Szép építkezéssel válaszolt Ausztrália az angol 384-re
2026. január 5. – Szerző: Krikettgalaxis
Az utolsó Hamvak-teszt már biztosan nem ér véget két nap alatt: sőt, lehet, hogy 5-ig is el fog tartani. Egyelőre ugyanis, miután Anglia 384 futással fejezte be az első játékrészt, a másodikban a házigazdák 166/2-re jöttek föl.
Az Uluru (vagy Ayers-szikla), Ausztrália egyik jelképe (illusztráció)A kép licence: közkincs / szabadon felhasználható
Tegnap a sötétség és az eső miatt csak 45 játszmára volt idő, de azért ez alatt is történt elég sok dolog. Anglia viszonylag hamar elvesztette az első három ütősét, de az utána következő társulás nagyon szépen visszaharcolt, és 57/3-ról 211/3-ra jöttek föl. Ezt a társulást pedig nem más alkotta, mint Joe Root, akinek már 72, illetve Harry Brook, akinek pedig 78 futás állt a neve mellett. Mondanunk sem kell: ennek a párnak a megtörése lehetett a kulcs Ausztrália számára ma délelőtt.
Az elvesztett idő miatt ma korábban, már 10 órakor elkezdődött a játék, és 98 játszmát terveztek be. Egyelőre most sütött a Nap, szóval minden rendben volt. És Anglia számára az is, hogy Root az első dobást máris 4-esre ütötte – az viszont a legkevésbé sem, hogy a 48. játszmában Brook szaftos élezését elfogta a katona: az áttörés egyébként Scott Boland nevéhez fűződött. Az új ütős, Ben Stokes aztán óvatosan kezdett játszani, 10 labdából sem gyűjtött futást, és a 11-ediket, amit egyébként Mitchell Starctól kapott, is ki akarta védeni, de beleért, a kapus pedig elkapta! Igaz, a bíró elsőre nem látta az élezést, de a videózásból kiderült, hogy tévedett. Anglia hirtelen 229/5-re zuhant, ami már korántsem volt olyan lelkesítő számukra. A Root mellé bejövő Jamie Smith játéka viszont annál inkább: bár nem pont hibátlanul indult, de aztán egyre jobban belemelegedett, sőt, az 55. játszmában egy 6-ossal is meglepett (majdnem) mindenkit. Az 57. játszmában meglett az angol 250, a 60-adikban pedig Root újabb százasa is. A 63-adik játszma pedig egy érdekes, ehhez a színvonalhoz nem annyira méltó jelenettel kezdődött: Cameron Green gyámoltalan, fél-röpte dobásába Smith gyámoltalanul ütött bele, elkapták – és a végén még az is kiderült, hogy a dobó még a vonalon is túllépett, szóval kiesés mégsem történt. És ez még nem minden: a következő dobásból meg úgy született 4-es, hogy Alex Carey és Beau Webster is elkaphatta volna, de meg sem moccantak – és csak egymást nézték utána... Az ütőjáték aztán megnyugodott egy kicsit, és a 70. játszmában Anglia már a 300-at is elérte, így Ausztrália a 72-edikben egy merészet húzott, és beküldte Travis Headet is dobni, a 75-ödikben pedig még Marnus Labuschagne-t is! És mint kiderült, ez volt a jó ötlet – bár a kiesés, ami az ő 4. labdájából történt, nem annyira az ő érdeme volt, inkább Smith a saját hibájából esett ki, mert pont a mélységi fedezethez ütötte a labdát. Ez az egész Hamvak egyik legbénább ütése volt talán, pedig az ütős már 46-nál tartott... A meghosszabbított játékmenet végül a 78. játszma végéig tartott: az ebédszünet 336/6-tal telt.
