A 130-neski sem volt elég a hurrikánok ellen
2026. január 3. – Szerző: Krikettgalaxis
Úgy látszik, nagy mumusa a Sydney Thundernek a Hobart Hurricanes: sorozatban hatodik egymás elleni meccsüket is a lilák nyerték, bár ez most nyilván nem volt olyan fájó, mint a tavalyi döntő... Érdekesség, hogy az ST-s David Warnert a vereség ellenére is a meccs legjobbjának választották – hiszen 130-neskije azért nem mindennapi teljesítmény volt!
Pusztító lila hurrikán...A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható (mesterséges intelligencia (MI) által létrehozott alkotás)
Ahogy a bevezetőben is utaltunk rá, ez a mérkőzés egy visszavágás lehetett volna a tavalyi döntőért, amikor a HH könnyedén verte a Thundert. Igaz, egy visszavágási lehetőség már adódott azóta ebben az idényben: akkor egy igen szoros meccsen újra a lilák tudtak győzedelmeskedni hazai pályán. Most Sydney-ben csaptak össze egymással – de mostanra, ellentétben az előzővel, már kialakulhatott bennünk valami kép arról, hogy idén ki milyen erős. És az alakult ki, hogy a Hobart hasonlóan izmos, mint tavaly, ellenben a Thunder a legkevésbé sem. Ők ez előtt a mérkőzés előtt bizony az utolsó helyen állomásoztak.
Az ütőfeldobást a hurrikánok nyerték, és a dobást választották. Az előző (nem a fent említett) mérkőzésükhöz képest az összeállításuk egy helyen változott: Macalister Wright kimaradt, viszont bekerült a helyére Will Prestwidge. A zöldek ellenben hármat is cseréltek: itt Cameron Bancroft, Tanveer Sangha és Reece Topley helyét Nic Maddinson, Tom Andrews és Wes Agar vette át.
És ha Prestwidge bekerült a lilákhoz, hát kezdte is a dobást. Méghozzá nem akárhogy! Első labdájából ugyan a bíró nem ítélt semmit Matthew Gilkes ellen, de a videózásból kiderült, hogy a kesztyűjével finoman beleért, így végül elkapás lett belőle – a második dobás pedig Sam Konstas ütőjének éléről a saját kapujára vágódott! Két dobás, két kacsa, és a dobó a világ leggyorsabb mesterhármasa előtt állt – na azért az viszont nem sikerült neki. Sőt, a másik nyitó ütős, David Warner a 4. rendű Sam Billingsszel kiegészülve innentől kezdve elkezdte visszahozni a meccsbe a Thundert. Előbb egy játszmában 1 négyes, aztán 2, aztán 2 hatos, és máris megnyugodhattak a hazaiak. Igaz, aztán jött három teljes játszma határ nélkül, sőt, közben Warnert kis híján el is kapták, de a vetődő mélységi középpályás, Tim Ward kezében nem ragadt meg a labda. Utána visszatértek azért a 4-esek, de Warner jóval gyorsabban gyűjtötte a pontokat, mint Billings – aztán a 9. játszmában utóbbi lett az, aki ki is esett. Ez egy LKE volt, amit a játékvezető elsőre is megadott, és a videó után is érvényben maradt a döntés. A 10. játszmában Warner viszont egy 6-ossal már az 50-et is átlépte, a félidő felére pedig már 89/3-nál tartott a csapat, ami egyáltalán nem volt rossz. Warner társa ekkor és a folytatásban sokáig Maddinson volt, de a két játékos mintha más-más pályán játszott volna! Warner csak száguldott, míg Maddinson akadozó léptekkel haladt előre – igaz, ki sem esett. De valljuk be, ez itt nem teszt, hanem Húsz20, biztos, hogy jó az, ha valaki sokáig bent van, de lassan halad? Hát nem biztos. Ezt pedig egyre jobban elkezdték érezni a Thundernél is, míg végül a 18. játszma végén, nem sokkal azok után, hogy Warner már a 100-at is átlépte, az a döntés született a csapatnál, hogy visszavonultatják a mindössze 115-ös aránnyal ütő Maddinsont. Ezzel ő lett a BBL teljes történetének első játékosa, akit taktikai okokból (nem sérülés miatt) visszavonultattak! Helyére az utolsó 2 játszmára Daniel Sams érkezett, és úgy tűnik, ez jó ötlet volt, mert ő 233-as aránnyal gyűjtött be 14 futást – amúgy meg Warner csak az utolsó játszmában egymaga 27 futást gyűjtve 130-neskivel végzett, ami új csapattörténeti rekord lett az eddigi 113-at megdöntve! A csapat eredménye így 205 lett, ami a borzalmas kezdés után igen szép volt!
A nagy kergetést Ward és Mitchell Owen kezdte el, méghozzá pont úgy, ahogy arra ilyen helyzetben szükség van. Amikor a 3. játszmában csak
két határt ütöttek, az már kevésnek számított az előzőekhez képest... A 4 játszmányi erőfölény már 54/0-val zárult (ez máskor 6 játszmára is elég!), és nem volt megállás: a 7. játszmában Ward, mindössze 29 dobásból be is gyűjtötte pályafutása első BBL-50-esét, és Owen is robogott egy még ennél is gyorsabb félszázas felé... Végül azt Sams miatt mégsem érte el, mert a 9. játszmában, a 18. vele szembeni labdát a 45 futásnál tartó ütős fölgyertyázta az égbe, így a kapus alá tudott helyezkedni. De a félidő fele így is 121/1-gyel érkezett el, ami már a vendégek sikerét jósolta. Igaz, a Ward mellé beálló Rehan Ahmed, majd az ő kiesése után Ben McDermott nem tudott sokat hozzátenni az eredményhez, de valljuk be, ez is belefért. Hiszen Ward 90-ig is elszáguldott, mire a 15. játszmában egy kapushoz kesztyűzés miatt búcsúzott, majd Nikhil Csaudharí és Matthew Wade is átvette az ő sebességét, szépen ütötték a határokat, és még 18 játszma sem telt el, mire bevitték a csapatukat a célba. Nem tudta tehát megtörni a lila átkot a Thunder ma sem.
