Egy társulás és az időjárás a főszerepben az idei első teszten
2026. január 4. – Szerző: Krikettgalaxis
Elkezdődött 2026 első válogatottmeccse a világon, ami ráadásul az ötödik Hamvak-teszt is egyben. Az angolok 57/3-ról nagyon szépen följöttek 211/3-ra, azonban utána sötétség, majd eső és villámlás miatt megállt a játék. Ausztráliának ki kell találnia valamit holnapra, mert eddig nem jött be nagyon a dobójátékuk.
Egy tesztmérkőzés (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
A Hamvak az Hamvak: erről a sorozatról akkor is rengeteget beszélnek az emberek, ha az eredmény már eldőlt. Mint most: hiszen mindenki tudja a világon, hogy az ausztrálok megtartják a trófeát. Most már csak az dől el, hogy 4–1, 3–1 vagy 3–2 lesz az eredmény. Beszélnivaló viszont tehát ezen kívül is volt. Például az, hogy Usman Khawaja bejelentette: ez után a meccs után befejezi tesztpályafutását. Vagy az, hogy egyre többen találgatták, vajon marad-e az angol edzői kispadon
Brendon McCullum. Vagy az, hogy vajon a sydney-i fűnyíróember
vajon most hány milliméteres fűvel örvendezteti meg a dobókat azok után, hogy az előző, melbourne-i teszten a 10 mm nem nagyon jött be – úgy összességében, mert a dobóknak persze igen...
Végül természetesen ezúttal jóval rövidebb és kiszáradtabb, barnás árnyalatú volt a fű, és alatta a talaj is simábbnak tűnt. A pénzfeldobást megnyerő angolok ezeket figyelembe véve az ütést is választották. Összeállításuk csak annyiban különbözött a múltkoritól, hogy a sérült Gus Atkinson helyett a helyére behívott Matthew Potts játszott, míg az ausztráloknál annyi változott, hogy Jhye Richardson helyét Beau Webster vette át. Az angol játékosok ma fekete karszalaggal léptek pályára a múlt héten, 62 éves korában elhunyt tesztkrikettezőre, Hugh Morrisra emlékezve.
A két nyitó ütős Zak Crawley és Ben Duckett volt, akik nem csak hogy túlélték Mitchell Starc hagyományosan veszélyes első játszmáit, de például több 4-est is szereztek bennük. A 7. játszmában például Duckett már az 5-ödiket is beütötte (csak Starc ellen), de ezek után a dobó már visszavágott: következő labdájába Duckett már csak úgy tudott beleérni, hogy a kapus elkapta. Crawley és az új ember, Jacob Bethell már óvatosabban folytatta, utóbbi annyira, hogy csak a 15. vele szembeni labdából szerzett először pontot – igaz, az éppen egy 4-es volt. De hiába az óvatoskodás, a 12. játszmában Crawley egy bíró szavás LKE-vel szintén kiesett, a következő játszmában pedig Bethell védekezése is félresikerült, és ütője éléről a kapushoz pattant a labda. A jó kezdés után Anglia 57/3-ra esett vissza... A következő társulás mindkét tagja így 0-ról indult ebben a pillanatban – és hogy kik voltak azok? Hát Joe Root és Harry Brook. Ők pedig szépen stabilizálták a játékot: közepes sebességgel és magabiztosan haladtak előre, és például a 23. játszmára már az összesített 100-at is elérte velük a csapat, a következőben pedig a társulás közös 50-ese is meglett. Ekkor tartották meg az ebédet is: az állás 114/3 volt.
Szünet után szinte azonnal volt egy apró érdekesség: Brook ütését ugyan Khawaja egy szép vetődéssel megállította, mielőtt elérte volna a határt, de a két ütős, mire a labda visszajutott középre, lefutott 4-et, így hiába volt a mentés... A társulás aztán ugyanazt a játékot folytatta, mint szünet előtt, ami igazán örvendetes volt Anglia számára. Az viszont senkinek sem volt az, hogy úgy a 30. játszma táján megjelentek az első fenyegető felhők a távolban, és az előrejelzések azt mondták, hamarosan ideér a csapadék... De még nem ért ide, így elértünk a 34. játszmáig is, ami egyébként Webster mai első játszmája volt, és amiben Root egy szimplával elérte a maga 50-esét és a pár közös 100-asát is, majd Brook egy 4-essel szintén átlépte az 50-et. A 40. játszma is érdekesre sikerült: ekkor két olyan élezés is volt egymás után, amiből egy kis veszély keletkezett, aztán pedig megjött a meccs első hatosa, méghozzá Brook ütőjéről. A 42. játszmában Anglia elérte a 200-at, a 44-edikben a társulás a közös 150-et, majd a 45-ödik után elérkezett az elkerülhetetlen: az eső. Vagyis először még csak a sötétség: emiatt 14:55 körül a játékosok elhagyták a pályát, a sávot elővigyázatosságból befedték, és megkezdődött a várakozás. Ekkor a teát is megtartották egyébként: az állás 211/3 volt.
Mire letelt a teára szánt idő, az eső még mindig nem eredt el, csak nagyon fenyegetett, de a sötétség miatt nem lehetett játszani. Aztán egy idő után valóban elkezdett esni, még villámlás is volt, szóval nem nézett ki jól a játék szempontjából. Igaz, 16:30 táján már elállt az eső – viszont érdekes módon 17 órakor úgy döntöttek, ma már nem folytatják a játékot.
