Hamvak, 2. meccs: a kiegyenlítetlen egyéni teljesítmények napja
2025. december 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Elkezdődött a Hamvak sorozat második tesztje, ahol összesítésben egy nap után az állás viszonylag kiegyenlített: Anglia 325/9-re áll Ausztrália ellen. Viszont az egyéni eredmények érdekesen alakultak: sok kicsi pontszám mellett volt 100-as és 50-es, a dobóknál pedig mindenki vagy 0, vagy 1, vagy 6 kaput szerzett.
Ütőjátékos fehér ruhában (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Óriási várakozás előzte meg a Hamvakat, de az első meccs után egy kicsit mintha kihűlni látszott volna a téma, akkora nagy szünet volt a második mérkőzés előtt. Igaz, közben lejátszottak egy nem hivatalos meccset is, ahol két nap, viszont csak két játékrész volt: itt a hagyományoknak megfelelően az ausztrál miniszterelnök által összerakott csapat találkozott egy angolokból álló együttessel – ezt amúgy egy ausztrál 308/8L után az angolok nyerték meg 8 kapuval.
Az elmúlt napokban azonban újra felizzottak a dolgok, mert közeledett a második, brisbane-i, éjjel-nappali, azaz rózsaszín labdás teszt. Egyre többet beszéltek a rózsaszín labdáról vagy éppen arról, játszani fog-e Pat Cummins – most pedig végre elérkezett az idő, és minden kérdésükre választ kaphattak a rajongók.
Anglia már régen megnevezte a játszó 11-ét: náluk annyi változott múltkorhoz képest, hogy a térdsérülést szenvedett Mark Wood helyett a tesztben még elég rutintalan Will Jacks kapott lehetőséget. Amikor aztán elérkezett a pénzfeldobás, kiderült az is, hogy Cummins továbbra sem játszik – illetve az is, hogy 2012 óta először történik meg, hogy egy hazai teszten nem játszik Nathan Lyon. Rajta kívül a múltkor megsérült Usman Khawaja is kimaradt, a két új ember pedig Josh Inglis és Michael Neser volt – hát ő sem éppen a teszttapasztalatáról volt híres, de azért tegyük hozzá, hogy pályafutása eddigi mindkét tesztje éjjel-nappali volt.
A pénzfeldobást egyébként Anglia nyerte, és az ütést választották. Kezdés előtt azonban még volt egy kis gyászszünet a napokban elhunyt Robin Smith emlékére – ugyanezért a játékosok fekete karszalagot is viseltek a meccsen.
A két nyitó ütős Zak Crawley és Ben Duckett volt, az első dobó pedig Mitchell Starc – aki megint megcsinálta! Mit is? – kérdezhetik a rutintalan krikettrajongók. – Hát azt, hogy az első játszmában kaput szerez – válaszolják, akik jobban ismerik a közelmúltat. Igaz, az előző meccsen mindkét alkalommal Crawley volt az áldozata, de most a változatosság kedvéért Duckett, akit az első katona kapott el. Ez amúgy már a 8. alkalom volt, amikor Starc egy teszt első játszmájában kiejtett valakit – ilyen sokra rajta kívül még csak James Anderson volt képes! Aztán jött az új ember, Ollie Pope, de a 3. játszmában ő is hasonló sorsra jutott: egy 144 km/h-s Stact labdát a csúcs felé próbált meg ütni, de csak a belső élével találta el, onnan pedig a kapujára vágódott a labda: 5/2, és mindenkiben felmerült, hogy vajon ugyanazt fogjuk-e ma látni, mint az első meccsen... Végül nem ugyanazt láttuk, mert az angol ütősök innentől kezdve szépen megemberelték magukat. Először is Crawley és Joe Root. Bár voltak kisebb bizonytalankodásaik, de főleg Crawley nagyon jó aránnyal kezdte gyűjteni a pontokat, 10 játszma után például 33 futása volt 41 dobásból. Utána Root is nagyon szépen följött, sőt, mivel a 19. játszmában még mindig együtt voltak, ezzel az idei Hamvak eddigi leghosszabban együtt levő társulásává váltak. A 21. játszmában Crawley-nak meglett az 50: nagyon kellett neki a múltkori két kacsa után! A tea a 24. játszma után érkezett el, 98/2-es állásnál, vagyis látható, hogy nagyon szépen visszaharcoltak a vendégek.
