Az alapszakaszgyőztes lett az első döntős az ILT20-ban

2025. december 30. – Szerző: Krikettgalaxis

Legizgalmasabb szakaszához érkezett az ILT20: megkezdődött a rájátszás. Először az első elődöntőre került sor, ahol az első két helyezett, a Desert Vipers és az MI Emirates csapott össze. És mivel előbbiek kiváló ütőjátékuknak köszönhetően egész simán nyertek, máris bekerültek a döntőbe.

Egy sivatagi vipera (egészen pontosan: szarvasvipera) (illusztráció)

A kép szerzője: Holger Krisp (Wiki Commons), licenc: CC BY 3.0

A Vipers szurkolóinak nem nagyon kellett aggódnia, legfeljebb az idegesebb vagy borúlátóbb fajtáknak: még azzal együtt is, hogy a csoportkör végefelé jobban kiengedtek, és két vereségük is volt, igen masszív, sőt, végső győzelemre is esélyes csapatuk volt. Az MI szurkolóinak meg talán még kevésbé volt okuk aggodalomra: a gárda az utolsó 5 találkozóját kivétel nélkül megnyerte, így a legjobb formában levő együttesnek voltak mondhatók. Egymás elleni eredményük egyébként 1–1 lett, úgyhogy minden adott volt ahhoz, hogy magas színvonalú és izgalmas mérkőzést láthassunk ma.

A pénzfeldobást az Emirates nyerte, és a dobást választották. Ők pontosan ugyanazzal a csapattal álltak fel, mint legutóbb, de a DV-nél három változtatás is megvalósult: kimaradt Vrítja Aravind, Kaisz Ahmad és Naszím Sáh, helyükre pedig bekerült Fáhar Zamán, Szandzsaj Pahal és Uszmán Tárik.

Az egyik nyitó pedig mindjárt Zamán volt, méghozzá Andries Gousszal együtt. Igen ám, de Zamánnak úgy tűnt, nem megy a játék: az első 6 labdából 5-öt nullásra hozott, és csak egy duplája volt, aztán Gous is kettő pöttyössel indított – csak nem alacsony pontszámú meccset látunk ma? Aztán hamar megkaptuk a választ, hogy nem! A következő időszakban már játszmánként legalább egy-egy 4-es megjelent, az 5. játszmát pedig az amerikai két egymás utáni 6-ossal nyitotta, így, bár a 6. megint csendesebb lett, de az erőfölény végére már 47-ig elértek. És hasonló mederben zajlott minden továbbra is, csak éppen a nullások száma még jobban lecsökkent, így igazi kiesési veszély nélkül a pár a félidő felére már 90 futást halmozott föl. A 11. játszmában Gousnak egy újabb maximum segítségével már a maga 50-ese is meglett, de Zamán sem akart lemaradni, és a következő játszmában ő is éppen egy 6-ossal szerezte meg a magáét! És még mindig úgy látszott, ennek sosem lesz vége. A 16. játszmában már 157/0-nál tartottak, amikor... amikor mégiscsak vége lett. Alláh Mohammad Gazanfar volt az, aki meghozta az áttörést, de kellett hozzá Dan Mousley is, aki egy látványos elkapást mutatott be a zárt hosszún, kiejtve Zamánt. Igen ám, de ettől még Gous ott maradt, és ott folytatta, ahol eddig, sőt, Sam Curran még nála is jobban szállt be! Csak jöttek és jöttek az új határok, és hiába próbálkozott a végére az MI összesen 8 különböző dobóval, nem találták a fogást az ellenfélen, így az eredmény egy félelmetes 233 lett!

Hát, nem sok esély mutatkozott a sikeres kergetésre, de azért Mohammad Vaszímnak és a csereként behozott Andre Fletchernek meg kellett próbálnia. Előbbinek az első játszmában össze is jött egy 4–4–4, de a 2. és a 3. játszma teljesen határ nélkül telt, utána pedig Huzaima Tanvír máris kiejtette Fletchert. A Vaszím mellé bejövő Tom Banton azonban sokkal jobban szállt be, mindjárt az elejétől jópár határral, így az erőfölény 53/1-gyel végződött, sőt, mivel ezt az ütőjátékot fenn tudták tartani tovább is, a félidő feléig máris 104/1-ig kapaszkodtak föl! Ekkor azért még lett volna esély a győzelemre az MI számára, de ahhoz nem nagyon szabadott volna kapukat veszteniük most még. Márpedig a csereember, Naszím Sáh most nagyon hamar szerzett egyet, méghozzá az 50-eshez közelítő Vaszímét, aztán a 12-edikben Uszmán Tárik duplázott, azaz két egymás utáni dobásból búcsúztatta a már 63-nál tartó Bantont és az új embert, Sanjay Krishnamurthit. Kieron Pollard még hamarosan beütött egy 6-ost, de aztán nem tudta hozni a szokásos csapatmegmentő játékát, és ő is búcsúzott: ekkor már szinte reménytelenné vált a kékek helyzete. Igaz, hogy a 18. játszmában Romario Shepherd bejelentkezett egy 6–6–4–4-gyel, de az is kevés volt és későn jött, ahogy hamarosan még egy 4–4–4 is ugyanőtőle: az utolsó játszmára már 47 futás hiányzott az Emiratesnek. Hát, nem sikerült nekik.

A DV tehát máris bejutott a döntőbe, és a következő napokban hátradőlve várhatja, ki lesz az ellenfelük. Lehet, hogy ismét a MIE, ha ők nyerik a második elődöntőt? Vagy valaki a végselejtezőből? Hamarosan kiderül!