Újabb fölényes győzelemmel vette vissza az első helyet a SEC

2026. január 5. – Szerző: Krikettgalaxis

Az SA20 történetének második 10 kapus győzelmét hozta a mai találkozó (a teljes hosszúságú meccseket tekintve): a Pretoria Capitals 176-os eredménye még nem is tűnt gyengének, de aztán a Sunrisers Eastern Cape villámgyorsan lekergette ezt a célt úgy, hogy tehát közben egyetlen ütősük sem esett ki...

Gqeberha belvárosa a városházával (illusztráció)

A kép szerzője: Leo za1 (Wiki Commons), licenc: CC BY-SA 3.0

Csak 1-gyel több meccset nyert eddig a Sunrisers, mint mai ellenfele, mégis sokkal meggyőzőbbek voltak eddig. Már csak azért is, mert még az alapszakasz felénél sem járunk, és ilyenkor az egy győzelemnyi különbség is sokat jelent – de azért is, mert az ő két sikerük mind nagy arányú volt, és aközül a két meccs közül, amit nem nyertek meg, az egyik csak eredmény nélkül végződött. Igaz az is, a fővárosiak győzelme sem volt kicsi, de azt csak az amúgy is gyengélkedő MI Fokváros ellen aratták...

A pénzfeldobást a Capitals nyerte, és a dobást választották. Ahhoz a meccshez képest, amit utoljára valóban lejátszottak (tehát nem amelyik elmaradt) egyetlen változást eszközöltek a 11-ükben: Will Smeed helyét Andre Russell vette át, míg a narancsoknál szintén egy csere történt: ott Tarindu Ratnájaka maradt ki, viszont bemutatkozott új csapatában Lutho Sipamla.

A Pretoriánál az ütést két, válogatottsággal sem rendelkező játékos kezdte: Connor Esterhuizen és Bryce Parsons. Az első három játszma inkább a sok széles extráról szólt, mint a szép játékról: összesen nem kevesebb mint 6 labdát ítélt a bíró szélesnek ilyen rövid idő alatt. Aztán viszont már közönségszórakoztatóbbá váltak a dolgok: Parsons beköszönt egy 4–6–4-es sorozattal, de közvetlenül utána Sipamla visszavágott, megszerezve első kapuját a csapat színeiben. A következő ember, Shai Hope aztán ugyanezt megcsinálta kicsiben: ő egy 4-est ütött csak, de utána Adam Milne dobásából őt is elkapták. A 6. játszmában Esterhuizen két egymás utáni hatost is bemutatott (a másodikat a közönségben valaki gyönyörűen, egy kézzel kapta el!), szóval volt itt minden: az erőfölény pedig összesítésben 51/2-re végződött. A következő szakasz a közepes sebességű építkezésről szólt: két játszmáig nem volt határ, utána viszont kettő-kettő, és a társulás (Esterhuizen és Wihan Lubbe) nem is bomlott föl közben, így a félidő fele 86/2-vel érkezett el. Utána a lassan haladó Lubbét elkapták, az amúgy is gyorsan haladó Esterhuizen viszont tovább gyorsított, és a 12. játszmát egy 4–4–4-gyel kezdve utána egy szimplával máris megszerezte az 50-esét. De a következő időszak a leginkább Anrich Nortjéről szólt, aki a 14. játszmában már kiejtette őt, és míg Lewis Gregory szép csendben, takarékosan dobott, addig Nortje pazarlóbban, de újabb kapukat szerezve: a 17. és a 19. játszmában is eredményes volt, sőt, közben egyszer Milne is, szóval ebben az időszakban nem volt ütős, aki igazán beindulhatott volna. De akadt ezek után: Sherfane Rutherford a 19. játszmát egy létfontosságú 4–6–4–6-tal kezdte, és később volt még egy 6-osa, így bár az 50 éppen nem lett meg neki, de a csapatot fölhozta 176-ra, ami már védhetőnek tűnt. Rutherford és Lizaad Williams amúgy nagyon ügyesen csinálta itt a végén: megoldották, hogy Williamsnek mindössze egyetlen dobás maradt, máskor mindig Rutherford volt az aktív. Ez a társulás így a 8. kapuért 33 futást gyűjtött be, ami egyébként új csapatrekord is lett az eddigi 28 helyett.

Azt, hogy a fővárosiak meg tudják védeni az eredményüket, először is Quinton de Kock és Jonny Bairstow próbálta megakadályozni. Az első játszmában De Kock csak 6 futást tudott ütni, de volt még 8 extra is, úgyhogy nem kezdtek rosszul, majd újabb 4-esek is érkeztek tőlük, és 4 játszma után már 37/0-ra álltak. Utána De Kock beütötte az első hatost, majd hamarosan még egyet, aztán az angol is három újabb 4-est, és az erőfölény máris 66/0-ra végződött. A félidő feléig egy árnyalattal csendesebb játszmák következtek, de igazi kiesési esély most sem volt, és azért két hatos ebbe az időszakba is belefért, így 10 játszma után 105/0 volt az állás. Pillanatokkal ezek után De Kock a maga 50-esét is teljesítette, és hogy Bairstow se maradjon le tőle, arról a 12. játszmában tett: ezt a játszmát szegény Keshav Maharaj dobásaiból 6–6–6–4–6–6-ra hozta! Eddig a teljes SA20 történetében 30 volt a legtöbb futás, ami egyetlen játszmában született, ez a rekord tehát most hirtelen 4-gyel is megdőlt! A Sunrisers most már 150/0-ra állt, és egyértelmű volt, hogy a pluszpontra hajtanak, amit úgy szerezhettek meg, ha 16 játszma alatt beérnek a célba. Természetesen, mivel a játék képe nem változott, ez bőven sikerült is: egyik ütős sem esett ki, így végül 10 kapuval megnyerték a meccset már a 15. játszmában. Ez a társulás a maga 177 futásával pedig új rekord lett a kelet-fokföldieknél, nem csak a nyitó párokat, de bármilyen társulást tekintve! Eddig a legjobb párjuk (egyébként az is nyitó) 138-at teljesített csak.

Győzelmével a Sunrisers visszakerült a tabella élére, míg a Capitals továbbra is az ötödik.