Futásfesztivállal indult az új SA20-idény

2025. december 26. – Szerző: Krikettgalaxis

Mindkét csapat, a Durban’s Super Giants és az MI Cape Town is bőven 200 fölötti eredményt ért el a nagy dél-afrikai liga mai nyitómeccsén, de hiába dőlt meg néhány csapatrekord az MI-nél, mégis a Durban került ki végső győztesként a csatából.

Részlet Durban tengerpartjából (illusztráció)

A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható

Mondhatnánk, hogy szokatlan módon már decemberben elkezdődött az SA20, és igazunk is lenne, hiszen eddig mindig januárban indult a szezon, de mivel még csak a 4. idényről van szó, így azért az kicsit drámai túlzás lenne, ha mondjuk a hagyományok felrúgásáról beszélnénk. És különben is, csak pár nappal kezdődött korábban, mint máskor. Az eddigi szezonok is kiválóak voltak, tavaly... bocsánat, idén januárban pedig még arra is volt példa, hogy a legjobb játékosok nem a tesztválogatottban szerepeltek, amikor az SA20-szal egy időben zajlottak Dél-Afrika és Új-Zéland tesztmeccsei... Most legalább ilyen ütközés nem lesz, de más ligákkal azért igen: a BBL is most zajlik, az ILT20 is még pár napig (de az mindjárt véget ér), és azért a BPL-ről se feledkezzünk meg, ami szintén napra pontosan egyszerre (azaz ma) kezdődött az SA20-szal.

Az első mérkőzést a bajnok MI és az utolsó helyezett Durban vívta, de természetesen a csapatok egy része kicserélődött azóta, így túl nagy következtetéseket nem szabadott levonni a tavalyi... elnézést, idén januári eredményekből.

A pénzfeldobást a vendég DSG nyerte. Nekik új kapitányuk is volt idén Aiden Markram személyében, de rajta kívül még hatan (!) játszottak ma olyanok, akik sosem szerepeltek még a Durbanben – köztük olyan nagy nevek, mint például Jos Buttler és Devon Conway, vagy éppen a világvándor David Wiese, vagy a feltörekvő tehetség, Kwena Maphaka. Az MI-nél három csapatújonc játszott ma, akik közül kettő számít kiemelkedőnek: Nicholas Pooran és Dwaine Pretorius.

Az ütést Conway és honfitársa, Kane Williamson kezdte, méghozzá a szintén új-zélandi Trent Boult ellen. Csatájukból, ahogy az ütősök és bármelyik másik dobó csatájából is előbbiek kerültek ki győztesen: az erőfölényben például minden játszmában szereztek négyest, gyakran kettőt, sőt, egyszer 3-at is, és bár 6-osuk éppenséggel nem volt, de 5 széles extrát is kaptak ajándékba, így az erőfölény 68/0-val végződött. Ugyanez folytatódott a 7. játszmában is, de a 8-adikban megszakadt a sorozat – csak éppen pozitív irányba szakadt meg, ha lehet így mondani: ugyanis akkor Conway az első hatost is beütötte. Sőt, utána neki az 50-ese is meglett – de itt egy picit megingott a szárnyaló Durban, mivel ezek után Tristan Luus dobásából elkapták Williamsont. De sebaj – gondolhatták a DSG-sek, hiszen a helyére bejövő Jos Buttler ugyanolyan jó volt. Gondolták is, de nem sokáig: bár a félidő felénél még 110/1 volt az állás, utána gyorsan begyűjtött 20 futás után az angol is búcsúzott. Conway viszont jött egy hatossal és egy... ötössel, ami persze túldobásból érkezett, hogyan máshogyan – de a 13. játszma elején Boult labdájából már pont a mélységi keresztlábat szúrta ki magának, akinek nem volt nehéz dolga az elkapáskor. Most egy rövid időre úgy tűnt, lassul a pontszerzés, de aztán mégsem: Aiden Markram és Heinrich Klaasen egy 2 játszmán átívelő 6–4–6-tal újra gyorsított, majd miután Klaasen egy amúgy elég gyenge labdából kiesett, Markramnak egy újabb 4–4–4 is összejött. Igaz, aztán ő is kiesett 35-tel, amikor nem talált el egy pörgő labdát, és le tudták verni a kapuját, de mint ma mindenki, úgy az utána jövők, Evan Jones és David Wiese is nagy aránnyal haladtak. A Super Giants így egy hatalmas, 232-es eredményig jutott, ami a valaha volt 2. legnagyobb pontszámuk lett. Fel volt adva a lecke a bajnoknak!

A leckeírást Rassie van der Dussen és Ryan Rickelton kezdte, de egyelőre reménytelenül, mindössze egy-egy futással az első játszmában. Aztán viszont Rickelton bedurvult, és a 3. játszma végére gyorsan 20-ig is eljutott – amikor társának még csak 2 futása volt, és egy elhibázott húzás miatt el is kapták. A 4. játszma (Markram részéről) ismét igen takarékos lett, de utána megint 4 hatos is összejött az erőfölény végéig, szóval nagyon hullámzó volt a haladás. A lényeg, hogy összesen 51/1-ig jutottak el a 6. játszma végére – ami máskor nem rossz, de ma kevés. Rickelton társa ekkor egyébként Reeza Hendricks volt, de róla sokat elmond, hogy három hatosa ellenére is csak 133-as aránya volt, amikor a 10. játszmában Simon Harmer elfektette a láb-karóját egy élesen kitérülő labdával. Rickelton viszont ebben a pillanatban már épp 50-en állt, majd gyorsan 55-re is följött a félidő felére: az állás ekkor 88/2 volt – ami máskor nem rossz, de ma kevés. (Vagy ezt már mondtuk?) Az új ütős Jason Smith volt, aki a 11. játszmában két egymás utáni 4-essel már jelezte a szándékát, majd utána 24, aztán 19 újabb futást hozott össze Rickeltonnal egy-egy újabb játszma alatt. Csak a 14. játszmában (ami még két maximumot tartalmazott, és amely alatt az MI a 150-et is átlépte) búcsúzott, Eathan Bosch mai második áldozataként, 13 dobásból megszerzett 41 futás után! Ez a társulás közösen 76 pontot hozott össze, ami új csapatrekord lett a Fokváros számára a 3. kapuért: eddig 64 volt a legtöbbjük ezen a szinten. A Rickelton mellé ezek után bejövő újabb ütősök viszont már nem sok vizet zavartak: ezt az újabb szóból is ki lehetett találni, hiszen azt jelentette, hogy nem egyedül voltak. Igaz, a 16. játszmában őt magát is elkapták, és már majdnem teljesen le is sétált a pályáról, amikor kiderült, hogy a dobás rossz volt – így aztán visszajött, és a 18. játszma első felében a 100-as is meglehetett neki. A csapat szépen haladt előre, de a hatalmas cél miatt mégsem eléggé szépen: az utolsó játszmára 22 futás hiányzott nekik, amit Bosch kiváló dobásainak köszönhetően megközelíteni sem tudtak, így 15 futással kikaptak. Bizony szorosabb lett, mint vártuk! Rickelton egyébként 113 futásig jutott, ami új csapatcsúcs (104 volt eddig), ahogy az is, hogy 11 hatost ütött: eddig 8 volt a legtöbb.