Az új labdáig hátralevő időt még Webster és Labuschagne dobta le, Will Jacks meg amúgy szerzett egy hatost, aztán 80 játszma elteltével rögtön jöhetett is a csillogó, kemény, új játékszer, és vele együtt Starc és Boland. De egyelőre (bár a mérések szerint a varratos elmozdulás kétszer akkora volt, mint az előző labdával) az angoloknak ez sem okozott gondot, sőt, az elején több négyesük is volt – aztán visszalassultak ugyan, de a pontok szépen gyűltek továbbra is. A 89. játszmában Root már a 150-est is elérte, viszont a 92. játszma megindította a végső összeomlást. Akkor Michael Neser dobását Jacks az árokba élezte, aztán a 95-ödikben Green is végre eredményes volt, majd a 98-adikban Neser újabb két kaput szerzett (ekkor esett ki a 160-nál tartó Root) – és máris itt volt a vége. Root kapujánál egyébként Neser az elkapást is ő maga csinálta, méghozzá egy nagy, látványos vetődéssel, szóval méltó mozdulat volt Root fantasztikus teljesítményéhez. Anglia összesítve 384-ig jött föl, ami ezen a Hamvakon különlegesen szép volt tőlük. Egyébként most a szünetben megtartották a teát is.
A második negyedet Head és Jake Weatherald kezdte, de utóbbi elég bizonytalanul, például LKE-ért is apelláltak ellene már az első játszmában, bár abból nem lett semmi. Aztán kicsit megnyugodott, de Head mellé nem ért föl: ő hozta a kiváló formáját, és gyorsan szerezte a pontokat – csak a 4. játszmában például 14-et... Igaz, aztán Weatheraldnak is volt két egymás utáni 4-se, de szinte rögtön utána majdnem el is kapták – csak éppen Ben Duckett elejtette a lehetőséget. Mindenesetre a 10. játszmában már a közös 50 is meglett a társulásnak, és a 384 máris elkezdett kevésnek érződni... De azért, ha a szokásos nyitó dobóknak nem ment, hát ott volt még tartalékba Stokes is az angoloknál: ő pedig a 13. játszmában egy bíró szavás LKE-vel ki is ejtette Weatheraldot. Head mellé viszont megjött Labuschagne, és ezzel a társulással sem bírtak sokáig a dobók, hiába gyülekezett egyre több felhő, kicsit megnehezítve az ausztrálok dolgát. A 18. játszmában Head újabb két négyessel már 50 fölé is följött, a 21. játszmában pedig a csapat a 100-at is átlépte. Közben Labuschagne is szépen haladt ám, bár a 22. játszmában LKE-ért videóztak is ellene, de a labda mellément volna, így folytathatta az ütést. A 24. játszmában Head egy újabb szimplával már összesített 500-ra jött föl a Hamvakban: utoljára 2019-ben sikerült ez egy ütősnek. A folytatásban Head is panaszkodott a gyenge fényre, és a bíró is már nagyon nézegette a fényerőmérőjét, de egyelőre nem állt meg a játék, és Headen sem érződött, hogy valóban baj lenne a körülményekkel: ő továbbra is csak száguldott, 100 körüli vagy inkább afölötti aránnyal! A 31. játszmában aztán a jó öreg, megbízható Stokes szállította az annyira szükséges áttörést az angoloknak: a már 48-nál tartó Labuschagne-t ejtette ki, akinek elhibázott hajtása csak az árokba szállt a mezőnyjátékoshoz. Még olyan negyed óra volt hátra a napból, így Ausztrália úgy döntött: éjjeliőrt küld be Neser személyében. Ő meg is tette a dolgát: pontot csak 1-et szerzett ugyan, de nem esett ki. A 35. játszma lett volna az utolsó, amit mára terveztek: az is lett, de csak 1 dobás zajlott le belőle, és mivel ekkor Nesert ápolni kellett (mivel a labda a könyökét találta el), közben eleredt az eső, így vége lett a napnak. Ausztrália 166/2-re jött föl, ami már csak 218-as angol előnyt jelent.
