A második elődöntőt már sikerrel vette az Emirates

2026. január 2. – Szerző: Krikettgalaxis

Az első alkalommal még elbukott, de most, hogy volt javítási lehetősége, kihasználta azt az MI Emirates, és az Abu Dhabi Knight Riders legyőzésével bejutottak az ILT20 döntőjébe, ahol majd a Vipers lesz az ellenfelük.

Abu-Dzabi látképe (illusztráció)

A kép szerzője: FritzDaCat (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Mindig izgalmas kérdés, vajon mit hozhat egy ilyen második elődöntő, ahova az elvileg erősebb csapat vereség után érkezik, az elvileg gyengébb győzelem után. Most az Emirates volt az, amelyik az első elődöntő veszteseként kapta meg a lehetőséget az itteni szereplésre, a Knight Riders pedig az, amelyik a végselejtező győzteseként harcolta ki ugyanezt. Ha a két csapat egymás elleni múltbeli eredményeit tanulmányoztuk, akkor viszont elég egyértelmű helyzetet láttunk: az MI elsöprő fölényben volt, és a mostani szezon két egymás elleni csoportmeccsét is ők nyerték, méghozzá számottevő fölénnyel.

A pénzfeldobást a MIE nyerte, és a dobást választották. Csapatukból ezúttal hiányzott Dan Mousley és Zahúr Hán a múltkoriak közül, viszont kezdett helyettük Andre Fletcher és Mohammad Rohid. A fővárosiaknál Phil Salt nem tudta vállalni a játékot, így Unmukt Csand kapott lehetőséget.

Így tehát az ADKR most nem tudta alkalmazni a múltkori szuper nyitó párját, amit Salt és Michael Pepper alkotott – Pepper mellé Alex Hales érkezett nyitni. Igen ám, de a tegnapi társulásból Pepper is hamar eltűnt: már a második játszmában kifutották, miután későn indult el futni, és nem ért be az inaktív végre, mire ledobták a kaput. A harmadik rendű Brandon McMullen viszont úgy tűnt, felpörgeti az ütőjátékot, hiszen például hamar jött egy 4-essel és egy hatossal is, de a 4. játszma elején, Rohid dobása után hiába videóztatta meg a megadott LKE-t, a bírónak lett igaza. És a két gyors kapuvesztés mellett az is baja volt a liláknak, hogy nehezen gyűltek a pontok: az erőfölény végéig csak 31/2-re tudtak följönni, és nem javított a helyzetükön az sem, hogy ezek után pár perccel Rohid újra eredményes volt: ekkor Liam Livingstone magasra ütött labdáját a kapus a csúcs pozícióban kapta el. A futások pedig még lassabban gyűltek ezen az amúgy valóban lassú sardzsai pályán: a félidő felénél is csak 50/3-at mutatott az eredményjelző. Viszont az 5. rendű Alísan Sarafu úgy tűnik, mint emírségekbeli játékos, jobban ismerte ezt a pályát, és a többiekhez képest egész szép haladásba kezdett. A 14. játszmában elvesztette maga mellől Halest (sokat mond, hogy nyitó ütős volt, de csak 29 futása volt ekkor), majd újabb és újabb társai távoztak – a 18. játszmában például ketten is, aminek köszönhetően Alláh Mohammad Gazanfar 3-as zsákmányig is följött. Viszont Sarafu csak gyűjtötte és gyűjtötte a futásokat, és a félidő utolsó labdájából egy duplával még az 50-est is megszerezte. Ezzel a Knight Riders 120-ra jött föl: nem sok, de ezen a pályán azért lehetett benne kihívás.

És bizony Mohammad Vaszím és Andre Fletcher valóban nem úgy kezdte a második félidőt, hogy itt valami gyors és sikeres kergetés volt várható. Az első játszmában csak 1 futás és 1 extra volt, a másodikban pedig egy 4-es után Adzsaj Kumár máris kiejtette Fletchert. A pontszerzés pedig utána sem tudott begyorsulni, az erőfölény végére az MI is csak 26/1-ig jutott el, és például a 3. rendű Tom Banton is csak 55-ös aránnyal muzsikált eddig. A 8. játszmában Vaszím is kiesett egy hiába videóztatott LKE-vel, viszont ekkor megjött a pályára a jó öreg Szákib ál-Hászán, és ez hamarosan meghozta az eredményét. Na még nem most: a következő játszmák inkább Banton feljavulásáról szóltak, aki a félidő felére már közel 100-as aránynál és 33 futásnál tartott – a csapat pedig 57/2-nél. De aztán Ál-Hászánnak volt egy olyan sorozata, amikor 4 egymás utáni vele szembeni labdából 4 határt ütött, majd hamarosan még egyet, és a meccs most már egyértelműen az Emirates kezében volt. A 15. játszmában ráadásul Banton is lehozott 4 egymás utáni 4-est (egy közbeékelődött szélessel), és most már csak 8 futás hiányzott 30 dobásból. Ál-Hászán hamarosan egy nagy ütéssel próbálta megnyerni a meccset, de elhibázta, elkapták – viszont a következőből Bantonnak sikerült egy 4-es, és az MI máris beért a célba – és a döntőbe is!

Az ADKR tehát idén a 3. helyen zárta a bajnokságot, ami eddigi legjobb eredményük, de bizonyára csalódottak attól még... Na majd jövőre, lilák!