India a lenullázódás küszöbén
2025. november 25. – Szerző: Krikettgalaxis
Ha Dél-Afrikának sikerül holnap 8 indiai ütőst kiejtenie a guváhátí teszten, akkor a hazaiak újra 0%-os vereséget könyvelhetnek el egy tesztsorozaton. Most, a negyedik nap után egy akkora hatalmas cél állt előttük, hogy a győzelmükről beszélni sem érdemes, csak az esetleges döntetlen a kérdés.
Részlet Johannesburg belvárosából (illusztráció)A kép szerzője: Adamina (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Amilyen gördülékenyen és eredményesen ment a játék mostanában Indiának a fehér labdával, úgy mostanában annyira szenvednek a pirossal. Persze nem a labda színén múlik, hanem a színnel összekötött játékformátumon: természetesen a tesztről van szó, amikor arról beszélünk, hogy nem jön össze nekik semmi. Ezen a meccsen 3 nap után teljesen reménytelen helyzetben találhatták magukat: az első két játékrész után Dél-Afrika 288 futásos vezetést rakott össze, a harmadikban pedig ehhez 8 játszma alatt még 26/0-t hozzátettek tegnap késő délután.
Mivel tehát az már szinte biztos volt, hogy India ezt nem fogja tudni megnyerni (hacsak valami csoda nem történik), a fő kérdés az volt, vajon a döntetlent ki tudják-e harcolni. Ez pedig nem csak tőlük függött, hanem Dél-Afrika taktikájától is. Mivel nem kérték ki a továbbjátszást, így most egy nehéz döntést kell majd meghozniuk: mikor zárják le a 3. játékrészt? Ha túl hamar, akkor félő, hogy összejön egy-két kiváló indiai társulás, és akár még le is fogják tudni kergetni a célt, ha túl későn, akkor meg előfordulhat, hogy túl kevés idő marad ahhoz, hogy még egyszer kidobjanak 10 indiai ütőst.
Mindenesetre reggel, a kezdéskor ez még nem volt kérdés. A pályán a két nyitó ütős volt bent: Ryan Rickelton és Aiden Markram, 13, illetve 12 futással. A Nap sütött, a pálya még mindig elég jó volt, így nem várhattunk gyors összeomlást tőlük. A dobást két gyors dobó kezdte, de nem sokáig, mert hamar bejött az egyik végről Vásingtan Szundar is. Viszont egyik stílus sem okozott zavart a dél-afrikai körökben: az első veszély nem is egy így dobott labdából következett, hanem egy mezőnybeli hajítás után, de egy szempillantásnyi idővel később jött a labda, mint Indiának kellett volna, így nem lett belőle kifutás. Lett viszont elkapás a 19. játszmában, amikor már mindkét végről lassú dobók próbálkoztak: ekkor Ravindra Dzsadedzsá labdáját Rickelton rosszul hajtotta meg, és a fedezet elkapta. Az új ember Tristan Stubbs volt, aki Markrammal igen lassú üzemmódba kapcsolt: volt olyan időszak, amikor 10 játszma alatt csak 15 futás gyűlt össze (ebbe még részben beletartozott a nyitó társulás is). Dzsadedzsá ráadásul a 29. játszma elején olyan jól pörgette meg a labdát, hogy az kikerülte Markram védekező ütőjét, így a kapuba vágódott. A 32. játszmában aztán az új ember, Temba Bavuma is búcsúzott alacsony pontszámmal, aki ezúttal Szundar nagyobbat pattanó labdáját a belső katonához kesztyűzte: ez már egy ideje nem Dél-Afrika időszaka volt, de összességében messze ők jártak előrébb így is. Ráadásul Tony de Zorzi egy kicsit föl is pörgette a dolgokat, amikor a 36. játszmában egy 102 méteres hatost zúdított a zárt hosszú irányába, majd rövid időn belül mindkét ütőstől jöttek a 4-esek is: a 39. játszmában a csapat így elérte a 100-at, a 40. játszma végén megtartott tea pedig 107/3-mal érkezett el: ez összesítve 395/3-at jelentett. A valaha volt legnagyobb sikeres kergetés egy indiai pályán egyébként 387 volt, még 2008-ban...
