Hoppá, már ma véget ért az első Hamvak-meccs!
2025. november 22. – Szerző: Krikettgalaxis
Igaz, hogy tegnap 19 kiesést láttunk, ezért benne volt a pakliban, de talán összességében mégis meglepő, hogy valóban megtörtént: mindössze a második napon lezárult a Hamvak első tesztje. Az angol kapuk ma is gyorsan fogytak, majd a negyedik negyedben Travis Head elképesztő százasa bevitte a célba az ausztrálokat.
Ausztrál zászló (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Lehet, hogy voltak, akik számára inkább kiábrándító volt a tegnapi játék a Hamvak első napján, hiszen az ütősbarát pályán elég csalódást keltő lehetett az ütősök teljesítménye. De valószínűleg sokkal nagyobb többségben voltak azok, akik számára inkább magával ragadó, beszippantó volt az első nap – hiszen a dobók meg villogtak, jöttek a fordulatok, az izgalmak, szóval minden méltó volt a Hamvak hírnevéhez.
A mai nap kezdését kisebb záporok előzték meg, a sáv sokáig le volt takarva, az ég pedig borult volt, mindez pedig ismét dobóbarát időszakot vetített előre.
Tegnap 39 játszma telt el a második negyedből, Ausztrália pedig 123/9-en állt, és igen messze voltak attól, hogy egyáltalán az angol 172-t utolérjék. Brendan Doggett és Nathan Lyon, két sorvégi ütős azért még megpróbált valamit faragni a hátrányon, de csak pár szimplát meg duplát sikerült begyűjteniük a sok nullás mellet, és a 46. játszmában, 132-nél Brydon Carse máris befejezte a félidőt: Lyon hajtása nem sikerült, az ütője éléről pedig az árokhoz pattant a labda, ahol könnyű, derékmagasságú elkapást kínált a mezőnyjátékosnak. Anglia tehát 40 futásos előnyt épített ki az első két játékrész után!
A harmadik negyedet ismét Zak Crawley és Ben Duckett kezdte, dobásban pedig megint Mitchell Starc, és láss csodát – nem, ez nem csoda, ez a világ rendje: máris az első játszmában megszületett az első kapu! Ráadásul duplán a dobó érdeméből, hiszen Crawley (aki így dupla kacsával fejezte be a meccset) visszahajtotta felé a labdát, Starc pedig kinyúlt a bal kezével, és annak ellenére, hogy közben a lendülettől a teste másik irányba mozgott, valahogyan el tudta kapni éppen a föld fölött! A bírók még azt is elemezték, nem ért-e le a labda, de megállapították, hogy nem: ismét kialakult egy 0/1-es állás! Ilyen a világon még soha nem történt korábban, hogy egy teszt első három játékrészében egyik nyitó társulás se szerezzen futást! Duckett mellé most megérkezett Ollie Pope, de ők már sokkal eredményesebbek voltak, és az utóbbi évek angol stílusának megfelelően agresszívak is: néhány négyessel és egy ausztrál segítséggel
ötöt érő TÉM-extrával fűszerezve a 10. játszma végére például már 49/1-ig jöttek föl. A 14. játszmában ez a társulás már az eddigi meccs legjobb párjává nőtte ki magát, és úgy nézett ki, az ebédig hátralevő idő már lecsorog velük. Ám a 15. játszma végén, az első menet utolsó dobásából a bíró LKE-t ítélt Duckett ellen, amit csak videózás után vontak vissza: igaz, elég egyértelmű volt, hogy téves ítélet, mert a labda a láb-karók vonalán kívül pattant. Így a szünet 59/1-gyel telt, ami 99/1-nek felelt meg.
