Sok esemény, kiegyenlített állás az adelaide-i teszt első napján

2025. december 17. – Szerző: Krikettgalaxis

Elkezdődött a Hamvak harmadik mérkőzése, méghozzá Ausztrália ütőjátékával. A mai 83 játszma alatt a hazaiak 326 futást gyűjtöttek, de Anglia sem lehet elkeseredve, mert 8 ütőst kiejtettek, vagyis még messze nem dőlt el semmi. Nem is illett volna egy nap után.

Adelaide belvárosának látképe (illusztráció)

A kép szerzője: Ardash Muradian (Flickr), licenc: CC BY-SA 2.0

Adelaide-be érkezett meg a Hamvak, méghozzá egy döntő fontosságú mérkőzéssel: ha Anglia ezt is elbukja, akkor bukik számukra az egész sorozat – sőt, egy döntetlen is csak ahhoz lenne számukra elég, hogy megtartsák a reményüket, hogy az egész Hamvak döntetlen lesz, de a trófeát akkor már megtartják az ausztrálok.

Nagyon érdekesnek ígérkezett az is, hogy vajon kik játszanak ma, főleg Ausztrália esetében: azt régóta sejtette mindenki, hogy Pat Cummins és Nathan Lyon visszatér, de nem sokkal a kezdés előtt felmerültek olyan hírek is, hogy Steven Smith viszont nem játszik. És valóban: kiderült, hogy nem érezte jól magát, ezért kimaradt a csapatból. A két dobó egyébként Michael Neser és Brendan Doggett helyére érkezett, Smith helyére pedig Usman Khawaja került be. Angliánál csak egy változás történt: Gus Atkinson helyét Josh Tongue vette át.

A pénzfeldobást Ausztrália nyerte, és az ütést választották. Így aztán a kezdésre máris érkezhetett a pályára a közönségkedvenc, az adelaide-i származású Travis Head, valamint Jake Weatherald, míg a dobást Jofra Archer és ezúttal Brydon Carse kezdte. Sebes labdáik viszonylag jól görbültek, de az ütősök egyelőre megtalálták az ellenszert, és főleg Carse dobásaiból jó ütemben gyűjtögették a futásokat: az ő első 3 játszmájából 24 futás gyűlt, míg Archer első 4 játszmájából csak 4. És bár a játékban nem volt benne a kapu, de az benne volt, hogy ha lesz kapu, akkor azt Archer szerzi: és így is lett, a 9. játszmában Weatherald elhibázott húzása a kapushoz szállt. De aztán Carse is megmutatta, miért van a pályán, és kiejtette Headet – igaz, itt inkább Zak Crawley, az elkapó volt dicsérhető, aki egy kézzel, nem sokkal a föld fölött gyűjtötte be a labdát. Innentől Marnus Labuschagne és Khawaja ütött, de elég lassan, ráadásul a 16. játszmában a második katona, Harry Brook el is ejtett egy elkapást utóbbi ellen, pont miután Ausztrália elérte az összesített 50-et. Viszont innentől kezdve Khawaja játéka feljavult, és nem csak a megszerzett futásokra gondolunk, hanem láthatóan magabiztosabbá is vált. A 23. játszmában meglett a társulás közös 50-e, és ugyanekkor Labuschagne összesített 3000 hazai tesztfutása is, a 24. játszma után pedig, 94/2-nél megtartották az ebédet. Ausztrália szépen feltámadt.

A szünet után viszont Anglia mutatott be egy hihetetlen visszavágást: Archer az ebéd utáni első labdával kiejtette Labuschagne-t, aki épp a középpályáshoz ütötte a labdát, majd szinte azonnal végzett Cameron Greennel is, aki pedig éppen tegnap lett az IPL legdrágábban megvett külföldi játékosa... Ő is éppen a középpályáshoz ütött. Khawaja mellé így megérkezett a jó formában levő Alex Carey, akik szép lassan újra építkezésbe kezdtek. A 26. játszmában meglett a csapat 100-asa, a 34-edikben pedig végre Khawaja is elérte az 50-et, amitől már réges régen nem járt messze, de csak most lett meg. Igaz, utána meg nagyon hamar volt két egymás utáni 4-ese is, meg mindkettejüknek jópár kis futása, így a 39. játszma végén már 150 fölött járt a csapat. És csak haladtak, haladtak tovább egészen a 47. játszma végéig, 185-ig, amikor Will Jacks meghozta a várva várt áttörést a vendégek számára: Khawaja egy fölösleges fejszés söprése mellément, és a mélységi keresztlábon el tudták kapni. Az ütős 82 futás után búcsúzott. De Carey-nek is volt már ekkor 44, amit viszont a teáig nem tudott 50-re növelni: a szünetet 50 játszma után, 194/5-nél tartották meg.

Utána viszont hamar meglett a Carey-50, és Josh Inglis sem indult rosszul, az 52. játszmában az összesített 200 is meglett, így megint az kezdett érződni, hogy Ausztrália jó sokáig eljuthat a végére. Igaz, ezek után nagyon hamar megtörtént a mai első videózás, de ez az ausztráloknak kedvezett, nem lett LKE Archer dobásából. Amúgy a dobók között továbbra is éles különbségek voltak, ami a gazdálkodást illette: Jacks, a pörgető például rendkívül pazarlónak bizonyult, de azért próbálkoztak vele tovább és tovább... Viszont amikor Archert lecserélték Tongue-re, az most jó döntésnek bizonyult: neki ugyanis visszatérése utáni első játszmájában, a 61-edikben egy, a kapura irányuló labdájába Inglis védekezés közben csak úgy tudott beleérni, hogy az továbbra is a középső karó felé szállt... és persze el is találta. Sőt, hamarosan ugyancsak Tongue dobásából egy elkapásgyanú is felrémlett Carey ellen, de ott a videózásból kiderült, hogy nem ért bele. Az ütős pedig nem ijedt meg holmi elkapásgyanúktól: a 64. játszmában (sikeresen) megpróbálkozott a meccs első 6-osával is, miközben új társa, Pat Cummins sem éppen csupa nullásra játszott. Őt viszont a 66. játszmában elkapták: bár beleérése olyan finom volt, hogy ő maga sem érezte, ezért DFR-t kért, de ami megtörtént, az megtörtént: 271/7. A Cummins helyére érkező Mitchell Starc viszont jóval kitartóbb volt, még ha egy kicsit (bár nem sokkal!) lassabban is gyűjtötte a futásokat. A 72. játszmában meglett a 300, a 73-adikban pedig Carey 100-asa, amit a közönség természetesen felállva ünnepelt. Érdekesség, hogy hiába játszik Ausztrália 1877 óta tesztet, most Carey lett az első kapusuk, aki egy teszt nyitónapján százast teljesített! Viszont sokkal többet már nem: Jacks labdájába a 78. játszmában csak a felső élével tudott beleérni, és a kapus elkapta: 321/8. A hátralevő időt Starc és Lyon próbálta meg kihúzni: most már tényleg sok-sok pöttyös labda volt, főleg azok után, hogy 80 játszma elteltével a dobók kikérték az új labdát. A lassú játékütem miatt viszont nem fért bele a napba 90 játszma: 83 után vége lett, 326/8-s állással. Nehéz volt megmondani, ki áll jobban.