Csak az eredmény alakult úgy a hármas tornán, ahogy Pakisztán tervezte

2025. november 29. – Szerző: Krikettgalaxis

Megnyerte a Pakisztánban rendezett háromcsapatos tornát a házigazda válogatott, de ezen kívül nem sok minden alakult a terveik szerint: más résztvevőkkel és elcsúszott időpontban rendezték meg a tornát, nem úgy, ahogy pár héttel előtte még gondolták. De valószínűleg ezt nem bánják annyira, hiszen a győzelem a lényeg!

Pakisztáni zászló (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Örvendetesen megszaporodtak újra a nagy csapatok közti hármas tornák, nem? Egy időben szinte kivesztek, de mostanában már többet is láttunk belőlük, és most itt volt a legújabb. Nem is ártott, hiszen vészesen közeleg a Húsz20-as vébé (jövő februárban kezdődik), így érdemes mindenkinek minél többet gyakorolnia, finomhangolnia.

Ezúttal Pakisztánban gyűlt össze a hazai válogatott, valamint Srí Lanka és... és Zimbabwe, ami azért érdekes, mert nemrég még úgy volt, hogy Afganisztán lesz a másik vendég. Végül – sajnos a térségben megszokott módon – politikai okokból, Pakisztán és Afganisztán leromlott viszonyának köszönhetően az afgánok lemondták a szereplést, és Zimbabwe az ő helyükre ugrott be.

De nem csak a résztvevők, hanem az időpont és a helyszín sem ez lett, mint eredetileg tervezték – ez viszont egy szintén sajnálatos, de errefelé szomorú módon ugyancsak megszokott esemény, egy terrortámadás miatt. Nemrég ugyanis egy merénylő felrobbantotta magát Iszlámábádban, ami miatt az ezt megelőző Pakisztán–Srí Lanka-sorozat is veszélybe került – szerencsére azt megrendezték, csak két meccset későbbre toltak. Emiatt pedig ezt a tornát is később kezdték egy nappal, mint előtte tervezték. A helyszín pedig úgy lett volna, hogy két meccs Ravalpindiben, a többi pedig Lahorban – ehelyett, hiába történt a robbantás Ravalpindi szomszédságában, az összes mérkőzést Pindibe hozták, mert egy helyszínen azért könnyebb megszervezni a biztonságot, mint kettőn.

Ami a játékot illeti: a legfontosabb hír Srí Lankát érintette a tornát megelőzően. Kapitányuk, Csarit Aszalanka betegség miatt nem játszhatott, így a csapatot náluk Daszun Sánaka vezette. Zimbabwe talán legjobb dobója, Blessing Muzarabani pedig sérülés miatt nem játszott – náluk viszont visszatért (126 kihagyott NH20-as meccs után!) a rutinos Graeme Cremer, és ezúttal már nem csak a bő keretbe került be, hanem játszott is.

Az első mérkőzést Pakisztán és Zimbabwe vívta. Az ütésre kényszerülő vendégek nyitó párja, Brian Bennett és Tadiwanashe Marumani igen jó erőfölényt hozott le, 59/0-ig értek el 6 játszma alatt, és még az sem volt gyengének nevezhető, amikor a félidő felénél 88/1-nél jártak. Azonban 91/1 után egy szimpla után az ütősök fölöslegesen vállaltak be egy második futást, amiből persze kifutás lett, és innentől megindult egy elég méretes összeomlás. Bennett 49-cel hullott ki hamarosan, de a többiek, az újként bejövők az 5. rendű Sikandar Raza kivételével alig gyűjtöttek be pár futást. Szinte mindegyik dobó szépen hozzátette a magáét, így Zimbabwe 91/1-ről 128/8-ra zuhant 18.2-re, és a legvégére is csak 147-ig tudtak följönni. Pakisztán azonban nem tudta gyorsan dűlőre vinni a dolgot: az 5. és 6. játszmában például 4 futás árán 3 kaput is elvesztettek, és amikor 12 játszma után is még csak 69/4-re álltak, már teljesen kiegyenlítődtek az addig feléjük húzó esélyek. De innentől Fáhar Zamánnak, Uszmán Hánnak és a végén Mohammad Naváznak köszönhetően szépen visszajöttek, és az utolsó játszmára már izgulniuk sem kellett, simán beértek a célba.