A teaszünet ezúttal 40 perc volt: ez szokatlan, de ha úgy nézzük, hogy ez volt az első szünet, akkor nem furcsa, hiszen az mindig is annyi szokott lenni. Szünet után az első játszmában meglett a társulás közös 100-asa, de Crawley is hiába közeledett eme egyéni mérföldkő felé egyre szebben, az ausztráloknak 76-nál csak sikerült őt megállítaniuk: Neser rövidebb, de nem túl rövid labdáját megpróbálta meghúzni, de nem jött elég magasra a labda, csak az alsó élével ért bele, a kapus pedig begyűjtötte – 122/3. Root mellé megjött Harry Brook, aki nagyon hamar néhány 4-essel 100 fölötti arányra jött föl, és ezt sokáig meg is tartotta. A 33. játszmában meglett Root 50-ese is, egy dobással azok után, hogy a csapat összesített 150-e is összejött. A 37. játszmában kapcsolták fel a világítást: innentől kezdve szinte új meccs kezdődött, mert eléggé megváltoztak a körülmények, amikhez alkalmazkodni kellett. És úgy látszik, Brooknak ez nem teljesen sikerült: a szinte közvetlenül naplemente előtti 40. játszmában Starc hajtásra csábító labdáját rosszul találta el, így a második katonának meglett az elkapás – még ha amúgy neki sem volt könnyű dolga a fényviszonyok miatt. A folytatásban Root és Ben Stokes ütött, kicsit lassabban haladva, de nem rosszul, miközben az ausztrálok már egyre gyakrabban panaszkodtak a bírónál a labda szerintük rossz állapota miatt – de nem találtak meghallgatásra. A vacsorát a 47. játszma után tartották meg (20 percben), 196/4-es állásnál.
Szünet utánra a Nap már teljesen lement. Starc már az első játszmában megint megmutatta a bírónak a labdát, aki szerint azonban továbbra is minden rendben volt a játékszerrel. És úgy tűnik, Stokesnak sem volt vele semmi baja: az 50. játszma elején egy szép nyílt hajtással 200 fölé emelte a csapatát. Az 52. játszma végén az ausztrálok eléggé egyértelmű hibát követtek el: olyan LKE-gyanúra pukkasztottak el egy videókikérést, amikor szinte mindenki látta, hogy a labda a kéz-karók vonalán kívül találta el Rootot, csak ők nem... De rövidesen hibáztak egyet az angolok is, csak ők sokkal nagyobbat: az 55. játszma végén Stokes elindult egy futásra, Root azonban (nagyon jól) látta, hogy nincs esély a szimplára, ezért visszaküldte társát, de Inglis így is megszerezte a labdát, és egy közvetlen rádobással ledöntötte a kaput, még mielőtt Stokes visszaért volna. Az új ember Jamie Smith volt, azonban ő a második dobásból máris búcsúzott is: Scott Boland dadogós labdája átment az ütője és a lába között, eltalálva a középső karó tetejét: 211/6. A nem túl gyors pontszerzést aztán a 62. játszma után megtartott ivószünet utáni események pörgették fel: ekkor például egy újabb játszma alatt 13 futás született Root és Jacks jóvoltából, így a következőben meg is lett a csapat 250-ese is. De aztán Jacksnek ennyi volt: a 65. játszmában újra Starc volt eredményes, akinek az egyik labdájának melléütött, a következőbe viszont beleélezett, és ebből is katonaelkapás lett. Viszont ha a meccs menetén nem is nagyon volt mit ünnepelniük a vendégeknek, legalább egy egyéni mérföldkő adhatott nekik örömöt: Root pillanatokon belül átlépte a 100-at, méghozzá tesztben 40-edszer, de bármilyen meglepő is, ausztrál földön még csak most először! Azonban nem először történt meg, hogy Starc ötös zsákmányt szerzett: most, amikor 5 dobással Root 100-asa után kiejtette Gus Atkinsont, arra már nem kapta fel a fejét senki különösebben. Amúgy érdekes kapu volt: a labdára Alex Carey kapus és Marnus Labuschagne is ráindult, és majdnem egymást zavarva vetődtek rá, de végül Carey-nek meglett. Két dobás múlva aztán már a 6-os is meglett Starcnak: az új ember, Brydon Carse kacsázott, úgyhogy Root már a 7. társat vesztette el maga mellől... Ezek után viszont az angolok úgy döntöttek: innen már nincs értelme védekezni, és az utolsó pár, Root és Jofra Archer teljesen új stílusra váltott. A 70. játszmában 19, a 71-edikben 15 futást gyűjtöttek, nullás nélkül, ráadásul a meccs első (és második) hatosával, amiket egyébként Archer ütött be – így aztán átlépték a 300-at is: 2018 óta először Ausztráliában! A játék végül 74 játszma után ért véget a lassú ütem miatt: ekkor az állás 325/9 volt, és igazán nem lehetett tudni, ez kinek kedvezőbb. Talán a legutolsó kis időszak miatt Angliának.
