Tovább folytatódott Új-Zéland remek hazai ENN-mérlege

2025. november 22. – Szerző: Krikettgalaxis

2020 eleje óta mindössze két egynapos nemzetközit (ENN) vesztett el otthon az új-zélandi férfi válogatott, ez a mérleg pedig most sem romlott el: a Karib-térség ellen ugyanis egy újabb sorozatot kaszáltak be 3–0-ra – igaz, nem minden alkalommal volt sima ügy a győzelem számukra.

Egy barna kivi, Új-Zéland különlegessége (illusztráció)

A kép szerzője: Glen Fergus (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 2.5

Igen érdekes sorozatnak néztünk elébe: egyrészt azért, mert Új-Zéland ebben a formátumban kiváló formát mutatott, elég arra gondolni, hogy pár hete Angliát múlták felül 3–0-ra – másrészt viszont azért, mert a vendég karibiak az ezt megelőző NH20-as sorozaton gyakran mutattak a tőlük vártnál talán jobb játékot. Az a sorozat 5 meccsből állt, ez viszont csak 3-ból.

Az első alkalomra Christchurchben került sor, ahol egy nappal ezelőtt még eső és jégeső hullott, most viszont ragyogóan sütött a Nap. A Karib-térség a dobást választotta, és már a 7. játszmában igencsak megtépázták az ellenfelet: Matthew Forde egy szűz játszma során kiejtette Rachin Ravindrát és az 50. ENN-meccsén így aranykacsával kihulló Will Youngot. Utána viszont Devon Conway és Daryl Mitchell megváltoztatta a dolgokat: előbbi, átlépve az összesített 1500 futást, ma 49-ig jutott, míg utóbbi a végére egészen 119-ig menetelt el, miközben jó sok társat is elvesztett maga mellől. Igaz, túl gyorsan így sem haladtak, és ha a rengeteg esély, amit elhibáztak a karibiak a mezőnyben, legalább részben bejött volna, akkor a végére valószínűleg nem tudtak volna begyorsítani, és 269-ig sem jutottak volna el. A vendégeknél az egyik nyitó John Campbell volt, aki 6 (!) év után tért vissza az ENN formátumba, de ma nagyon hamar kiesett – ellenben a többiek aztán mind két számjegyű eredményt tudtak elérni. De ezzel együtt is a félidő felénél még csak 87/2-nél jártak, vagy éppen 30 játszma után 104/3-nál, így nem érződött, hogy ennek szoros lehet a vége. De azért mégis az lett, mert az 5. rendtől kezdve begyorsítottak az ütősök, Sherfane Rutherford 50-est is szerzett, vagy például Justin Greaves közel 160-as aránnyal 38-neskit ért el. De a lassú kezdésük miatt ez sem lett elég: végül 7 futással lemaradtak.

A második találkozó Napierben volt, ahol a kezdés előtt kitartó eső hullott – szerencsére aztán egy idő után elállt, ez a pálya pedig a legjobban száradók közé tartozik az országban. De így is 3 órával később lehetett csak kezdeni, a mérkőzés pedig 34–34 játszmára rövidült le. A dobást választó hazaiak jól indultak: a 7 játszmára rövidült erőfölény végére csak 20/1-ig jött föl a Karib-térség, és később is elég sűrűn estek az újabb és újabb kapuk. Ami, pontosabban aki miatt azonban mégsem beszélhettünk összeomlásról, az a 4. rendű Shai Hope volt, aki mindent és mindenkit túlélt, és végül 109-neskivel fejezte be a félidőt. Ezzel Hope a 12. különböző ellenféllel szemben is ért el most már 100-ast, ami új világcsúcs! Ráadásul közben elérte a 6000 összesített ENN-futást is, méghozzá a 2. leggyorsabb karibiként. És mivel a többiek is hasznos 10–20 pontokat értek el elég gyorsan, így a vendégek végeredménye egy elég jó 247 lett. Igen ám, de Új-Zéland nyomon volt a kergetésben: a Conway–Ravindra nyitó pár a 17. játszmában már 106/0-nál tartott, később pedig Conway egészen 90-ig is elmenetelt. Utána viszont lelassult a csapat, és néha úgy érződött, kicsúszik a meccs a kezeik közül. 18 dobással a vége előtt még 40 futás hiányzott nekik – ám ahogy a Húsz20-as sorozatban is láttuk, Michael Santner megint bevadult a végére, és megcsinálta! Még 3 dobás meg is maradt a végére.

A harmadik mérkőzés szombaton (ma) volt Hamilton városában. Az ütést választó Karib-térség majdnem Húsz20-as módban indult: gyors pontszerzéssel, de gyors kapuvesztésekkel. Az 5. játszmában például Matt Henry két kaput is szerzett, de az első erőfölény végére így is 60/3-ra jöttek föl. Majdnem két kapu esett a 17. játszmában is, bár itt az egyiket, amit a bíró megadott, vissza kellett vonni – viszont a 19-edikben Santnernek már tényleg sikerült egy újabb dupla: a vendégeknek még csak 100 futása sem volt, de már 7 kaput elvesztettek! Innen már az is nagy teljesítmény volt, hogy valahogyan 161-ig fölküzdötték magukat, de tovább nem sikerült: már a 37. játszmában elfogytak – Henry négyes zsákmánnyal zárt. De a könnyűnek ígérkező kergetés nem indult jól Új-Zélandnak: a 11. játszmára ők is elvesztettek már 3 embert, ráadásul ekkor nekik még csak 32 futásuk volt – de összességében a cél olyan alacsony volt, hogy az még egy ilyen gyenge kezdés után sem lehetett elbukni. Főleg úgy nem, hogy ott volt Mark Chapman, aki 64, illetve Michael Bracewell, aki 40 futást gyűjtött, így aztán hiába még néhány további kiesés, a 31. játszmában meglett nekik a szükséges pontmennyiség.

Új-Zéland tehát megőrizte a címben és a bevezetőben említett kiváló hazai mérlegét – a Karib-térség elleni örökmérlegük pedig pozitívba fordult: most már a 71 férfi ENN-ből 33-at nyertek meg ellenük 31 vereség és 7 eredmény nélküli találkozó mellett.