A második meccsen a két semleges csapat, Srí Lanka és Zimbabwe küzdött – sajnos emiatt nézők sem igazán voltak a lelátókon... A szigetországiak a dobást választották, és be is vetettek egy újonc dobót, az ENN-ben vagy például az IPL-ben már látott Ésán Málingát. Aki már az erőfölényben meg is szerezte első NH20-as kapuját, bár ettől függetlenül a zimbabwei ütősök nem haladtak nagyon rosszul. Bennett például ma is éppen 49-ig jutott el, később pedig Raza is megközelítette az 50-et. A 16. játszmában Vanindu Haszaranga, akiről sokáig azt lehetett hinni, sérülés miatt nem is fog játszani, két egymás utáni labdából azonban két játékost ejtett ki, és a folytatásban is jópár ütős kiesett, így amikor Zimbabwe 162-vel végzett, jogosan érezhették, hogy vagy 20 futást azért bent hagytak... Viszont aztán az erőfölény váratlanul jól sikerült nekik: Srí Lanka csak 25/2-ig jutott el, majd a saját dolgukat még egy kifutással is nehezebbé tették. A helyzet pedig nem javult: Daszun Sánaka 34 futása után a második legjobb emberük 11-et teljesített az egész félidőt tekintve! Srí Lanka így csak 95-ig jutott el, vagyis egy borzasztó súlyos vereségbe szaladtak bele. Brad Evans egészen kiválóan dobott: 3 ütőst ejtett ki 2,25-ös gazdálkodás mellett, de érdemes megemlíteni azt is, hogy Raza most szerezte meg 100. NH20-as kapuját. Brendan Taylor, a kapus pedig a 26. kiejtésében vett részt (elkapás + leverés), ami új zimbabwei rekord lett.

Amikor a harmadik találkozó (Pakisztán–Srí Lanka) előtt megtörtént a pénzfeldobás, hivatalossá vált, hogy a mai nap egy különleges nap: mindössze harmadszor történt meg a világon (2019. március 10. és 2024. december 17. után), hogy egy napon 10 teljes jogú ICC-válogatott is hivatalos meccset játszik! Srí Lanka az ütést választotta, és bár az első labdát Petum Nisszanka 4-esre ütötte, és 3.1 után is szépen nézett ki a 31/0, de utána nagyon lelassult a pontszerzés, és a félidő felére ennek alig több mint a duplájával, 65-tel rendelkeztek még csak, ráadásul 3 embert el is vesztettek közben. A 12. játszmában Mohammad Naváz pedig további két kaput szerzett két egymás utáni labdából, a határesemények szinte megszűntek, így hiába, hogy Dzsanit Lijanagé valahogyan elért 41 futásig a félidő végére, ezt is lassan tette, társaitól pedig nem sok hozzájárulást kapott, így az eredmény mindössze 128 lett. Ez alapból kevés, de azok után, hogy Száhibzádá Farhán és Szaím Ajúb 4 játszma alatt 42/0-ig jött föl, már szinte biztos vereséget jósolt a vendégeknek. Ajúb hamarosan megszerezte 1000. NH20-as futását is, majd bár ő kiesett, de Farhán elsöprő lendülettel folytatta, és végül 80-neskiig jutott, mindössze 45 dobásból! Ez a gyorsítás főként a félidő második felére érkezett meg, így azért annyira extra gyors nem lett a pakisztáni győzelem, csak a 16. játszmában értek be a célba, de ez így is rendkívül magabiztos teljesítmény volt részükről.

A negyedik alkalommal ismét Pakisztán és Zimbabwe mérte össze az erejét, de ezúttal sokkal simább volt a meccs, mint először. Ez volt egyébként a hazai kapitány, Szalmán Ága 32. születésnapja, amire egy szép kis meglepetéssel lepte meg maga magát: ez volt idén az 54. meccse a háromféle nemzetközi formátumban, amivel új világcsúcsot állított be, ami az egy naptári éven belül lejátszott találkozók számát illeti. De a csapat is megajándékozta őt azzal, hogy jó volt a teljesítményük – először ismét Farháné, aki 63 futást teljesített, és végre Bábar Ázamé, aki pedig 74-et. Ez pedig azt hozta magával, hogy ez a társulás a harmadiktól a 16-odik játszmáig volt együtt, és több mint 100 futással bővítette a pakisztáni vagyont. Végül mindkettejüket Sikandar Raza ejtette ki, de ezzel sem és még két olcsó kiejtéssel sem mentek sokra az afrikaiak – és mivel Fáhar Zamán is egymaga 24 futást gyűjtött csak az utolsó játszmában, összességében Pakisztán 195-ig jött föl. Ez bőven átlag fölötti volt, ráadásul Zimbabwe az első és a második játszmában is vesztett egy embert, sőt, 9 játszma után már 60/4-re álltak. Ez sem volt szép nekik, de az, hogy utána Uszmán Tárik egy szűz játszmát dobott le mesterhármassal (!), ráadásul az utána következő két dobás sem volt messze az újabb két kaputól, végleg megpecsételte a sorsukat. Egyedül Ryan Burl volt náluk jó formában: ő 67-neskiig jutott el, ráadásul a 10. kapuért egy 44-es társulást alkotott (az ebből 5 pontot szerző) Richard Ngaravával, ami amúgy új zimbabwei rekord lett ezen a kapuszinten az eddigi 29-et megdöntve. De a pakisztáni győzelem így is nagyon sima, 69 futásos lett a végére.

