Kis ideig úgy tűnt, visszajönnek az angolok, de aztán mégsem

2025. december 19. – Szerző: Krikettgalaxis

Folytatódott az ausztrál fölény a Hamvak harmadik meccsén: bár Anglia még majdnem kezelhető tartományba szorította le a hátrányát, és hamar kaput is szereztek a 3. játékrészben, de aztán a hazai gyerek, Travis Head összedöntötte a reményeiket egy 142-neskivel...

A Tizenkét apostol nevű sziklaegyüttes az ausztrál Victoria állam partjainál (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Felhősebb és vagy 10 fokkal hűvösebb idő várta a 3. napon a csapatokat Adelaide-ben, ám ez a hűvösebb szó is csak annyit takart, hogy ma nem 40, csak 30 fokra számítottak. Angliának azonban így is forró volt a lába alatt a talaj: már 8 emberük kiesett a második játékrészben, és még mindig 150 fölötti hátrányban voltak...

A második negyedből tegnap 68 játszma telt le, viszont míg a korábbi ütősök között csak egy volt, aki egyálalán 50 labdát túlélt (Harry Brook), a mostani kettő, aki ma kezdett, úgy állt, hogy Ben Stokes 151 dobásból gyűjtött 45 futást, Jofra Archer pedig 48-ból 30-at. Tulajdonképpen ez a pár volt a vendégek utolsó reménysége. És egyelőre ők ehhez tartották is magukat. A 69. játszmában érték el a közös 50-et, majd 71-edikben Stokes a sajátját is, 159 labdából, ami pályafutása valaha volt leglassabb 50-ese lett! Az ausztrálok egyik végről gyors, a másikról lassú labdákkal próbálkoztak, de eredményben nem volt különbség: a két ütős kitartott, és mintha az ausztrálok egyre idegesebbek és feszültebbek kezdtek volna lenni. Talán ezért is hibáztak el egy kifutási esélyt a 79. játszmában, és talán ezért is érkezhetett el, az idei Hamvak során első alkalommal a lehetőség, hogy új labdát kérjenek ki. Azonnal kérték is, és persze rögtön támadásba is küldték Mitchell Starcot és Pat Cumminst. Egyelőre viszont ők sem hoztak eredményt: Stokes a 82. játszmában például 9 futást gyűjtött, amivel a 100-as társulás is meglett, a következő játszmában pedig két számjegyűre csökkent a vendégek hátránya. Sőt, utána Archernek is meglett élete első teszt-50-ese, és 1925 óta ez vált a legjobb legalább 9. kapus társulássá egy ausztrál földön játszott Hamvak-meccsen... Na de ennek is vége szakadt egyszer: a 85. játszmában Starc labdáját Stokes már nem tudta megjátszani, és az eltalálta a kapuját: bizony szemmel láthatóan dühös volt magára az angol kapitány! Két labdával később pedig az utolsó ember, Josh Tongue is kieshetett volna, de az LKE-gyanú miatti videózás során megmentette őt a bíró szava. Így egy pár játszmányit még húzódott a játékrész: de már nem sokat, mert aztán Scott Boland végzett Archerrel is, így Anglia 286-ig jutott: a hátrány 85 volt, ami sok, de jól csinálták, hogy nem lett sokkal több.

És most még szerencséjük is volt az angoloknak, miután elkezdődött a 3. negyed. Az egyik nyitó ütős, Jake Weatherald ellen ugyanis már a második játszmában LKE-t ítélt a bíró Brydon Carse dobása után, az ütősök pedig egy nagyon rövid tanácskozás után úgy döntöttek, nem kérnek videót – pedig kiderült, hogy ha kértek volna, Weatherald megmenekült volna, mert a labda a láb-karók vonalán kívül pattant! A másik nyitó ütős egyébként a helyi születésű, ezért közönségkedvenc Travid Head volt, aki mellé most Marnus Labuschagne érkezett meg. De összességében, amikor 5 játszma után 17/1-gyel eljött az ebédidő, a játékmenetről azt állapíthattuk meg, hogy az inkább Angliáé volt.

A dobások a viszonylag új labdával még elég veszélyesek voltak, a pontok lassan gyűltek, sőt, a 8. játszmában Anglia kikért egy videót is elkapásgyanúra, de ott kiderült, hogy Labuschagne nem ért bele. Sokat mond az is, hogy Head csak a 11. játszmában ütötte be az első 4-esét: talán úgy gondolták, hogy az első 10 játszma a legnehezebb, és utána lehet stílust váltani. Anglia most már a 14. játszmában behívta az első pörgető dobóját, Will Jackst, de a következő fontos áttörést nem ő, hanem Josh Tongue érte el, aki Labuschagne-nel végzett: itt főként az elkapás volt szép, amit Brook mutatott be, akinek sikerült még éppen úgy megszereznie, hogy ne érjen le a földre. A következő ütős Usman Khawaja volt, aki igen bátor játékkal jelentkezett, és Head sem fogta most már vissza túlzottan magát: neki a 25. játszmában az 50-ese is meglett, a 26-odikban pedig a csapat elérte az összesített 100-at. Anglia így aztán a 28-adikban bevetette a titkos csodafegyvert, és beküldte dobni Joe Rootot is, de az ő eredménye is ugyanaz lett, mint ebben az időszakban bármelyik másik dobónak: semmi. Ausztrália pedig csak egyre jobban felbátorodott, Head a 31. játszmában a játékrész első hatosát is bemutatta, így a pillanatokon belül elérkező tea 119/2-vel, azaz összesítésben 204/2-vel telt.

Az utolsó menetben aztán még jobban rákapcsoltak a hazaiak, legalábbis például az első játszmában: akkor Jacks ellen 12 futást szedtek össze, ám ez a lendület nem sokáig tartott: Jacks hamarosan bosszút állt, és a 40-nél tartó Khawaja ellen egy olyan labdát dobott, amit az ütős csak a kapushoz tudott nyesni. Jöhetett be az első negyedben kacsázó Cameron Green, és bizony most sem jutott sokkal tovább: 7 futást gyűjtött be, majd Tongue dobásából a katonához élezett, így az állás 149/4-re változott. De Head még mindig ott volt, ráadásul bejött mellé Alex Carey, így még mindig erőtől duzzadó ausztrál ütőjáték volt várható. És valóban azt is kaptunk! Head pillanatokon belül egy újabb 6-ossal már 80 fölé küzdötte magát, csapatát meg 150 fölé, bár aztán a 200-at csak az 50. játszmában tudták elérni – pont akkor, amikor Head 99-re jött föl. De még mielőtt a 100-asa meglett volna, bizony egy elég ideges mozdulattal az árok Brookhoz ütött egy labdát, aki... elejtette! A következő játszmában így aztán egy 4-essel csak összejött neki az a százas: ezt ütőjét és sisakját magasra emelve, majd a földre borulva ünnepelte meg. A társulás pedig csak menetelt tovább, a 62. játszmában a 250-et is átlépték, a 64-edikben Carey is 50-est ünnepelhetett, és amikor a 66-odik után vége lett a napnak, Head sem járt messze a 150-től... Neki akkor 142 volt, csapatának pedig 271/4, azaz gyakorlatilag 356/4-re álltak. Nem látszott a visszaút Angliának.