Elhúztak az ausztrálok a második napon

2025. december 18. – Szerző: Krikettgalaxis

Egy nap után még kiegyenlítettnek érződött az állás a Hamvak 3. tesztjén, de kettő után már nem: Anglia ugyanis már 8 ütősét elvesztette a második játékrészben, és még mindig 158-as hátrányban vannak az ausztrálokkal szemben. Nagyon hamar eldőlhet a trófea sorsa.

Egy kenguru valahol Ausztráliában (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Örök érvényű mondás, hogy nem lehet megítélni egy állást vagy eredményt, amíg nem láttuk ütni mindkét csapatot. Ez most is különösképpen igaz: nem lehetett tudni, hogy ez a 326/8, amire Ausztrália eddig képes volt, most jónak számít-e nekik vagy nem. Persze nagyon sok múlt még azon, hogy a sorvégük hogyan teljesít. Mára egyébként nagy forróságot, közel 40 fokot jósoltak a helyszínre.

Egy érdekes hírrel kezdődött a mai nap: kiderült, hogy tegnap az egyik videózásnál, amikor Alex Carey kiesésgyanúját vizsgálták, technikai hiba történt, ezért a bíró tévesen ítélt neskit, Anglia pedig tévesen vesztette el a DFR-lehetőségét. Nyilván a kettő közül a kiesést már nem lehetett visszacsinálni (és ez sokkal nagyobb baj volt az angoloknak), de legalább vigasztalásul visszakapták a kikérési lehetőségüket. Hát, sokra nem mennek vele, ez csak egy erkölcsi győzelem számukra.

A játék kezdésekor, 83 játszma után, Mitchell Starc és Nathan Lyon volt bent: előbbi tegnap már 63 (!) labdát túlélt, miközben 33 futást begyűjtött, de Lyon egyelőre 0 ponton állt 18 labdából. Starc pedig rögtön megmutatta, hogy nem védekezni jött ki: már az első játszmában két 4-ese is volt, a következőben még kettő, majd egy szimplával azonnal az 50-est is elérte. Az újabb játszmát egy újabb határral indította – de aztán ennyi volt, és a második labdát már nem találta el, és az a kapujába vágódott. A helyére bejövő Scott Boland pedig ugyanígy nem finomkodott, 14 dobás után neki is 14 pontja volt, három határral, viszont a 92. játszmában Lyon egy nem túl nehéz, egyenes labdát sem talált el, amiből LKE lett (hiába a videózás), így egyrészt Archernek meglett az 5-ös zsákmány, másrészt véget ért a játékrész: Ausztrália 371 futást gyűjtött össze.

A második negyedet Zak Crawley és Ben Duckett kezdte, és máris az elején egy kisebbfajta győzelmet könyvelhettek el: túlélték az első, Starc által dobott játszmát! Sőt, aztán egyre több másikat is, ráadásul Duckett máris hozta a 4 pontosokat egész szép számmal, megmutatva, hogy milyen stílusra és taktikára számíthatunk a csapattól. 7 játszma után Duckettnek már 28 futása volt, míg társa óvatosabb volt – mégis ő esett ki előbb, amikor ezek után Pat Cummins labdáját a kapushoz élezte. A 10. játszmára megérkezett az első pörgető dobó, Lyon, és ez máris végzetes volt Angliának: a 3. labdáját Ollie Pope pont a középpályáshoz ütötte, aki elkapta, a hatodik dobása pedig nagyon szépen rákanyarodott Duckett kapujára, és eltalálta a kéz-karó tetejét: 42/3, ráadásul Lyon ezzel 564 tesztkapura jött föl, megelőzve az ausztrál örökranglista eddig második helyén álló Glenn McGratht. A következő játszma elején Joe Root sem járt messze a kieséstől, mert beleért, és el is kapták, de a videózás során kiderült, hogy a pályán levő bíró jól döntött, amikor elsőre is neskit ítélt, ugyanis közben a labda leért a földre. Utána viszont Root és Harry Brook lassan elkezdett visszakapaszkodni, és a 14. játszma után megtartott ebédre 59/3-ig jöttek föl.

