Az MI harcolt ki két esélyt magának a döntőbe jutásra
2025. december 27. – Szerző: Krikettgalaxis
Az ILT20 utolsó előtti csoportmeccsén az MI Emirates le tudta győzni a Dubai Capitals együttesét, ezzel ők zártak az alapszakasz második helyén, biztosítva ezzel az első elődöntőt maguknak, ami két próbálkozást is jelent. Sokat számíthat még ez!
A Zájed sejk nagymecset Abu-Dzabiban (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Első, felületes ránézésre tét nélkülinek tűnt már ez a találkozó, hiszen mindkét csapat bebiztosította már a továbbjutását, de pár másodperc gondolkodás után megállapíthattuk: tulajdonképpen ez a találkozó igazából egy elő-elődöntő volt abban az értelemben, hogy a mai győztes juthatott tovább az első elődöntőbe, a vesztes viszont csak a végselejtezőben folytathatta. Persze mindkettő továbbjutást jelent, mindegyik ágon el lehet jutni a döntőig és a bajnoki címig, csak éppen az első úton jóval könnyebb... Szóval igenis sok forgott kockán ezen a mai meccsen is!
A mai sáv egy korábban már használt talaj volt, barnás árnyalatú fűvel, első ránézésre nem sokat tartogatva a pörgetőknek. A pénzfeldobást megnyerő Emirates a dobással való kezdést választotta. Múltkori kezdőjüket egy helyen bolygatták meg: Nicholas Pooran most kimaradt, helyette pedig Dan Mousley kapott lehetőséget. Kettő módosítás történt viszont az ellenfélnél: ott Musztáfidzsur Rahmán és Vakár Szalámhíl helyét Rovman Powell és Scott Currie vette át a kezdőben.
A Capitals két nyitója Szedikulláh Atal és Shayan Jahangir volt, akik az első játszmában csak 1–1 szimplát hoztak össze, de például a másodikban fejenként egy-egy négyesük is volt már, majd az amerikainak még kettő, mielőtt Alláh Mohammad Gazanfar egy újabb takarékos játszmát hozott le. De még nála is takarékosabb volt a negyedikben Szákib ál-Hászán, aki ráadásul az első labdából kiejtette az agresszív módba kapcsolni próbáló amerikait – sokat mond, hogy az elkapás a mélységi középpályán történt. Aztán Gazanfar a másik nyitó ütőssel is végzett, aki túl magasra ütötte a labdát, és nem elég távolra – így az erőfölény 35/2-re végződött. Az MI nyomása pedig nem enyhült: Ál-Hászán ellen megint alig született futás, majd Du Plooy Leus vált kifutás áldozatává, miután egy túl szoros szimpla nem jött össze nekik Jordan Coxszal. Sőt, még ugyanebben a játszmában Powell is a kapushoz élezett, aztán Ál-Hászán jött egy minden eddiginél kevesebb (1) futást hozó játszmával, végül Cox esett LKE-be a 10. játszmában: a félidő felénél, 53/5-nél óriási bajban volt a Dubaj! Most azonban a Mohammad Nabí és James Neesham alkotta pár volt bent, és mivel Neesham viszonylag gyorsan beütött három 4-est, így a csapat helyzete érezhetően javult. Igen ám, de a 14. játszmában megint Gazanfar dobott, és először egy nagyon szép reflexmozdulattal, egy kézzel lekapta a levegőből a labdát, amit Neesham véletlenül visszaütött felé, aztán a rosszul védekező David Willey kapujába is betalált, így az állás 83/7-re változott. Újabb, hosszú határcsend következett, és így érte el a csapat az összesített 100-at a 17. játszma végére, majd Nabí végre egy 6-ost is bemutatott – még csak az elsőt a meccsen! De az utolsó két játszmára, hiába illik ilyenkor gyorsítani, már annyira csak a sorvég volt bent, hogy ez a gyorsítás a legkevésbé sem sikerült, megint nem jött össze egyetlen újabb határ sem, így a bajnoki címvédő csak 122 futásig jutott el a végére.
A könnyűnek ígérkező kergetésbe Mohammad Vaszím és a csereember, Andre Fletcher vágott bele, és előbbi, mintha mi sem lenne természetesebb, már az első játszmában lehozott egy 2–6–4–4–2-t, közel 15%-át máris elérve a célnak... Igaz, utána Heider Alí játszmájából csak 1 futás jött össze, de utána meg Fletcher mutatott be egy 4–4–0–6-ot... Most ugyan megint jöttek takarékos játszmák, de az erőfölény így is 45/0-ra végződött, vagyis az MI nagyon jó nyomon járt! Igaz, pár labda múlva Heider Alí nagyon gyanús volt, hogy LKE-be ejtette Vaszímot: annyira, hogy ki is kérték miatta a videót, amikor a bíró nem adta meg, és valóban kiderült, hogy a dobónak volt igaza. Ráadásul ez és a következő, a csereember Szalámhíl által dobott játszma is nagyon takarékos volt, majd hiába ütött be a 3. rendű Tom Banton egy hatost, azzal, hogy a 10. játszmát Nabí szűzre dobta egy kifutásos kapuval, a félidő felénél látott 59/2 már egy picike reménnyel tölthette el a Capitals-szurkolók szívét. Ahogy Szalámhíl és Nabí következő játszmája is, amelyek során 3 széles extra ellenére is csak 7 futás gyűlt össze. De ekkor Kieron Pollard nagyon belerondított a DC-reményekbe: előbb egy hatossal, majd a 15. játszmában egy 6–4–2–6–6–6-tal, az eddig kiváló Szalámhíl ellen... Ezzel a csapat hirtelen 83-ról 113-ra jött föl, és körülbelül 100%-ra változott a győzelmi valószínűségük... És valóban: Banton rövidesen két 4-est hozott, és az Emirates a 17. játszmában máris bent volt a célban.