Az ötödik találkozón Srí Lanka csak egy győzelemmel tarthatta életben a döntőbe jutási reményeit, és ez sikerült is nekik! A meccset szokatlanul hideg időben játszották, a befejezés után Sánaka azt is elmondta, hogy talán még sosem játszottak ilyen hidegben korábban... Csapata egyébként egy újoncot is avatott a 23 éves ütős, Pavan Ratnájaka személyében, de mivel Zimbabwe választotta az ütést, így őrá még várni kellett. Nem úgy Mahís Tíksanára, aki már az erőfölényben két kaput szerzett, és Zimbabwe ezek után sem igazán tudott beindulni. 15 játszma után még csak 104/5-re álltak, és csak az utolsó 5 játszmában tudtak begyorsítani Ryal Burl révén, aki előtte 7 dobásból állt 1 futáson, végül 26-ból 37-tel végzett. De a csapat összpontszáma így is csak 146 lett, ami nem okozott gondot Srí Lankának: elsősorban azért, mert Petum Nisszanka pazar napot fogott ki. Őt nyitó létére nem tudták kiejteni a dobók, és nagy aránnyal haladt előre: a 16.1-es dobás után már 92 futása volt, és karnyújtásnyi közelségbe került a 100-as. Igen ám, de Srí Lanka összesítésben már 142-n állt, így 5 futással megnyerték volna a meccset. De például két négyessel viszont Nisszanka még megszerezhette volna a 100-ast is – ám véletlenül elsőre 6-ost ütött, így beragadt 98-on, és véget ért a meccs! Csak állt ott utána, és zavarodottan mosolygott: ilyet is ritkán látni, hogy valaki nem örül egy maximumnak, mert 4-est akart! Mindegy, meglett a győzelem, és Nisszanka összesítésben így is följött 2326 futásra, amivel a valaha volt legjobb Srí Lanka-i ütőssé lépett elő NH20-ban.

Az utolsó csoportmeccsen ismét kötelező volt a győzelem Srí Lanka számára, és ismét megoldották! Pedig most a jó formában levő Pakisztán volt az ellenfél, akik ráadásul nem is valami második számú csapatot küldtek pályára annak ellenére, hogy nekik már nem számított az eredmény. És mégis: az ütésre kényszerülő vendégek Nisszanka gyors elvesztése után Kamil Misára és Kuszal Mendisz vezérletével mindent egy lapra feltéve támadtak, és sikerült 184-ig eljutniuk. Misára egymaga 76 futásig jutott, ami új egyéni csúcsot is jelentett számára. Igaz, a 184-nél még több is lehetett volna, ha mondjuk Lijanagé kicsit gyorsabb: ő ugyanis csak 100-as aránnyal teljesített 24-et. A kergetés aztán nagyon érdekes hullámokat vetett. Farhánnak és Ajúbnak például hamar volt egy olyan sorozata, amikor 6 labdából 5-öt négyesre ütöttek, de aztán meg Dusmanta Csamírának és Ésán Málingának volt olyan sorozata, amikor meg 11 labdából 4 kaput szereztek, így az erőfölény 45/4-re végződött. Utána viszont főként a 63-ig jutó Szalmán Ága segítségével Pakisztán visszaharcolt, és eljutottak addig, hogy az utolsó játszma előtt már csak 10 futás hiányzott nekik. Ám ekkor ismét Csamíra került főszerepbe, és lehozta az utolsó játszmát egy kapu mellett mindössze 3 (!) futással, így bejuttatta Srí Lankát a döntőbe.

A döntőt tehát Pakisztán és Srí Lanka vívta, akik a csoportkörben egymás között 1–1-re álltak. A kezdés előtt egy kis gyászszünetet tartottak a Srí Lankát sújtó özönvizek halálos áldozatainak emlékére, aztán pedig máris jöhetett dobni Sahín Afrídí: egyrészt azért, mert mára már visszatért a csapatba, másrészt mert Pakisztán a dobást választotta. Ő pedig, ha nem is az első, de a 3. játszmában kiejtette Nisszankát – bár az 56/1-es erőfölény így sem volt rossz a vendégeknek. Sőt, még a 11. játszmában is mindössze egy elvesztett kapuval álltak, és már 83 futásig jöttek föl – ekkor azonban egy ritkán látható, gigantikus összeomlás vette kezdetét. Az hagyján, hogy innentől kezdve egyetlen határt sem ütöttek már, de a maradék 9 kapujukat gyorsan elvesztették, és csupán 114-ig jutottak el! Afrídí és Naváz 3–3 kapuval zárt, de Abrár Ahmed is begyűjtött kettőt – Bábar Ázam pedig 3 elkapást, így 60 elkapásával már egyedüli pakisztáni csúcstartó ebben a mutatóban (ha a kapusokat nem számoljuk). Ez a cél pedig olyan alacsony volt, hogy a 32/0-s pakisztáni erőfölény sem volt gyengének nevezhető, az meg aztán főleg nem, hogy a Farhán–Ajúb nyitó pár hamarosan 46/0-ig is eljutott. Utána néhány ütős kiesett, és nem siették el a pontszerzést a többiek sem, de egyszerűen ezt már nem lehetett elrontani: kényelmesen beértek a célba a 19. játszmában, és megnyerték a tornát!

Összesítésben ezen a kis tornán Száhibzádá Farhán gyűjtötte be a legtöbb futást, 191-et, míg Mohammad Naváz a maga 10 kapujával a legjobb dobónak bizonyult – és őt választották meg a sorozat emberének is.