De szünet után nem tartott sokáig a stabil játék. A 17. játszmában ismét Cummins volt főszerepben, akinek a labdáját Root a kapushoz élezte, és most nem volt kérdés, hogy az elkapás tiszta volt. Máris jöhetett be a 6. rendű Ben Stokes, aki volt elég bátor ahhoz, hogy ne legyen bátor, vagy mi... Szóval ahhoz, hogy eltérjen az Angliától mostanában elvárt agresszív stílustól: sok-sok nullása után például teljes meglepetés volt, amikor a 25. játszmában 4-esre hajtott egy labdát. Brook eközben jóval kevesebb dobásból több futást gyűjtött be, és a 29. játszmában egy hatossal (!) juttatta át Angliát a 100-as küszöbön. Ebben az időszakban egyébként több ausztrál játékos is elhagyogatta a pályát, volt olyan pillanat is (például a 32. játszmában), amikor 3 helyettesítő is ott volt a mezőnyben. Az ütőstársulás pedig egyre jobban fellelkesítette az elkeseredett angol szurkolókat – mígnem a 36. játszmában a bíró elkapást ítélt Brook ellen! Ám az ütős tudta, hogy nem ért bele, csak a lábszárvédőjét találta el a labda, úgyhogy rögtön kérte is a videót, ami természetesen meg is mentette. A következő játszmára viszont, ma először, bejött dobni Cameron Green, aki tegnap ütősként nem bizonyította, miért vették meg olyan drágán az IPL-árverésen – de most dobóként azonnal mutatott valamit: a második érvényes, ráadásul igen szép labdájából a 45-nél tartó Brook a kapushoz élezett, így az állás 127/5-re változott, ami a 39. játszma végén megtartott teáig csak 132/5-re nőtt.

Szünet után úgy tűnt, a labdából kezd kijönni a visszagörbülés is, így egyre nehezedett a vendégek amúgy sem könnyű dolga. Stokes párja ekkor Jamie Smith volt, aki Brookhoz hasonlóan jóval gyorsabban haladt, mint a kapitány. A 44. játszmában neki is volt egy hatosa, viszont utána kis híján elkapás történt: elsőre úgy tűnt, a kesztyűjéről pattant a labda a katonához, de aztán kiderült, hogy a sisakját érintette – legalábbis a videóbíró így döntött, bár voltak, akik kételkedtek benne. A 45. játszmában Smith már majdnem utol is érte a sokkal-sokkal több labdát kapott Stokest: neki 22, Stokesnak 24 futása volt egy pillanatban, de előzés nem történt: egy újabb furcsa videózás eredményeként most már megítélték az elkapást – bár itt meg úgy tűnt, a hiába érzékelt rezgést az érzékelő, mert a kép szerint a labda nem találkozott az ütővel... A játék viszont haladt tovább, Stokes pedig már a 100. labdájával is szembenézett az 50. játszmában, és csak 29 futása volt – viszont ezúttal új társa, Will Jacks is hasonlóan óvatosan játszott, és nagyon gyűltek a pöttyös labdák. Az 53. játszmában aztán Boland is feliratkozott a kapuszerzők közé, Carey pedig még eggyel gyarapította elkapásai számát, ezúttal vetődve, hamarosan pedig Boland egy szép kidobással is jelentkezett: 168/8, de Stokes még mindig ott volt... Stokes és Archer. És ahogy gyakran lenni szokott, megkezdődött a sorvégi játékosok dobókat idegesítő menetelése: most Archer volt az, akivel nem bírtak, és egész sok futást bekaszált – bár nem állítjuk, hogy mindig nagyon magabiztosan, hiszen több eset is volt, amikor ütései csak alig kerültek el egy-egy mezőnyjátékost. De elkerülték, így a 68. játszma végére, amikor lezárult a nap, ő már 30 futásnál tartott (miközben Stokes 151 labdából 45-nél). Anglia ekkor 213/8-ra állt, vagyis még mindig 158-as hátrányban leledzett. Az sok.