Továbbra sem megy a bajnoknak az SA20-ban
2025. december 31. – Szerző: Krikettgalaxis
Sokáig jó nyomon volt egy hatalmas cél kergetésében az MI Cape Town a mai második SA20-as találkozón, de aztán teljesen összeomlottak, és végül óriási vereséget szenvedtek a Pretoria Capitalstől, akik így meg is előzték őket.
A dél-afrikai kormány székhelye Pretoriában (illusztráció)A kép szerzője: Hühnerauge (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Egyelőre a tabella két utolsó helyét foglalta el a most összecsapó MI és Pretoria, de előbbiek reménykedhettek valamiben: abban, hogy az MI család tagjai mostanában gyakran megcsinálják a Föld különböző ligáiban, hogy gyengén indulnak, majd beleerősítenek. Hogy a Capitals miben bízhatott, azt nem tudjuk megmondani, de bizonyára valamiben igen, hiszen anélkül az egész sportnak nem lenne értelme.
A pénzfeldobást a vendég PC nyerte, és az ütést választották. Náluk annyi változás volt az előző meccsen látott összeállításukhoz képest, hogy most nem játszott Codi Yusuf, viszont Lizaad Williams igen, míg az MI-nél annyi, hogy Karím Dzsanat kiszorult a csapatból azzal, hogy Kagiso Rabada a sérülése után most már bevethetővé vált.
Az ütést Will Smeed és Bryce Parsons kezdte, de Trent Boult öt darab nullással kezdett ellenük, így senki sem sejtette, mi következik ezután... Először egy 4-es következett, de az még semmi, ugyanis Rabada a második játszmában megmutatta, hogy bizony nagyon hiányzott eddig: igen takarékos volt, ráadásul kiejtette Parsonst, aki elrontotta a hajtását és a kapushoz élezett. Smeed ezek után jobban beindult, de az 5. játszmában George Linde dobását szinte függőlegesen ütötte fel, így nem volt nehéz elkapni – sőt, a 6. játszmában Connor Esterhuizen is búcsúzott úgy, hogy nem valami sok nyomot hagyott maga után: konkrétan 0 futást. De ekkor jött Shai Hope és Wihan Lubbe, és teljesen megváltoztatták a meccs képét! Az erőfölény még 39/3-ra végződött, de például a félidő feléig alig-alig láttunk néhány újabb pöttyös labdát, miközben már több határ is megjelent, így 10 játszma után máris 87/3 volt, ami ezerszer szebben festett már. A 15. játszmában Lubbe már az 50-est is elérte, de ekkor Boultnak sikerült megtörnie ezt a félelmetes társulást a szintén 50-hez közelítő Hope kiejtésével: a pár azonban így is új csapatrekord lett a 4. kapuért a maga 88 közös futásával, az eddigi 77-et megdöntve. De még nem könnyebbülhetett meg az MI, sőt, még akkor sem, amikor pár labda múlva Lubbével is sikerült végezniük: most állt össze ugyanis a Dewald Brevis és Sherfane Rutherford társulás, akik pedig még az előzőnél is jobbak voltak: elkezdték zúdítani a 6-osokat, például a 18. és 19. játszma fordulóján 6 db (!) is sikerült nekik egymás után (ebből 2-t ütött Brevis, 4-et Rutherford), és még ezek után is hozzátettek néhány maximumot, így a gyenge kezdéshez képest egy szinte hihetetlen 220-as eredménnyel zárták a félidőt! Ez a társulás is amúgy új csapatrekord lett a 6. kapuért: nekik 86 gyűlt össze, miközben eddig itt is 77 volt a csúcs.
Mondanunk sem kell, ekkora célt az SA20-ban még soha senki nem kergetett le – nem csak idén, korábban sem. De azért Rassie van der Dussen és Ryan Rickelton szépen belekezdett: igaz, az is kellett hozzá, hogy a 3. játszmában Rutherford elejtsen egy elkapást Rickelton ellen, illetve egy játszmával később egy újabb esély maradjon ki azért, mert két mezőnyjátékos is ráindult a labdára, hogy elkapja, és majdnem összeütköztek. Így viszont a 6. játszma első részében már 61/0 is volt az állás, és ez még bőven esélyt adott a sikeres kergetésre. Williams viszont ekkor egy megtévesztően lassabb labdával kiejtette Rickeltont, így az erőfölény vége 63/1 lett. A 7. játszmában Parsons is elejtett egy elkapást (ez volt mind közül a legkönnyebb...) – mi van itt? De aztán Parsons javított, és dobóként kiejtette Van der Dussent – viszont akkor meg Nicholas Pooran érkezett meg, és 5 érvényes labdából 4 hatost ütve még mindig nyitva hagyta a meccset. 8.2 után az állás már 100/2 volt, így innen még bármi lehetett volna – de most megkezdődött az összeomlás. Először is Pooran túl korán kezdett bele egy fordított söprésbe Keshav Maharaj dobásából, így elkapták, majd Rutherford is szerzett egy kaput, méghozzá a 3. rendű Reeza Henricksét, így a félidő fele 113/4-gyel érkezett el, és máris újra a Pretoria érződött esélyesnek. Hát még akkor, amikor a következő dobásból Maharaj újra eredményes volt, majd innentől kezdve minden egyes játszmában egy vagy két újabb kapu is született! Az MI így pillanatok alatt, már a 15. játszmára elfogyott, miközben Maharaj 3-as, Rutherford pedig 4-es zsákmányt gyűjtött be. Mivel a hazaik csak 135 futásig jutottak el (igen, 100/2 után...), így ez a nagy győzelem pluszpontot is ért a Capitalsnek, akik így nem is egy, de két helyet léptek előre, és máris a negyedikek. Nem mellesleg ez a 85 futásos győzelem lett történetük valaha volt legnagyobb különbségű győzelme azok közül, amikor ők ütöttek először.
