és a sok gyors dobás miatt tehát még csak 72 teljes játszmát sem láttunk ma, de hogy így is jól szórakoztunk, az biztos! Érdekesség, hogy Hamvak-meccs első napján ilyen sok kapu még sohasem esett: eddig 17 volt a legtöbb.
