Az utolsó pillanatokban nyerte meg Thaiföld a hazai tornát
2025. november 30. – Szerző: Krikettgalaxis
Nem kevesebb mint 8 női válogatott részvételével rendezték meg az első feltörekvő nemzetek trófeáját a világtörténelemben. A küzdelem igen érdekes volt, az utolsó pillanatokig nyitott volt a kérdés, hogy ki nyeri meg – végül egy hajszállal a hazai Thaiföld végzett legelőrébb.
A thaiföldi Phuket partjai (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Újfajta, rendszeresnek szánt tornák első alkalma előtt általában nagy a várakozás és az izgatottság: nem volt ez másképp a 2025-ben induló úgynevezett feltörekvő nemzetek trófeáját
megelőzően sem. Ezt az új rendezvényt hagyományteremtő szándékkal hívta életre a Nemzetközi Krikett-tanács (ICC), hogy elősegítse a női krikett fejlődését azokon a helyeken, ahol az alapok már megvannak hozzá, és nem is sok hiányzik ahhoz, hogy egészen kiváló szintre emelkedjenek ezek a válogatottak.
A thaiföldi tornára a 8 legjobb országot hívták meg azok közül, akik nem teljes jogú tagországok. Mivel teljes jogúból 12 van, de Afganisztánnak nincs női csapata, ENN-jogosultsággal pedig a világranglista alapján az első 16 rendelkezik, így itt is 5 ENN-re jogosult és 3 nem jogosult csapat vett részt – bár ez most nem annyira számít, hiszen itt a formátum NH20 volt. A rendezvény azonban kiváló alkalom volt (lett volna) arra, hogy ez utóbbi három válogatott (Uganda, Namíbia és Tanzánia) értékes világranglistapontokat gyűjtsön, hogy majd amikor legközelebb egy újabb ciklusra döntenek az ENN-jogosultságról (ez 4 év múlva esedékes), akkor már ők is megugorják a szintet.
Ez a gyűjtögetés azonban nem igazán sikerült az afrikaiaknak: a 8 csapat közül ők végeztek a tabellán is az utolsó 3 helyen – úgy tűnik, a világranglista egész jól működik, mert az is ezt jósolta előzetesen! De azért üres kézzel sem maradt közülük senki, mindenki aratott legalább egy győzelmet a nagy csoportkör során, ahol mindenki mindenkivel egyszer találkozott.
Az élcsoportban viszont rendkívül izgalmasan alakultak a küzdelmek. Sokáig úgy nézett ki, hogy Skócia lesz a végső befutó, mert egy ideig simán átgázoltak mindenkin, de az utolsó két meccsüket elvesztették (Hollandia és Thaiföld ellen), így ők is ugyanúgy 10 ponttal végeztek, mint még rajtuk kívül hárman! Ugyanis ugyanennyije lett két legyőzőjüknek, valamint az Egyesült Arab Emírségeknek is. E négy válogatott között pedig csak a nettó futási arány rangsorolt a végén, méghozzá Thaiföld javára, így ők nyerték meg a trófeát. E szoros élmezőny és az afrikaiak közé a 8 ponttal végző Pápua Új-Guinea ékelődött be. Róluk egy apró érdekesség is elmondható: történetük során most először fordult elő, hogy egyetlen futással vertek meg valakit – amúgy éppenséggel Namíbiát.
Ami az egyéni teljesítményeket illeti: a skót Darcey Carter lett a legjobb ütős, hiszen ő 248 futást gyűjtött össze, míg 15–15 kapuval két dobó végzett a ranglista élén: a thaiföldi Thipatcha Putthawong* és az Emírségek játékosa, Vaisnav Mahes. Putthawong* egyébként egy alkalommal 5-ös zsákmányt is teljesített, ahogy két skót lány, Olivia Bell és Chloe Abel is. Érdemes még megemlíteni a pápua Brenda Tau nevét is, aki országa valaha volt legjobb ütősévé jött föl ezen a tornán (ami az összesen megszerzett futások számát illeti), az ugandai Janet Mbabazi pedig hazája legtöbb elkapást végrehajtó mezőnyjátékosává vált (a kapusokat nem számítva).