Szünet után természetesen az előny nagyon gyorsan 100 fölé nőtt, de az angolok nem ünnepelhettek sokáig: az egész mérkőzésen eddig eléggé halovány Scott Boland most végre megvillantott valamit a tudásából! Először a 17. játszmában, amikor Duckett csak az ütője vállával tudott beleérni a dobásába, és a második katona így elkapta, majd a 19-edikben Pope a kapushoz, Harry Brook pedig az első katonához élezett ellene, így a dobó hirtelen 3 kaput is bezsebelt. De Starc sem állt le, két dobással később kidobta Joe Rootot (úgy, hogy az ütős a saját kapujára élezte rá), így Anglia 76/2-ről 76/5-re zuhant! Sőt, kis híján 76/6-ra, de pillanatok múlva Usman Khawajának, az első katonának nem sikerült beváltania egy elkapási esélyt, ami a lábfeje tájára érkezett... De ami késett, nem múlt: a tegnap dobásban hőssé vált Ben Stokes ezúttal ütésben kevésbé jeleskedett, és 2 futás megszerzése után ő is a kapushoz élezett: Starcnak ez már a 10. kapuja volt a meccsen! Angliától lényegében már csak Jamie Smith volt az utolsó, aki még igazi ütős volt, ő viszont a 27. játszma elején nagy veszélybe került: egy mellément húzása után az ausztrálok nagy önbizalommal kértek videót egy elkapásgyanúra ellene, amit nem adott meg a bíró – hosszas elemezgetés után végül azt állapították meg, hogy beleért: 104/7! Ezen bizony még sokat vitatkoztak a szurkolók, de később kiderült: valószínűleg ezen nem múlt semmi... A folytatásban aztán Carse és Atkinson sem nyugodott, amikor úgy adódott, megpróbálkoztak akár egy hatossal is – és bizony többször adódott is így. A 33. játszma végére már 154/7-ig elszáguldottak, mindkettőjüknek volt például két maximumja is egyebek mellett – aztán viszont hirtelen megint az ausztrál dobóké lett a főszerep. A 34. játszmában Doggett ejtett ki gyorsan két embert, a következőben pedig Boland is, és máris véget ért a játékrész: hát ez sem lett valami hosszú! Viszont Anglia 164-et teljesített, ami bizony 200 fölötti, egészen pontosan 205-ös célt jelentett Ausztrália számára. Máskor így egy teszt második napján járva erre senki sem szörnyülködött volna, de most azért érződött, hogy ez bizony nem olyan kevés, mint amilyennek látszik!
Közben, ahogy tegnap is megtörtént, Usman Khawaja megint sok időt nem töltött a mezőnyben, így egyelőre nem jöhetett be nyitni – ezúttal Travis Head volt a nyitó az első játékrészében kacsázó újonc, Jake Weatherald mellett. Az 5. játszma dupla megkönnyebbülést hozott utóbbinak: először is ekkor szerezte meg első tesztfutásait (mindjárt egy triplát ütött), aztán pedig visszavontak egy ellene megítélt kiesést, ugyanis mint kiderült, nem ért bele az elkapott labdába – vagyis igen, csak éppen a hátsó lábával. Ezen kívül viszont most nem annyira forogtak veszélyben a kapuk, a két ütős szépen fej-fej mellett haladt a 7. játszma végéig. Ekkor azonban Fej... bocsánat, Head (aki nem tud angolul: a head
szó fej
-et jelent) ellépett társától egy 6-ossal, majd egy 4-essel, majd a 10. játszmában egy újabb maximumot ütött be, és a csapat máris 50 fölött járt, kiesés nélkül! De ez még semmi: Head még gyorsan beütött egy 6–4-et, majd társa egy 4-est, így a 75-öt is elérték, és csak ezek után sikerült az áttörés Carse-nak, aki egy húzásra valójában alkalmatlan, annál hosszabb labdát eresztett meg, de az újonc mégis megpróbálta meghúzni, és így elkapás lett belőle a fedezeten. Ezek után viszont Head elérte az 50-est (csupán 36 labdából), és a 3. rendű Marnus Labuschagne is jól szállt be. A 15. játszmában bekapcsolták a világítást, de még bőven volt elég fényerő játszani. A 17. játszma újabb 4 darab 4-est hozott Headtől, a határok pedig tovább záporoztak tőle, így a 22. játszmára, mindössze 69 dobásból már a 100-as is meglett neki, amivel a valaha volt 3. leggyorsabb ausztrál tesztszázast érte el! A mérkőzés most már teljesen kicsúszott Anglia kezei közül, a dobóik teljesen ötlettelenek voltak, és nem elég, hogy Head így rohant, társa is közeledett az 50-hez. Végül apró szépségtapaszt jelentett a vendégeknek, hogy a 27. játszmában Carse dobásából Head kiszúrta a mélységi középpályást, így 123 futással búcsúzott – de persze a több tízezer szurkoló így is felállva ünnepelte. Most már nagyon közel volt az ausztrál győzelem, csak az volt a kérdés, meglesz-e az 50 Labuschagne-nek is – és mivel ő is beütött még egy 4-est és egy 6-ost, meglett neki. De ami a lényeg: Ausztrália egy nagyon nehéz helyzetből úgy jött ki, hogy a végére teljesen könnyednek kinéző győzelmet aratott!
Érdekesség, hogy utoljára több mint 100 (!) éve, 1921-ben történt meg, hogy egy Hamvak-meccs 2 nap alatt véget ért!
Ma már csak az okozott nagy fejtörést a felelősöknek, hogy kit válasszanak a mérkőzés emberévé. Starcot a 10-es zsákmánya miatt vagy Headet, aki egymaga annyi futást ütött most be, amennyi nagyjából egy teljes játékrészre is elég volt korábban... Végül Starc mellett döntöttek az illetékesek.