Szünet után hamarosan a vezetés 400-ra emelkedett: ez még nem volt elég ahhoz, hogy most jelentsék be a lezárást. India dobói pedig nem tudtak mit kitalálni: mindhárom pörgető megpróbált mindent, de hiába. Ez persze intő jel volt Dél-Afrikának is: ha ilyen a talaj, biztos elég lesz az idejük, amikor majd ők dobnak? Vagy nem a talajon múlt? Mindenesetre az 54. játszmában meglett Dél-Afrika 150-je is, pillanatokkal azok után, hogy India egy LKE-gyanúra hiába kért videózást, mert a labda mellé- és talán fölé is ment volna. Az 56. játszmában a vezetés elérte a 450-et, majd az 58. játszma végére a két ütős 48 (Stubbs) és 49 (De Zorzi) futásra jött föl. Szép lett volna, ha mondjuk ezek után egymás után szerezték volna meg az 50-esüket, de Dzsadedzsá ekkor ki-LKE-zte De Zorzit, hiába a DFR. Stubbsnak viszont azért meglett a félszáz néhány játszmával később, és új társa, Wiaan Mulder is jól szállt be, sőt, már a 69. játszmában például a 4-esek számában utol is érte Stubbst, pedig kevesebb mint harmadannyi labdát kapott összesen. Pont ugyanekkor a vendégek előnye 500 fölé duzzadt: most már nagyon küszöbön állt a lezárás... A második szünet, azaz most az ebéd a 70. játszma végén érkezett el, 220/4-gyel, azaz 508-as előnnyel.
De Dél-Afrika még mindig nem nyilvánította lezártnak a negyedet. És még csak nem is folytatták Húsz20-as módban az ütést. Kérdőjel kérdőjel hátán. India egyébként ebben az időszakban lehetőséget adott hetedik dobójuknak, Nítís Kumár Reddínek is, de szegénynek nem ment jól: a 76. játszmában például Stubbs 12 futást gyűjtött ellene... Ez viszont kezdte azt sugallni, hogy esetleg Stubbs 100-asára vagy kiesésére várnak még – és amikor a 79. játszma elején az ütős egy 6-ossal 94-re jött föl, már nagyon érződött, hogy most már tényleg mindjárt itt a vége. Már csak az volt a kérdés, hogyan: végül két dobással később Dzsadedzsá jóvoltából egy kidobással zárult a játékrész! Stubbs 94-gyel búcsúzott, Dél-Afrika pedig 260/5-nél lezártnak nyilvánított: India célja egy lehetetlen 549 lett! Vajon ki tud-e védekezni kicsit több mint egy napot a hazai csapat?
Hamarosan Jasaszví Dzsájszvál és Kannaur Lokes Ráhul látott neki ennek a nagy feladatnak. És... bár az első két játszma szűz lett, azért Dzsájszváltól láttunk benne például kanalazási kísérletet is, szóval egyelőre nem tűnt úgy, hogy kizárólag védekezésről fog szólni a folytatás! Az 5. játszmában ugyanő egy labdát 6-osra is nyesett, de például Ráhul csak a 14. vele szembeni dobásból nyitotta meg a számláját. 2 játszmával később Dzsájszvál újabb nyesése azonban már nem jött be: Marco Jansen egy, mostanában tőle megszokott rövid (bár most nem túúúl rövid) labdával fogott ki rajta, a kapus pedig elkapta a beleérést. Innentől azért már visszavettek az ütősök, pontosabban Ráhul maradt visszafogott, és Száín Szudarsan pedig nem is kezdett másként. De minden hiába: amikor a 10. játszmában megjött az első pörgető, Simon Harmer, ő egy álomszép dobással levitte Ráhul kéz-karójának tetejét, és teljesen összetörte az indiai álmokat. Ekkor éjjeliőrnek Kuldíp Jádav lépett pályára, nem mintha nem lett volna mindegy... Szudarsan is eléggé úgy játszott, mint egy éjjeliőr, és majdnem úgy ki is esett a 12. játszma végén, amikor LKE-ért kértek ellene videózást, de a bíró szava megmentette. Aztán már nem sok dolog történt: a korábbi napokon látottaknak megfelelően most is kicsit korábban, most is egy játszma kellős közepén a gyenge fény miatt véget ért a nap. 15.5 játszma után India 27/2-re állt – igazából ebből a 27 nem is érdekes, csak a per kettő.
