A nagyon utolsó legyőzte a nagyon elsőt az SA20-ban
2025. december 31. – Szerző: Krikettgalaxis
Meglepetéssel végződött a mai első találkozó az SA20-ban: a múltkor nagyon-nagyon kikapó Pretoria Capitals ugyanis le tudta győzni az eddig két, ráadásul pluszpontos győzelmet felmutató Sunrisers Eastern Cape-et.
A Föld legnagyobb gránittömbjei közé tartozó Paarli-sziklák Paarl közelében (illusztráció)A kép szerzője: Karen Pagel (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 4.0
Ha volt meccs, amiről már így a szezon elején kijelenthettük, hogy mi lesz az esélyes eredmény, hát akkor ez a meccs volt az. A Sunrisers és a Paarl ugyanis már találkozott egymással pár napja, és akkor elképesztő mértékű kelet-fokföldi győzelem született, ráadásul a narancsok azóta egy másik mérkőzést is megnyertek igen nagy fölénnyel – így aztán a tabella első és utolsó helyezettje csapott ma össze újra, ráadásul a SEC otthonában. Szóljon, aki ezek után a vendégek győzelmére fogadott volna!
A pénzfeldobást megnyerő Sunrisers az ütéssel való kezdést választotta. Náluk semmi változás nem volt az előző meccsükhöz képest, viszont érdekes módon a Royals is csak egyet módosított a múltkor óriási vereséget szenvedő 11-én: Visén Helambagé helyét Keagan Lion-Cachet vette át.
Korábban igen jól ment az ütés a Sunrisers nyitó párjának, Quinton de Kocknak és Jonny Bairstow-nak, de most Bjorn Fortuin majdnem szűzre hozta ellenük az első játszmát: csak 1 futás jött össze. A második játszmát Nqobani Mokoena dobta, és egy érdekes, de sportszerű jelenettel végződött: De Kockot elkapta a kapus, de a bíró nem ítélt kiesést. Viszont az ütős érezte, hogy beleért, ezért önként lesétált: pedig ha nem tette volna, elpukkaszthatta volna az ellenfél DFR-kikérési lehetőségét! Az első játszma, amikor egy kis gyorsítást láttunk, a 4. volt, amikor Bairstow 3 négyest is beütött, aztán jött később tőle egy 6-os és egy 4–6 is, ám a gyorsan megszerzett 33 futása után őt is elkapták, így az erőfölény 46/2-re végződött. Érdekes módon azonban az Eastern Cape ezek után sem tudott begyorsítani. A következő 3 játszmában nem ütöttek határt, ráadásul Matthew Breetzke pont visszaütött egy labdát a dobónak, Delano Potgieternek, aki könnyedén elkapta. A 10. játszma még hozott egy kis szépítést az ütősöktől, de a félidő felénél látott 73/3 így is kissé csalódást keltő lehetett a hazai szurkolóknak. Viszont a mostani pár, Jordan Hermann és Tristan Stubbs nem keltett csalódást: alig hoztak nullást, mivel amikor nem sikerült a határ, egyet-kettőt akkor is általában lefutottak, így például a 13. játszmában átlépték az összesített 100-at is. Közös munkájuk azonban a 15-ödikben véget ért: 111-es állásnál Stubbs kinelsonozódott, és a jól beindulni látszó új ember, Marco Jansen is kihullott egy gyors 17 után. Az utolsó 3 játszmában aztán záporoztak a kiesések: az utolsó 5 ember mind búcsúzott, és Hermann is lemaradt az 50-esről (mivel csak 47-ig jutott). A Sunrisersnek 149 futása gyűlt össze, ami azért a nehezebb pálya ellenére is átlag alattinak érződött.
A második félidőt Lhuan-dré Pretorius és Asa Tribe kezdte ütésben, és bár a 3. játszmában utóbbi ellen Anrich Nortje elejtett egy igen könnyű elkapást, a 4. játszmában nagyot fordult a dolgok menete: akkor Jansen két kaput is szerzett, amiből egyébként a második egy látványos De Kock-féle kapuselkapásnak volt köszönhető – a játékos egy nagyot repült a levegőben, hogy elérje a labdát, és elérte! Ebben a játszmában amúgy két videóbírózás is volt még két meg nem adott kiesésre is, de azok elvesztek, mert a bíró elsőre is jól döntött. Jansen a 6. játszmát is kiválóan hozta (5 pöttyössel), így amikor az erőfölény 30/2-re végződött, bőven megvolt az esély, hogy a SEC megvédi a gyenge pontszámát. Hát még akkor, amikor a folytatásban Nortje kétszer is eredményes volt gyorsan egymás után, és az állás 35/4-re változott! Viszont ekkor összeállt a David Miller és Lion-Cachet által alkotott pár, amelynek két tagja ugyan eltérő agresszivitással és sikerrel játszott, de az közös volt bennük, hogy nem adták olcsón a bőrüket. A félidő feléig még csak 54/4-re emelték a csapatot, sőt, 11 játszma elteltével is még csak 56/4 volt, de utána megkezdődött a gyorsítás. Egyre jöttek a 6-osok és a 4-esek, és itt is jellemző volt, hogy ezeket sok szimpla és dupla egészítette ki, így a 19. játszma végére máris 148/4-nél, azaz a győzelem kapujában álltak. Millernek ekkor már 70 futása volt, míg társának pont ugyanannyi labdából 45, de most ez nem számított: csak az, hogy mindössze 2 futás kellett már nekik a győzelemhez. Igaz, ez azért eltartott 5 labdáig, mire összegyűlt, tehát kicsit ideges lett a vége (Lion-Cachet ki is esett közben), de azért nem mondhatjuk, hogy nagyon veszélyben forgott volna a vendéggyőzelem.
