4–1 arányban vitte el Ausztrália a Hamvakat
2026. január 8. – Szerző: Krikettgalaxis
Mint tudjuk, az már réges rég eldőlt, hogy Ausztrália megtartja a Hamvak-trófeát, már csak az volt a kérdés, hogy pontosan milyen arányban nyerik a sorozatot. Mivel az utolsó teszt utolsó napján sikerült behúzniuk az újabb győzelmet, így összesítésben 4–1-e verték Angliát. A találkozó amúgy helyi nézőcsúcsot is hozott.
A Hamvak régi trófeája, azaz urnája (illusztráció)A kép szerzője: danielgreef/Dan (Flickr), licenc: CC BY 2.0
Utolsó mérkőzés, utolsó nap. Igazából még mindhárom (mind a négy) kimenetelre megvolt az esély, de azért mindenki tudta, hogy a négy közül az ausztrál győzelem a legvalószínűbb. Hiszen Anglia előnye a 3. játékrészben csupán 119 volt, és már csak két kapujuk volt meg – igaz, az egyik ütős az a Jacob Bethell volt, aki már a 150-et közelítette. Ha esetleg ma délelőtt még mondjuk olyan 100 körüli futást össze tudtak volna hozni, és utána gyorsan egy-két kaput szerezni, még bármi lehetett volna. És ez mind nem volt teljesen kizárható.
Erre az ötödik napra már jóval kevesebb néző látogatott ki, a kezdéskor olyan 15 000 körülien voltak, de ha összeadtuk az 5 nap látogatottságát, akkor 200 000 fölötti szám jött ki, és az viszont már új pályarekord! Eddig egy 1946-os, 6 napos teszten voltak a legtöbben összesítve az SCG-ben, 195 253-an, így most ez a csúcs már most biztosan megdőlt, és még később is jöttek újabb és újabb szurkolók – végül összesen közel 26 000-en gyűltek össze ma is.
Tegnap 75 játszma telt el a 3. játékrészből, Anglia 302/8-ra állt, és a 142-vel rendelkező Bethellen kívül a még pont nélkül álló Matthew Potts volt a pályán. De nem sokáig maradt pont nélkül: a mai első labdát például 4-esre ütötte! Igaz, a mai második játszmában már egy LKE-videót kértek ki ellene, de azt megúszta, viszont 80 játszma elteltével az ausztrálok azonnal kikérték az új labdát, és visszatért dobni a veszélyes Mitchell Starc és Scott Boland. Starc első labdája azonban még Angliának okozott örömet: egy dupla segítségével Bethell ebből szerezte meg a 150-et, de rövidesen Boland dobásából már LKE miatt kiküldte a bíró Bethellt! Ő persze kikérte a videót, és jól tette, mert kiderült, hogy a labda fölément volna. Viszont a 85. játszmában már egy Starc-dobást már a kapushoz piszkált, így meglett a legfontosabb áttörés a hazaiaknak. Rövidesen Potts ellen egy újabb DFR-t kértek ki a dobók, amikor a bíró nem ítélt elkapást, de az elemzés után sem ítélt, így az angol még gyorsan két 4-est beütött utána, mielőtt társa, az utolsó Josh Tongue egy újabb Starc-labdából búcsúzott. Anglia így egy 160-as célt állított fel az ellenfél számára: utolsó napon azért nem gyerekjáték, de azért nem annyira nehezen teljesíthető.
A teljesítést Travis Head és Jake Weatherald kezdte meg, és bár az első labdából mindjárt LKE-apelláció és kifutásveszély is jött, sőt, az 5. labdából még videót is kértek egy meg nem adott LKE-re, de azért ez nem folytatódott végig így. A második eset egyébként maradt neski, de Head még jól is járt vele, mert az elsőre ítélt 4-TÉM helyett 4 futás lett belőle az ő számlájára, mert pont a videózásból derült ki, hogy beleért! Bár valószínűleg azt hibásan tette a bíró, hogy már az előtt bemutatta a 4-TÉM-et, hogy letelt volna a videókikérési határidő, mert ezzel elvileg segítette az angolokat azzal, hogy kinyilvánította, hogy szerinte nem történt beleérés. Na mindegy, lépjünk tovább, túlbeszéltük. Az ütősük a folytatásban picit jobban haladtak, de azért nem nyugodtan, mert kisebb veszélyek azért voltak ellenük. A 7. játszmában gyanús volt, hogy Weatherald beleért egy Brydon Carse-dobásba, amit elkaptak, ezért az angolok videót kértek: bár a rezgésérzékelő mutatott valami halvány zajt, de a játékvezető úgy érezte, ez nem elég a kieséshez. Carse elég dühös lett a bíróra, de Ben Stokes kapitány félrelökte vitatkozó csapattársát, és ő már nyugodtabb hangnemben tárgyalt valamit a játékvezetővel – persze hiába, maradt a neski. 10 játszma után már 57/0-ra állt a csapat, és most már senki sem látta, hogy ezt Ausztrália ne nyerné meg... De azért most Tongue egy rövidebb labdájára Head elrontotta az ütést, és elkapták, a 15. játszmában pedig ugyancsak Tongue dobásából Weatherald is elkapás áldozata lett a ferde lábról induló mezőnyjátékos jóvoltából. Ebben a pillanatban az állás 71/2-re változott, és azonnal megtartották az ebédet is.
Szünet után Marnus Labuschagne és Steven Smith ütött, és bár előbbi gyorsan beütötte a játékrész első 6-osát, de nagyon hamar elveszítette maga mellől a társát: a pörgető Will Jacks klasszikus jobbra csapódó labdája átszállt az ütős lába és ütője között, és eltalálta a középső és a láb-karót. A közönség ekkor felállt, az angol játékosok pedig díszsorfalhoz gyülekeztek: most jött be a pályára az utolsó tesztjátékrészét játszó Usman Khawaja! Ő a második labdát, amit kapott, 4-esre ütötte, de a 23. játszmában, vagyis igen hamar, Tongue egyik dobását már ráütötte a saját kapujára, úgyhogy akkor neki ennyi volt. Búcsúzóul még leborult a földre, majd elhagyta a pályát. Az állás amúgy 119/4 volt ekkor, szóval már csak 41 futás hiányzott az ausztráloknak. Kevés, csakhogy néhány pillanat múlva újabb embert vesztettek, amivel egy picit izgalmasabbá váltak a dolgok: Labuschagne futni indult, de társa, Alex Carey egy kicsit megkésve visszautasította, így Labuschagne-nek vissza kellett fordulnia, de már nem tudott bevetődni a vonala mögé, és kifutották. Most Carey-n és Cameron Greenen volt a sor, hogy lerendezzék a dolgokat: ők pedig tették a feladatukat, ahogy egy teszten kell. A 29. játszma azért hozott egy veszélyes helyzetet, amikor majdnem kifutás lett, és mindenki csak idegeskedett a végén, de megúszták. A cél pedig egyre csak közeledett, így a 31. játszmában Green bevállalt két nyesést, amiből 2 négyes lett, majd Carey jött egy újabb határral, és kész volt a meccs.
Ausztrália tehát 4–1-re nyert a Hamvakon, a tesztvébén pedig megerősítette első helyét, míg ugyanitt Anglia maradt a hetedik, és úgy néz ki, ebben a ciklusban sem lesznek döntősök... Ami pedig a két ország egymás elleni örökmérlegét illeti a tesztben, az most már úgy áll, hogy (1877 óta) 366 meccsükből 156-ot nyert Ausztrália, 113-at Anglia, 97 pedig döntetlen lett.
